Angol édesség a világ tetején: Kendal Mint Cake

Ha szeretitek a hegymászást és esetleg jártatok is már hegymászós cuccokat áruló boltban, akkor találkozhattatok egy nagyon különleges édességgel, egészen pontosan a Romney angol cég által gyártott Kendal Mint Cake-kel.

Nem csak a cég története de magának ennek az édességnek a története is nagyon érdekes.

Az édesség gyártója, a George Romney Ltd. egy negyedik generációs édesipari vállalkozás, amely Angliában, a Lake District Nemzeti Park szélén, Kendal városban található. A jelenlegi ügyvezető igazgató dédapja 1918-ban kezdte meg a Romney’s Kendal Mint Cake gyártását, miután az első világháború alatt szerzett sérülése miatt leszerelték a hadseregtől. Mivel valamiből élni kellett, úgy döntött, hogy megvásárol egy régi édesség receptet és belevágott az édességgyártó vállalkozásába.

A cég nevének a George Romney nevet választotta, mivel a család személyesen is ismerte az 1802-ben elhunyt angol portréfestőt akit így hívtak, és emellett a család háza is a Romney Road-on volt.

1953-ig a családi vállalkozás csendben működött, ekkor azonban hatalmas változás állt be a történetben, ugyanis elindult az első olyan brit expedíció, amely feljutott a Tibet és Nepál határán álló Himalája hegység legmagasabb pontjára, a 8,849 méter magas Mount Everest csúcsára.

A csúcs a nevét egyébként az Indiát feltérképező Sir George Everest (1790-1866) brit földmérő és földrajztudósról kapta, aki 1852-ben állapította meg, hogy a helyiek által Csomolungmának (Jóságos Istenanyának) nevezett hegycsúcs a világ legmagasabb pontja. A hegyóriás akkor a prózai 15. csúcs elnevezéssel került fel a térképre de 1865 óta Everest nevét viseli.

Ma a történelem Hillary-expedíció néven ismeri ezt az első sikeres csúcsmászást, ugyanis bár brit szervezésben ez már a 9. expedíció volt, de még soha egyetlen hagymászójuk sem ért fel a hegy legtetejére. A csapatban mászott Sir Edmund Hillary új-zélandi hegymászó és segítője a nepáli Tenzing Norgay is és szerencséjüknek köszönhetően végülis ők lettek ketten akik a történelemben elsőként elérték a világ legmagasabb hegycsúcsát.

Azt azért nem nehéz elképzelni, hogy a mai csúcsminőségű hegymászó felszerelések hiányában akkoriban meglehetősen puritán módon vágtak neki a hegynek, amit meglehet hogy a mai hegymászók egyike sem vállalna már el.

Nem csak a felszerelés volt sokkal egyszerűbb, de az élelmezést is az akkori lehetőségeknek megfelelően kellett a leghatékonyabban megoldani és itt jött képbe a Kendal Mint Cake. Ennek a korabeli édességnek az alapanyaga mindössze cukor, glükóz, víz és borsmenta olaj, de energiatartalma összetevőinek köszönhetően igen magas, 100 grammban 380 kalória található.

Persze most mondhatnánk, hogy a mi többszörösen feldolgozott élelmiszernek időnként kevésbé nevezhető termékeink némelyikében ennél jóval magasabb a kalóra aránya, de ne felejtsük el, hogy történetünk szerint 1953-ban járunk.

Nos az expedíció előkészületei során felmerült az igény, hogy a csapat tagjai számára valami olyan élelmiszert biztosítsanak a fagyos körülmények között, amely segíti az energiszintjüket magasan tartani, így 1952-ben egy levél érkezett a George Romney céghez, a British Mountain Everest Expedition szervezőitől, ugyanis az édességet kitűnő magashegyi élelmiszernek találták és úgy döntöttek, hogy 300 táblányit magukkal is vinnének belőle.

A cég tulajdonosa kapva kapott az alkalmon és bár rövid volt a határidő, de elkészítette a kért 300 táblányi Brown Kendal Mint Cake-et és teljesen ingyenesen azt az expedíció rendelkezésére bocsátotta. Nem volt egyszerű dolga, ugyanis a II. világháború utáni alapanyag hiány miatt neki is különböző engedélyekért kellett folyamodni a hatóságokhoz, hogy egyáltalán az összetevők a megfelelő mennyiségben rendelkezésre álljanak.

Az édességet, hogy megfeleljen a magashegyi kívánalmaknak apró szeletekben csomagolták, légmentesen lezárták, majd eredetileg teaszállításra használt ládákba csomagolták.

Az expedíció előkészítése során a felküldeni tervezett élelmiszereket vákummal és erősen védő csomagolóanyagokkal zárták le, már csak azért is hogy minél kisebb helyet foglaljanak és ezzel helyet és súlyt takaríthassanak meg. A fejadagokban kekszet, gabonapelyheket, tejport, sajtot, teát, cukrot, kávét, kakaót, lekvárt, sót, csokoládét és persze a Kendal Mint Cake-et helyeztek el.

Minderre és még ennél többre is szükség volt, ugyanis csúcstámadás idején egy hegymászó átlagosan napi 20 000 kalóriát éget el, de egyéb mászással töltött napokon is könnyedén megvan a 10 000 kalória.

Ha szívesen megkóstolnátok ezt a világjárta kézzel készült édességet, vagy a cég más édes termékeit, akkor ide kattintva böngészhettek a kínálat között.

Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
idegenvezeteslondon@gmail.com

Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf

cover photo: shrimpo1967derivative work CC BY-SA 2.0 via Wikimedia Commons