Egy napos kirándulás Londonból: Leeds Castle
London környékén elég sok vár és kastély található, melyek közül véleményem szerint remek választás lehet látogatás szempontjából a Leeds Castle. Londonból akár tömegközlekedéssel is relatíve könnyen elérhető, története pedig valóban izgalmas, és egészen az újkori történelemig tart.
Az időutazást a 11. században kell kezdjük, amikor az épület, mint normann erőd működött, első említése az 1086-os Domesday-bookban, azaz az országos vagyonösszeírásban található, ahol „Esledes” néven szerepelt, mely óangol szónak a jelentése lejtő vagy domboldal.
Maguk a normannok a vikingek leszármazottai voltak, akik a 9-10. században telepedtek le Észak-Franciaországban, a később róluk elnevezett Normandiában. Idővel átvették a francia nyelvet és kultúrát, és erős katonai, valamint politikai hatalommá váltak. A legismertebb cselekedetük az 1066-os angliai hódítás volt, amikor Hódító Vilmos legyőzte az angol királyt a hastingsi csatában, és Anglia uralkodója lett. A normannok jelentősen átalakították az országot: új arisztokráciát hoztak létre, kővárakat építettek, és bevezették a feudális rendszert.
Akkoriban a birtok tulajdobosa Odo, Bayeux püspöke volt, aki a normann Hódító Vilmos féltestvére volt, hamarosan azonban átkerül a újonnan megkoronázott II. Vilmos király (uralkodott: 1087-1100) közbenjárásával Hamo de Crevecoeur tulajdonába, akinek leszármazottai a következő 175 évben kővárat építettek a területen.
Ebből a 12. századi építési fázisból csak néhány építészeti elem maradt fenn, nagyobb része a következő évszázadok alatt beolvadt az azt követő épületekbe, pl. abba is, melyet a 13. században I. Edvárd király (uralkodott: 1272-1307) felesége, Kasztíliai Eleonóra királyné építtetett. Az ő idejéből a mai napig is látható a nagyobbik szigetet körülvevő támfal, mely eredetileg 10 méter magasan emelkedett ki közvetlenül a vízből, sőt a kisebbik szigeten lévő épület formája is azokból az időkből származik.
Eleonórát mind saját korában, mind a későbbi beszámolókban kapzsisággal vádolták, azzal, hogy kastélyt szerzett magának, de az kétségtelen, hogy fontos szerepet játszott abban, hogy a Leeds kastélyt egy szokványos normann erődből egy pompás királyi lakóhellyé alakítsák, részben spanyol neveltetésének hatására. A leeds-i kert valószínűleg egzotikus állatokkal volt benépesítve, mely a korban igen gyakori szokás volt, de jelentős összegeket fektetett a dekorációba és a háztartási berendezésekbe is. Kényelmes visszavonulóhelyet teremtett magának és férjének, luxus spanyol díszítésekkel, szőnyegekkel és falikárpitokkal, ékszerekkel díszített edényekkel és üvegáruval, bár sajnos Eleonóra személyes és intim tárgyai idővel elvesztek vagy megsemmisültek.
Miután I. Edvárd király felesége Eleonóra 1290-ben meghalt, az uralkodó folytatta a védelmi rendszerek és a lakóépületek fejlesztését, még egy fürdőt is építtetett, mivel a Szentföldi keresztes hadjárata során megszerette a rendszeres fürdőzés szokását.
Az özvegy király azonban Franciaországgal fennáló feszült kapcsolatát enyhítendő, 1299-ben, 60 éves korában újra nősült, feleségül vette Franciaországi Margitot IV. Szép Fülöp francia király húgát és a Leeds kastélyt a nőnek adományozta. Innen indult ki az évszázadokon át tartó szokás, hogy a vár a mindenkori királyné hozományának, azaz személyes tulajdonának része legyen, amelyet a férje halála után is megtarthatott.
Margit 15 000 font hozományt hozott magával (ma körülbelül 10,6 millió fontnak megfelelő érték), valamint fiatalságát és élénk természetét, amiért cserébe megkapta az összes földet és birtokot, amely korábban Eleanóráé volt. Margit szerette a zenét, a játékokat és a vadászatot, és Leeds tökéletes hátteret biztosított az ilyen udvari elfoglaltságokhoz. Ugyanakkor sajnos kevés dokumentum vagy fizikai bizonyíték maradt Margit kastélybeli tartózkodásairól, azon túl, hogy nászútját bizonyosan ott töltötte férjével.
A kastély adományozás szokásától eltérve, egy generációval később azonban történt egy végzetes hiba, ugyanis II. Edvárd király (uralkodott: 1307-1327) édesanyja, Margit halála után nem azonnal adományozta a várat királynéjának, Franciaországi Izabellának, hanem azt inkább egy Bartholomew Badlesmere nevű nemesnek adta tovább.
A király felesége 12 évvel volt fiatalabb a férfinél, és a francia származású Isabellát megdöbbentette az angol udvar kifinomultságának hiánya, valamint férje állítólagos homoszexualitásának vádjai. Arról nem is beszélve, hogy II. Edvárd gyenge és határozatlan uralkodó volt, akinek politikája és egy másik kegyencével, Hugh Despenserrel való kapcsolata elidegenítette a bárókat is, de a házasságon belüli feszültségek ellenére Izabella mégis együttműködött Edvárddal egy olyan tervben, amelynek célja a Leeds kastély visszaszerzése volt. Izabellának királyi kiváltság okán minden joga megvolt ahhoz hogy a kastélyba belépjen, azonban a belépést Bartholomew és felesége, Lady Badlesmere parancsára mégiscsak megtagadták tőle. Mikor Izabella erőszakkal próbált bejutni a kastélyba fegyveres csetepaté tört ki és a Badlesmere család hat tagja is meghalt a konfliktus során. A király Badlesmere-t hazaárulással vádolta, melynek büntetési tétele minden esetben halál, a kastély pedig hamarosan visszakerült a királyi pár tulajdonába.
II. Edvárd királynak bár 1327-ben trónfosztás okán gyilkosság lett a végzete, a várat felesége Izabella megtarthatta és haláláig birtokolta is.
Később II. Richard király (uralkodott: 1377-1399) szintén feleségének adományozta a birtokot, aki Csehországi Anna volt, de a nő pestisben bekövetkezett korai halála után maga az uralkodó többször is visszatért a várba, állami ügyek és pihenés céljából, bár hamarosan túladott rajta és a vár rövid időre magánszemélyekhez került.
A sorban következett IV. Henrik király (uralkodott: 1399-1413) aki azonban a birtokot visszavette és ismét a hagyomány szerint második feleségének, Navarrai Johanna királynénak adta, aki viszont a király engedélyével 1412-ben továbbadta azt Canterbury érsekének, Thomas Arundelnek. Ekkoriban a nagyobbik sziget északi végén állt a nagyterem, kápolnával és más lakóépületekkel, míg a másik végén egy belső kaputorony volt, benne vajtárral, pékséggel, éléskamrával és konyhákkal. A külső és belső fal között mély árok húzódott, a várat pedig széles vizesárok vette körül.
Navarrai Johanna egyébként egy anyagilag független nő volt, és bár sem a királynak, sem neki nem volt dinasztikus oka a házasságra, és úgy tűnik, kapcsolatuk kölcsönös érzelmeken alapult.
Érdekesség, hogy IV. Henrik király első házasságából született fia, aki később V. Henrik király (uralkodott: 1413-1422) néven került trónra, a mostohaanyja, Johanna ellen fordult és 1419-ben azzal vádolta meg, hogy boszorkánysággal összeesküvést szőtt édesapja, a király meggyilkolására. A nőt megfosztották minden jövedelmétől és bebörtönözték, először éppen a Leeds kastélyban, ám nem sokkal halála előtt a fiú meggondolta magát és Johannát három év múlva szabadon bocsátotta és a nő a vagyonát is visszakapta, a Leeds kastély kivételével, mivel azt V. Henrik saját feleségének, Valois Katalin királynénak adományozta.
A népszerű és elegáns francia Valois Katalin, Franciaország királyának, VI. Károlynak legfiatalabb lánya volt, a házasság pedig komoly szövetség volt a két ország egyesítésére, a frigy azonban csak rövid ideig tartott, ugyanis V. Henrik hamarosan váratlanul meghalt. Az akkor még csecsemő, de a későbbiekben VI. Henrik király (uralkodott: 1422-1461) anyja a férje halála után egy második, botrányos házasságot is kötött, mégpedig Owen Tudor-ral, egy walesi katonával és udvaronccal, unokájuk pedig az a Tudor Henrik lett, aki később VII. Henrik néven lett király (uralkodott: 1485-1509), a Tudor-dinasztia első uralkodója.
Bár VII. Henrik király nem mutatott különösebb érdeklődést a Leeds kastély iránt, de fia, VIII. Henrik (uralkodott: 1509-1547) az erődítményből pompás királyi palotává alakíttatta azt. Parancsára jelentős átalakításokat végeztek, hogy ő és a későbbiekben tragikus sorsú első felesége, a spanyol származású Aragóniai Katalin kényelmesen élhessenek a várban.
Agota
A korabeli feljegyzések alapján, a fő lakosztályokban található királyi címerrel és spanyol motívumokkal díszített kandallók arra utalnak, hogy ezeket a szobákat a királyné kizárólagos használatára szánták; az egyik ilyen kandallón a királyi címer szerelmi csomókkal összefonva jelent meg.
A kastély aranykora azonban 1552-ben, közel 300 év királyi tulajdonlás után véget ért, ugyanis VI. Edvárd király (uralkodott: 1547-1453), aki VIII. Henrik beteges, gyenge fizikumú fia volt, a birtokot egy bizonyos Anthony St. Legernek adományozta, elismerésként apja szolgálatában, az írországi felkelés leverésében nyújtott tevékenységéért.
Ezen váltás után, mivel már nem állt rendelkezésre a szinte feneketlen királyi kincstár a javításokra és átalakításokra, a vár sorsa teljes mértékben a további magántulajdonosok anyagi helyzetétől függött, ami meglehetősen változó volt. A tulajdonosok között feljegyezték a St. Leger család mellett Sir Richard Smythe családját és Sir Thomas Culpepert is, akik ideje alatt hol átépítették a kastélyt, hol pedig hadifoglyokat tartottak itt bérlet fejében. Ez utóbbi időszakban, az 1660-as évek közepe táján az itt elszállásolt foglyok felgyújtották szállásukat, ami olyan komoly pusztítást okozott, amelyet csak a 19. században sikerült helyreállítani.
A 17. század végére a vár a Fairfax család kezébe került, Culpeper lánya és Thomas, az 5. Fairfax lord 1690-es házassága révén, akik után fiaik örökeltek tovább. Ebben az időszakban alakították ki először a kastélyt körülvevő parkot, valamint nagyszabású fejlesztésekbe is kezdtek, átformálták az ablak- és ajtókereteket, de a Fairfax család jelentős összegeket költött a fogadótermek felújítására is, ugyanis 1778-ben a német származású III. György király (uralkodott: 1760-1820) és szintén német származású felesége Sarolta királyné Kentbe utaztak, hogy egy katonai tábort szemrevételezzenek, és az éjszakát a várban töltötték.
Fairfax lordjának halála után a vár különböző távoli rokonokhoz került, mígnem végül 1821-ben Fiennes Wykeham Martin örökölte, ám a vár állapota ekkorra már igen lesújtó volt, a helyi malom és a barbican (azaz a kapuvédő erődítmény) romokban állt, a kaputornyok vagy leomlottak, vagy a leomlás szélén álltak, a főépület pedig szinte teljesen romos volt. Wykeham Martin megoldása a helyzetre az volt, hogy teljesen lebontotta a főépületet, és helyette egy Tudor stílusú újat építtetett.
Létrejött hát az Új Vár, amely külső megjelenésében ma is alig változott, az újjáépítés költségei azonban komoly anyagi nehézségeket okoztak Wykeham Martinnak, ezért kénytelen volt a vár eredeti berendezését árverésen értékesíteni.
1925-re, száz évvel Wykeham Martin újjáépítési munkái után, a család kénytelen volt eladni a birtokot az örökösödési adók fedezésére, melyet végül egy angol-amerikai örökösnő, Olive Paget (ekkor még Mrs. Wilson-Filmer) vásárolt meg, aki egy Kent megyei, vidéki helyet keresett visszavonulás céljából, sőt nem csak elképzelései voltak, hanem elegendő pénze is.
Lady Baillie - ahogyan harmadik házassága után ismertté vált - egy alapvetően középkori jellegű várat kívánt újra létrehozni, így az Új Vár földszintjét azonnal át is tervezték, létrehoztak egy belső csarnokot, egy kőlépcsőt, és a nagytermet könyvtárrá alakították. A korábban porcelánszobára, konyhára és mosogatórészre tagolt dísztermet visszaállították eredeti méretére, a kápolnát teljesen szétszedték és zeneszobává alakították, valamint egy Franciaországból hozott csigalépcsőt építettek be a szökőkutas udvar déli falánál, amelyet egy díszes paraván mögé rejtettek. A felső szinteket átalakították a modern vízvezeték beépítése érdekében, a kiszolgáló helyiségeket pedig teljesen modernizálták.
A 30-as évekre a Leeds kastély Anglia egyik legjelentősebb vidéki rezidenciájává vált, ahol vezető politikusokat, európai uralkodókat és filmsztárokat láttak vendégül. 1939-ben, a II. világháború kitörésekor Lady Baillie igyekezett fenntartani a megszokott életet a várban, a vendéglátások folytatódtak, ám eközben az Új Vár kórházként is kezdett működni, a dunkerque-i visszavonulás után hazatért katonák közül sokakat itt kezeltek, és a súlyosan megégett pilóták rehabilitációjára is használták a helyszínt. Mindamellett a területen titkos fegyverkísérletek is folytak, többek között lángfegyvereket fejlesztettek a német invázió elleni védekezésre.
A háború elvonulta után Lady Baillie tovább folytatta a belső terek fejlesztését, 1948-ban új étkezőt és könyvtárat alakítottak ki, és új hálószobákat hoztak létre, ugyanis az előkelő hölgy baráti társasága egy nagyobb számú, meleg férfiakból álló csoportot is magában foglalt, akik sűrűn megfordultak a birtokon. Az 1967-ben bevezetett Sexual Offences Act (azaz a szexuális bűncselekményekről szóló törvény) előtt a huszonegy éves kor feletti férfiak közötti homoszexuális cselekmények illegálisak voltak, de a Leeds kastély biztonságos menedéket nyújtott Olive sok meleg barátjának, távol a pletykarovatok és a média kíváncsi tekintetétől.
Amikor Lady Baillie 1974-ben meghalt, és a várat egy általa létrehozott jótékonysági alapítványra, a Leeds Castle Foundationre hagyta, amelynek alapvető célja a vár megőrzése a jövő generációi számára. 1,4 millió fontos alapítványi tőkét fektettek be, valamint további 400 000 fontot szereztek bútorok eladásából, hogy fejlesztéseket hajtsanak végre és vállalati rendezvényeket vonzzanak a birtokra. Hamar kiderült azonban, hogy ez önmagában nem elegendő a fenntartási költségek fedezésére, ezért 1975-ben megnyitották a kerteket a nagyközönség előtt, majd egy évvel később a várat is.
A csodás kastély hírneve folyamatosan nőtt mint turisztikai látványosság és konferenciahelyszín, 1978-ban például itt tartották a közel-keleti béketárgyalások előkészítését, amelyek a Camp David-i egyezményekhez vezettek. Ma már évente 600 000 látogatót fogad, emellett esküvőknek, konferenciáknak ad otthont.
Londonból a javasolt útvonal tömegközlekedéssel:
Vonat:
London Victoria vasútállomásról Maidstone East vasútállomásra
menetidő: kb. 1 óra
Innen busz:
az 510-es busz a kastélyhoz visz, a menetidő kb. kb. 20-25 perc de érdemes a menetrendet előtte tanulmányozni, mert nem jár túl sűrűn
Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
idegenvezeteslondon@gmail.com
Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az Idegenvezetés London blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf
Facebook: Idegenvezetes London
Instagram: @idegenvezeteslondon
YouTube: @idegenvezeteslondon
borítókép: ©Idegenvezetés London
