Különleges Anglia: halottfotózás a viktoriánus korban
Ami régen elfogadott dolognak számított, arra ma talán felvonjuk a szemöldökünket, s nincs ez másként a viktoriánus kor egyik különös szokásával sem, akkoriban ugyanis előfordult, hogy a családok elhunyt szeretteikről készíttettek fényképet, sőt olykor maguk is melléjük ültek egy utolsó közös portréra.
Ezek a mai szemmel szokatlan felvételek elsősorban emléknek készültek, ugyanis a halál utáni, azaz post-mortem fényképezés lehetőséget adott arra, hogy a hozzátartozók megőrizzék az elhunyt arcvonásait, különösen akkor, ha életében egyetlen fénykép sem készült róla. Ez főleg a fiatalon meghalt gyermekek esetében lehetett fontos.
A viktoriánus korszakban, azaz Viktória királynő 1837 és 1901 közötti uralkodása idején a családoknak a mainál jóval gyakrabban kellett gyermekük elvesztésével szembenézniük. A brit statisztikai hivatal (Office for National Statistics) adatai szerint az 1840-es évek Angliájában a csecsemők körülbelül 15%-a nem érte meg az első születésnapját.
A fotográfia megjelenése előtt egy festett portré elkészíttetése elsősorban a tehetősebb családok számára volt elérhető, a fényképezés megjelenése azonban fokozatosan szélesebb körnek adott lehetőséget arra, hogy szerettei képmását megőrizze. Ennek egyik korai eszköze a Louis Daguerre nevéhez kapcsolódó, 1839-ben nyilvánosan bemutatott dagerrotípia volt.
