Különleges London: a csokoládé története

Kevés dolog fogyasztása vált ki olyan egyetemes örömöt a világ bármely pontján, mint a csokoládéé, de azt kevesen gondolnák, hogy London történetében is komoly gazdasági, kulturális és társadalmi lenyomatot hagyott.

A nemzetközileg használt csokoládé szó etimológiai eredete a homályba vész ugyan, de azt tudjuk, hogy maga a kakaó mint növény, az az azték civilizációtól maradt ránk, akik a 12. és a 16. század környékén élték fénykorukat Közép-Amerikában, a mai Mexikó területén.

Náluk a kakaófa (Theobroma cacao) termésének magja, a kakaóbab mint fizetőeszköz funkciónált, egyaránt tudtak vele fizetni az árukért és a királynak járó adót is kakaóbabban fizették.

Magának a kakaófa termésének a fogyasztását az emberek a majmoktól és a mókusoktól leshették el, ők ugyanis nagy évezettel rágták a termés húsát. Innen már csak egy lépés volt az embereknek megkóstolni a termés magját is, de hogy ezután kinek jutott eszébe azokat megpörkölni majd összetörni egy finom krémmé, arról nem szól a fáma.

A kifinomult ízlésű aztékok azonban hamarosan különböző fűszerekkel kezdték gazdagítani a porrá tört, pirított magokat, és hamarosan be is vezették az ebből készült mindenféle italokat a napi étkezésükbe.

A 15. században kezdődtek Európa felől a nagy földrajzi felfedezések, a spanyol Hernán Cortés például 1519-ben jutott el először az aztékok földjére. Hajóflottájával Kubából érkezett, először Cozumel és Tabasco városok környékén kötött ki, majd némi csatározás után a keleti partvidéken megalapította Veracruz városát. Innen nyugat felé indult, átkelt a hegyeken és közben szövetséget kötött több indián néppel (pl. tlaxcalákkal), főleg olyanokkal akik az aztékok ellenségei voltak.

1519 novemberében Cortés serege bevonult Tenochtitlánba, az azték fővárosba, ami nagyjából a mai Mexico közepén található. Itt kezdetben szövetségesként fogadták őket, maga Montezuma II császár látta vendégül Cortést és kíséretét a palotájában, azonban a kezdeti békés kapcsolat gyorsan ellenségeskedésbe fordult.

1520 június 30-án a „Siralmas éjszakán” (La Noche Triste) az aztékok sikeresen kiűzték a spanyolokat a városból, azonban Cortés 1521-ben visszatért korábbi indián szövetségeseivel, és végleg elfoglalta az azték fővárost Tenochtitlant, ezzel megdöntve az azték birodalmat.

A korabeli feljegyzések szerint azonban Cortés volt az első európai, aki találkozott a kakaóbabbal, sőt mi több annak jelentőségét is felismerte. 1528-ban vitte haza Spanyolországba az első kakóbab szemeket, a spanyol V. Károly uralkodó udvarába, ennek ellenére csak az 1580-as évektől kezdve találunk arra bizonyítékot, hogy a kakaóbab feldolgozás megindult a korabeli Spanyolországban. De mert szövetségesek és családi kapcsolatok révén az európai királyi családok összeköttetésben álltak egymással, hamarosan az egész európai arisztokrácia körében elterjedt a kakaó fogyasztása.

Az elsők között az olaszokhoz, a franciákhoz és a portugálokhoz jutott el ez az új csemege, majd onnan tovább Ausztriába, Németországba, majd 1657-ben végre Angliába is. Itt elsősorban az akkor már kapható kávéval vette fel a versenyt ez az új íz, valamint megjelent a "Spanish roll" azaz a spanyol tekercs kifejezés, ami arra utalt, hogy a forró, sűrű csokoládéitalt egy hosszúkás, édes péksüteménnyel (tekercs vagy zsemle) tunkolgatva fogyasztották.

Az új kedvencre alapozva Londonban 1657-ben nyílt meg az első "chocolate house" azaz csokoládé ház, a kávéházak mintájára, ahol az ital élvezete mellett politikáról, üzletről és szerencsejátékokról is szó eshetett, valamint élő zenét is hallgathattak a betérő hölgyek és urak.

Ezekben a londoni csokoládé házakban forró italként árusították a kakaót, amit nem vízzel, hanem tejjel készítettek, sőt sokszor tojással gazdagítottak és egy szelet madeira tortával fogyasztottak. Ez utóbbi egy hagyományos angol teasütemény, amely nevét a Madeira borról kapta, ugyanis hajdanán a délután iszogatott Madeira vagy Sherry mellé fogyasztották az angolok.

Az egyik ilyen legkorábban, azaz 1657-ben megnyitott londoni csokoládé ház a Coffee Mill and Tobacco Roll Shop volt, egy francia kereskedő jóvoltából, akinek neve sajnos nem maradt fenn az utókor számára de annyit tudunk, hogy a mai Bishopsgate városrészben, a Queen’s Head Alley nevű utcában működött. Ekkoriban a csokoládét ital formájában, gyógyszerként és luxuscikként árusították, melyet elsősorban csak a tehetősebbek tudtak megvásárolni és nem is a mai édes csokoládé volt, hanem inkább egy fűszeres, sűrű, kesernyés ital.

A csokoládé ház egyik korabeli, 1657-es, a Publick Adviser lapban megjelent hirdetése is ránk maradt, mely így szól:
„In Bishopgate Street, in Queen’s Head Alley, at a Frenchman’s house is an excellent West India drink called chocolate, to be sold, where you may have it ready at any time, and also unmade at reasonable rates.” azaz "A Bishopgate Streeten, a Queen's Head Alley-ben, egy francia házában árulnak egy kiváló nyugat-indiai italt, amit csokoládénak hívnak. Itt bármikor előre elkészítve fogyasztható avagy nyersen is megvásárolható, elfogadható áron."

A másik ilyen híres csokoládé ház a White's Chocolate House nevű volt, amely 1693-ban nyílt a St James's negyedben, a 37-38 St James's Street cím alatt, a névadója pedig a tulajdonosa, a feltehetően olasz gyökerekkel rendelkező Francis White volt. A hely végül 1787-ben zárta be kapuit.

A harmadik igen népszerű csokoládé ház a városban az 1692-ben nyitott Cocoa-Tree Club volt, a 64 St. James's Street cím alatt, ahová elsősorban politikusok jártak, közülük is a Tory-k, azaz a Konzervatív Párt tagjai vagy támogatói. Érdekesség, hogy ezeknek a jól menő csokoládé házaknak idővel megváltozott a profiljuk és inkább mint privát klubok kezdtek működni. Ez történt a Cocoa-Tree Clubbal is, ugyanis 1932-ben átadta helyét a ma is exkluzív Royal Automobile Clubnak.

1674 után Londonban az iható formában árusított csokoládé mellett megjelentek a csokoládé pasztillák is, melyeket szintén a fent említett londoni Coffee Mill and Tobacco Roll Shop kezdett először árusítani. A ma ismert táblás csokoládék először 1728-ban jelentek meg, amikor már hidraulikus berendezésekkel tudták a csokoládé masszát formákba tömöríteni.

Mindezek ellenére az angol csokoládé atyjának John Cadbury-t tartják (élt: 1801-1889), aki 1824-ben nyitotta meg első kávé-tea-csokoládé boltját és 1831-ben kezdett maga is csokoládét gyártani. Mára a Cadbury a legismertebb brit csokoládé márka.

Jelenleg a britek a világranglistán a negyedik helyen állnak azok országok között, ahol az egy főre eső csokoládéfogyasztás a legtöbb, a maguk 7,6-8,2 kg/fő eredményével. Előttük a Svájciak állnak 8,8 kg-mal, a németek 7,9-8,4 kg-mal és a írek 7,9-8,3 kg-mal.

Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota  idegenvezeteslondon@gmail.com

Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf

Facebook: Idegenvezetes London
Instagram: @idegenvezeteslondon
X (korábban Twitter): @Idegenvezetes_L