Különleges London: A Temple Bar kapujának ceremoniális zárása

Azt már rengetegszer említettem, hogy London tele van mindenféle évszázados hagyománnyal, azonban érdekesség, hogy még napjainkban is alapítanak hagyományokat, amelyek elképzelhető, hogy évszázadok múlva még mindig használatban lehetnek majd.

Az egyik ilyen újkeletű hagyomány a City of London területén, a Szent Pál Katedrális közvetlen közelében álló Temple Bar fa kapujának ceremóniális becsukása, majd újra kinyitása, melyet egyébként egy nagyon régi épület és valódi történelmi szokások köré építettek.

A ceremónia maga nagyjából 30 perces, teljesen ingyenes, a kapunyitást pedig a díszruhába öltözött Company of Pikemen and Musketeers (lándzsások és muskétások) tagjai kísérik. Ők egyébként a Honourable Artillery Company (ügyetlen fordításban a Tiszteletreméltó Tüzérségi Társaság) hivatalos ceremoniális egységének tagjai.

A történet igazán érdekes része maga a Temple Bar, ugyanis a City of London (a történelmi óváros) nyugati határán, nagyjából ott, ahol ma Fleet Street találkozik a Stranddal, már a 13. század körül működött egy átkelőhely. A korabeli „bar” valószínűleg egy egyszerű sorompó vagy lánc lehetett, majd később épült ide egy fából készült kapuház, amelyben még börtön is működött. A „Temple” név a közeli Temple jogásznegyedre utal, mely nevét a kereszteslovagok itt felépített kerek templomáról kapta.

Az 1666-os nagy londoni tűzvész, mely szinte a teljes korabeli várost elpusztította, ezt a régi kaput is megrongálta. A ma látható monumentális Temple Bar (azaz a kő keretbe foglalt fakapu) már Portland-kőből készült II. Károly király uralkodása alatt, 1669 és 1672 között.

Azonban a korban ez egyáltalán nem csak egy pusztán dekoratív városkapu volt, gyakorlatilag a Temple Bar volt a City of London egyik legfontosabb ceremoniális bejárata. Amikor az uralkodó a City-be érkezett, minden alkalommal itt találkozott vele először a Lord Mayor, azaz a City of London polgármestere, amikoris átadta számára a mai napig is nagy tiszteletben álló Gyöngykardot (Pearl Sword).

A kard a nevét a rendkívül gazdagon díszített kardhüvelyről kapta, amelyet több mint 2 500 gyöngy borít, története pedig I. Erzsébet királynőhöz (uralkodott:  1558-1603) és a Royal Exchange megnyitásához kötik, ugyanis a hagyomány szerint az I. Erzsébet adományozta azt, az első Royal Exchange 1571-es megnyitásakor.

Maga a Royal Exchange a City of London történelmi kereskedelmi központja, a Bank nevű csomópontnál, melyet azért alapítottak, hogy a londoni kereskedőknek egy állandó találkozóhelyet biztosítsanak. Sajnos az eredeti épület az 1666-os nagy londoni tűzben elpusztult, a második változat pedig 1838-ban leégett, így a ma látható klasszicista épület végül 1844-ben nyílt meg.

A kardhoz visszatérve, a fennmaradt leírások alapján az igen tekintélyes méretű, a pengéje körülbelül 91 centiméter hosszú, a markolata pedig nagyjából 27 centiméter. A penge felső részét kékítették és vésett díszítésekkel látták el, melyek többek között gyümölcsöket, fegyvertrófeákat, nyílvesszőket, a City címerét és egy vitorlás hajót ábrázol.

A kard igazi jelentőségét azonban a Pearl Sword Ceremony adja, amikor ugyanis az uralkodó hivatalos látogatást tesz a City of Londonban, a Lord Mayor őt a mai napig a Gyöngykarddal fogadja. A Lord Mayor átadja vagy felajánlja a kardot az uralkodónak, aki a ceremónia kezdetekor annak markolatát megérinti, majd a kard visszakerül a Lord Mayorhoz. Ezt követően a Lord Mayor általában maga előtt, magasra tartva viszi a kardot az uralkodó előtt.

Ez a gesztus nem csak egy egyszerű ceremónia, ugyanis nagyon is konkrét jelentése van, miszerint a kard a Lord Mayor Cityben gyakorolt, az uralkodótól származtatott hatalmát jelképezi és amikor a Lord Mayor felajánlja a kardot, jelképesen visszaadja ezt a hatalmat az uralkodónak. Amikor az uralkodó megérinti és ismét visszaadja a kardot, ezzel újra megerősíti a Lord Mayor jogkörét és a City történelmileg különleges kapcsolatát a Koronával.

Ez egyben helyre is tesz egy nagyon elterjedt londoni legendát is, miszerint a brit uralkodónak engedélyt kell kérnie a Lord Mayortől ahhoz, hogy beléphessen a City of Londonba. A ceremónia éppen ellenkező irányú, a Lord Mayor ismeri el a mindenkori uralkodó főhatalmát, majd az uralkodó megerősíti a Lord Mayor City-n belüli hatáskörét.

Hagyományosan mindez a Temple Bar nevű kapuban történt, mert korábban ez jelölte a City nyugati határát Westminster irányából, ezért kapcsolódhat olyan szorosan a Gyöngykard a Temple Bar történetéhez.

Ma már azonban nem ragaszkodnak ilyen szorosan a helyszínhez, a ceremóniát rendszerint azon a helyen hajtják végre, ahová az uralkodó éppen ellátogat, így ha például a St Paul’s Cathedral-ba érkezik, akkor akár odabenn is megtörténhet.

II. Erzsébet királynő például uralkodása alatt három ilyen kiemelt Pearl Sword ceremónián vett részt, először 1953-ban, a koronázása után, majd az 1977-es Silver Jubilee (Ezüst Jubileum, uralkodásának 25. évfordulója) és végül a 2002-es Golden Jubilee (Arany Jubileum, uralkodásának 50. évfordulója) alkalmával.

A legutóbbi történelmileg különösen fontos alkalom 2023. október 18-án volt, amikor III. Károly király és felesége Kamilla a Mansion House-ban (a City Polgármesterének hivatalos rezidenciája és munkahelye) vett részt a City által szervezett koronázási vacsorán.

Ide tartozik még egy történelmi érdekesség is, miszerint III. György király 1761-es koronázásakor a királyi Sword of State-et azaz az állami díszkardot, mely az uralkodói hatalmat és az állami tekintélyt jelképezi állítólag nem találták, ezért Francis Hastings, Huntingdon 10. grófja - akinek feladata lett volna a kard hordozása - helyette a City of London Pearl Swordját vitte a koronázási ceremónián.

Na de visszatérve a közelgő ceremónia helyszínéhez, a Temple Barnak volt egy jóval sötétebb funkciója is, ugyanis a kapu tetején a 18. században vaskampók és tüskék álltak, amelyekre árulásért kivégzett emberek levágott fejét helyezték el közszemlére, elrettentés okán.

A 19. századra azonban a történelmi kapu már egyre kevesebb szerephez jutott és egyszerűen útban volt, mivel a közeli Fleet Street forgalma egyre nagyobb lett, és az utca másik végén a Royal Courts of Justice építése is átalakította a környéket, úgyhogy 1878-ban a Temple Bart lebontották. De nem egyszerűen lerombolták, a köveket ugyanis egyenként megszámozták és egy raktárba vitték.