London titkai: a Globe színház

William Shakespeare (élt: 1564-1616) idején, az 1600-as években, London Anglia legnagyobb városa volt kb. 200 00 lakossal és a következő 50 évben a lakosság száma megduplázódott, melynek oka elsősorban a bevándorlás volt.

A rómaiak által felhúzott városfalon belül a lakosság már korábban sem igen fért el, de ebben az időszakban ez az úgynevezett külváros rohamtempóban bővült. Ezeken a helyeken a City fennhatósága már nem érvényesült, így itt olyasféle tevékenységek is megtelepedhettek amik a falon belül nem voltak kívánatosak, mint például a színházak.

Shakespeare születése idején még nem léteztek állandó színházak az országban, elsősorban vándorkomédiás társulatok járták a városokat és falvakat, mely előadások rendre nagy tömegeket vonzottak. Ennek pl. a londoni City elöljárói nem is igen örültek, úgy vélték az emberek figyelmét elvonják a munkáról, arról nem is beszélve hogy a nagy tömegek az utcai összetűzések melegágyai is voltak.

Hogy a City hatóságaival elkerüljék az összetűzéseket, a színházi előadásokat rendszeresen szervezték a városfalon kívüli területekre, majd később igény támadt az állandó színházak kialakítására is. Ezek közül az első a kelet-londoni Whitechapel városrészben 1567-ben kialakított Red Lion színház lett, bár igazi sikere sosem lett. 1576-ban Shoreditch várorészben nyitott két kültéri színház, a The Theatre és a Courtain ahol a nézők nagy többsége állva nézhette az előadást avagy a környékbeli erkélyekről figyelhették azt.

Shakespeare eredetileg nem Londonból származott, hanem Stratford-upon-Avon-ből, ahol egy helyi üzletember fiaként látta meg a napvilágot 1564-ben, de élete nagy részét mégis Londonban élt le, ahol meglehetősen tehetős lett, még ingatlant is vásárolt a városban.

Életéből sok a hiányzó információ, de azt tudjuk, hogy miután megismerkedett Ann Hathaway-jel, 1582-ben sebtiben feleségül is vette a nőt, ami valószínűleg azért volt ilyen sürgős, mert fél éven belül megszületett a lányuk Susanna, majd két év múlva az ikreik is, Hamnet és Judith.

1592-ben Shakespeare-t már mint színészt és drámaírót említik, valamint a Lord Chamberlain's Men társulat tagjaként akik később I. Jakab király (élt: 1566-1625) udvari színitársulata lettek. 1600-ra Shakespeare társtulajdonos lett az egy évvel korábban a Temze déli partján épített első Globe színházban, ahonnan a fizetését mint drámaíró, színész és társtulajdonos is megkapta.

Shakespeare a társtulajdonosi részhez úgy jutott, hogy James Burbage, a társulat vezető színészének, Richard Burbage-nek az apja volt az, aki felépítette a shoreditch-i The Theatre nevű színházat, halála után azonban fiai már nem tudták megfizetni egy új színház bérleti díját, ezért a társulat néhány tagjától befektetést kértek. William Shakespeare így az első Globe Színház 12,5%-os tulajdonosává vált, és akkoriban kereken 10 fontot fizetett a részesedéséért, ami mai értéken nagyjából 1500-2000 fontnak felelhet meg. Innentől már csak arra volt szükségük, hogy legyen valaki aki rendkívül népszerű darabokat ír, hogy megtöltsék a nézőteret, és megtérüljön a befektetésük…

Érdekesség, hogy az épületet a Shoreditchben álló The Theatre faanyagából emelték ezt az első Globe színházat, bár egykori bérbeadójuk, Giles Allen, nem szívesen nevezte volna ezt újrahasznosításnak, ő inkább a lopás kifejezést részesítette volna előnyben. A legenda szerint Giles ugyanis nem volt hajlandó megújítani annak a teleknek a bérleti szerződését, amelyen a The Theatre állt, erre válaszul a társulat, Shakespeare-rel együtt, tőrökkel és dorongokkal felfegyverkezve, karácsony idején, Allen távollétében belopózott a birtokra, szétszerelte a színházat, és az így kinyert faanyagot a Temzétől északra fekvő egyik udvarban tárolta el.

Ezen a helyszínen az első színház egyébként a The Rose volt ami 1587-ben nyitotta meg kapuit és majd 1500 ember befogadására volt alkalmas álló és ülőhelyein, melyet azután még bővítettek is. Shakespeare VI. Henrik drámájának első részét valamint a Titus Andronicus darabot is itt mutatták be először.

A város azon része ahol később az első Globe színházat 1599-ben felhúzták a Temze melletti úgy nevezett Bankside-on volt, ami gyakorlatilag a korabeli szórakoztató negyed központja volt, itt működött a legtöbb fogadó, szerencsejáték terem, szinházak, bordélyok de tartottak itt állatviadalokat is amikre fogadni lehetett.

A The Rose színházzal szemben a Globe tulajdonosa nem egy üzletember volt, hanem maguk a színészek, ami jó döntésnek bizonyult, mivel 14 éven keresztül hatalmas sikerrel játszották a darabokat, többek között Shakespeare Hamlet, Twelfth Night (Vízkereszt, vagy amit akartok), Lear király és Magbeth című darabjai is itt debütáltak.

Azonban 1613. június 29-én hatalmas tragédia érte a színházat, pedig a The King's Man (ahogy akkorban hívták a társulatot) egy kiváló, I. Erzsébetről szóló darabbal készült az estére. A színpadon helyt kapott egy kisebb ágyú is, amely ágyúgolyó helyett némi vatta szertű tölteléket lőtt ki, azonban egy szerencsétlen baleset miatt ez a töltelék a lőportól tüzet fogott és mert a kilövés után a lángoló anyag a tetőn landolt, gyakorlatilag azonnal lángba borította a színházat.

A tragédiában szerencsére senki sem sérült meg, sőt a színészeknek sikerült az értékes jelmezeket és forgatókönyveket is kimenekíteniük a lángokból és hamarosan döntést hoztak arról is, hogy a Globe színházat újjáépítik. Az új színház építési költsége 1614-ben £1400 (mai értéken £294,840) volt, kétszer annyi mint amennyi az első színház költségvetése volt 1576-ban.

A új Globe jóval nagyobb tetőt kapott mint a korábbi amit immár nem náddal fedtek, hanem zsindellyel sőt az épület mellett közvetlenül már sört, mindenféle ételeket és dohányt is árultak a közönség számára. Az új színház egy mintegy 30 méter átmérőjű, felül nyitott faépítmény volt, ahol körülbelül 3000 néző foglalhatott helyet, a körben futó korlátok mentén 1 pennys álló-, illetve felfelé haladva 2 pennys ülőhelyeket adtak ki, mert akkoriban még nem léteztek a modern kori biztonsági előírások vagy komfortkövetelmények.

A Globe Színház színpada hármas osztatú volt, a világot jelentő deszkák pedig mélyen benyúltak a földszinti sorok közé, így a lenti ülő- illetve állóhellyel rendelkező nézők egészen közelről figyelhették a csak férfiakból álló társulat alakításait.

A kornak megfelelően a Globe Színház sem alkalmazott állandó rendezőt, a szövegkönyveket kézzel másolták, így a színészek csak saját szövegüket, és az előttük szólók utolsó szavait kapták meg, az előadások a próbák alatt pedig egy kirakós játék darabjaiként álltak össze.

Azt mondják - bár a források meglehetősen szűkösek -, hogy a Globe jelmondata a "Totus mundus agit histrionem" volt, amelynek jelentése: „Az egész világ színészkedik.” Bár ezt soha nem sikerült egyértelműen bizonyítani, a kifejezés régóta összefonódik a színházzal, és érdekes módon nagyon közel áll az Ahogy tetszik (eredetiben: As You Like It) című darab híres sorához: „Színpad az egész világ.” Hogy Shakespeare-t valóban ez a jelmondat ihlette-e, vagy egyszerűen csak ugyanazt a gondolatot fogalmazta meg, azt sosem fogjuk már megtudni de érdekes elképzelni, hogy így volt.

Bár Shakespeare ekkoriban már visszavonult a munkától, és John Fletcher vette át a helyét, sajnos az új színház sem működhetett sokáig, ugyanis az angol polgári forradalom kitörése után nem sokkal, és a puritanizmus szellemi befolyása okán 1642-ben országgyűlési rendelettel csakúgy mint az ország összes többi színházát, ezt is bezárták. Állaga leromlott és bár 1651-ben a rövid életű köztársaságnak is leáldozott, már nem nyitott újra.

Amikor majd 300 évvel később egy bizonyos amerikai színész-rendező Sam Wanamaker Londonba érkezett, megdöbbenve látta, hogy Shakespeare-re és egykori társulatára csak egy koszos bronz tábla emlékeztetett egy sörfőzde falán, elhatározta, hogy az egykori épületet mindenképen rekonstruálni kellene.

Hatalmas erőket mozgattak meg, hogy egyáltalán az új helyszínt megszerezhessék a várostól, majd a terveket elkészíthessék de a teljes befejezést Wanamaker már meg sem élhette. Az építkezés építészmérnöke Theo Crosby csodálatos terveket készített, ötvözte benne a régi és az új elemeket, sőt még a korabeli technológiákat is tanulmányozta, hogy minél inkább hasonlítson az új épület régi önmagára.

Az épület szerkezete tölgyfából készült, melyet Tudor mintára vas szögekkel erősítettek össze majd a szerkezet közötti tereket téglával erősítették. A színpad fölötti tető részt két oszlop tartja, de ettől eltekintve az épületnek középen nincs teteje, teljesen nyitott. A falakon körben az eredeti korabeli színházakkal megegyezően 3 sorban galériákat alakítottak ki és az újkori Globe színház végül 1997-ben megnyitotta kapuit.

A kor szokásainak megfelelően (és ebben a legújabb színházban jelenleg is) a nézők aktívan részt vehettek a darabban, bekiabálásokkal, füttyszóval, sőt olykor a negatív hősök megdobálásával is. Sőt mi több, különböző zászlókat is használtak annak jelzésére, hogy az adott napon milyen műfajú darabot adnak elő. A színház fölé magasra felvonva ezek hatékony módjai voltak az előadás meghirdetésének, illetve annak jelzésére is, ha az utolsó pillanatban elmaradt esetleg az előadás. A tragédiákat fekete zászló jelezte, a történelmi drámákat vörös, a vígjátékokat pedig fehér.

A jelenlegi épület négy intézményt foglal magában:
* magát a Globe Színházat profi színházi társulattal
* a Globe Education-t, amely gyermekekkel ismerteti meg Shakespeare műveit
* a Shakespeare's Globe Exhibition-t, a kiállítást mely Shakespeare korába repíti vissza a látogatókat, megismertetve őket Shakespeare életével, a korabeli Londonnal a shakespeare-i színházzal
* valamint a fedett kamaratermet, ahol elsősorban a téli időszakban tartanak gyertyafényes elődásokat.

Én magam már többször jártam a Globe Színházban, ugyanis semmihez sem hasonlítható színházi élményt nyújt. Annak aki bírja és nem bánja, már £5 vagy £10-ért lehetősége van állójegyet venni, amivel akár közvetlenül a színpad mellől követheti az eseményeket.

Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
idegenvezeteslondon@gmail.com

Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf

Facebook: Idegenvezetes London
Instagram: @idegenvezeteslondon
X (korábban Twitter): @Idegenvezetes_L

cover: by RGY23 from Pixabay