London titkai: Downing Street 10
Ha Londonban jártok, akkor biztos vagyok benne, hogy az egyik kiemelt látnivaló, amit ti sem hagynátok ki, az a Downing Street 10-es számú ház lesz, ami a mindenkori brit miniszterelnök lakhelye a Parlament közelében.
Maga a helyszín közel 350 évre tekint vissza és hogy hogyan vált az itt épült ház az ország miniszterelnökének hivatalos rezidenciájává, az egy igen érdekes történet.
Már az ezres évek környékén, a dán (viking) származású Nagy Knut király (uralkodott: 1016-1035) uralkodásának idején is lakott volt a mai Downing Street környéke, sőt mi több a korabeli kormányzás központjának is számított a terület, ugyanis az uralkodó palotát építtetett a környéken.
Később, az utána következő Hitvalló Eduárd király (uralkodott: 1042-1066) valamint az őt követő Hódító Vilmos király (uralkodott: 1066-1087) is fenntartották a királyi jelenlétet a környéken, sőt Westminster - ahogyan a területet később elnevezték - a kormányzat és az egyház központja is lett, miután nekiálltak a közeli Westminster Apátság megépítésének.
Agota
A legkorábbi épület, amelyről tudjuk, hogy a Downing Street helyén állt, az az Axe (Fejsze) nevű sörfőzde volt, amely a középkorban az Abingdoni Apátság, egy történelmi jelentőségű, egykori bencés kolostor tulajdonában állt, bár az 1500-as évek elejére használaton kívülre került.
VIII. Henrik király (uralkodott: 1509-1547) még tovább növelte Westminster jelentőségét azzal, hogy fényűző királyi rezidenciát építtetett ott, rögtön azután, hogy 1530-ban elkobozta a közeli York House-t (ma már csak romjaiban látható) Wolsey bíborostól, melyet azután bővíteni kezdett. Ebből lett később a majd 170 éven át fennálló Whitehall Palota, melyhez teniszpályák, lovagi tornákhoz szolgáló tér, tekepálya és kakasviadalok számára kialakított helyszínek tartoztak. A komplexum a St James’s Parktól a Temzéig húzódott, és a Tudor- és Stuart-uralkodók hivatalos rezidenciája volt egészen addig, amíg 1698-ban egy hatalmas tűzvész el nem pusztította.
Ennek a palotának ma már csak egyetlen hírmondója áll, a Banqueting House a Whitehall-on.
Agota
A királyi központ közelsége a környező utcákat és ingatlanokat London legfontosabb és legértékesebb területei közé emelték, és a hatalom természetes otthonává tették. A mai Downing Street ennek az egykori palota területének szélén található.
Az első lakóház, amelyről tudjuk, hogy a mai Downing Street 10-es szám helyén állt, egy nagy épület volt, amelyet I. Erzsébet királynő (uralkodott: 1558-1603) 1581-ben adott bérbe Sir Thomas Knyvet-nek, egyik kegyeltjének, aki Thetford-nak, egy kelet-angliai kereskedővárosnak a parlamenti képviselője, valamint Westminster békebírája volt. Hírnevét annak köszönhette, hogy 1605-ben ő tartóztatta le Guy Fawkes-t a lőpor-összeesküvésben játszott szerepe miatt.
Agota
Sir Knyvet és felesége halála után a ház unokahúgára, Elizabeth Hampdenre szállt, aki a következő 40 évben is ott lakott, azonban az 1600-as évek közepén bekövetkezett politikai felfordulás a család életét is felforgatta. Történt ugyanis, hogy Hampden asszony fia, John Hampden egyike volt azoknak a képviselőknek, akik szembeszálltak I. Károly királlyal (uralkodott: 1625-1649), maga Oliver Cromwell, a köztársaságpárti Lord Protector aki pedig végül megdöntötte I. Károly uralmát, Hampden asszony unokaöccse volt.
I. Károly kivégzésére 1649-ben a Whitehall-on álló Banqueting House előtti emelvényen került sor, a Hampden ház hallótávolságán belül.
Agota
Sőt mi több, Hampden asszony még mindig ott élt, amikor II. Károlyt, a kivégzett I. Károly fiát 1660-ban visszahelyezték az angol trónra. Akkoriban a házról a következő leírás született:
Részben téglából, részben fából, flamand falazattal épült és cseréppel fedett, nagy és tágas előcsarnokból áll, körben faburkolattal, jól megvilágítva, téglapadlóval, két szalonnal, amelyek közül az egyik mennyezettől padlóig körben faburkolattal ellátott, egy kamrával, egy pincével, egy nagy konyhával, amely jól ki van kövezve valamint tálalópolcokkal jól ellátott.
Fent, az első emeleten egy nagy és tágas ebédlőterem, körben mennyezettől padlóig faburkolattal, jól padlózva, megvilágítva és mennyezettel ellátva, valamint benne egy szép kandalló festett csempéjű tűzhellyel. Továbbá ugyanazon a szinten még 6 szoba és 3 kis kabinet, mind jól megvilágítva és mennyezettel ellátva, valamint a második emeleten 4 padlásszoba.
Történetünkbe ezen a ponton kapcsolódik be egy bizonyos Sir George Downing (élt: 1623-1684), egy 17. századi angol katona, diplomata, kémfőnök és pénzügyi szakember, aki a nevét adta ma a világ egyik leghíresebb utcájának.
I. Károly kivégzése és Oliver Cromwell uralkodásának idején Downing a köztársaság szolgálatában állt, ám később, a monarchia visszaállításakor bizonyos titkok besúgásával oldalt váltott és immár II. Károly királyt kezdte szolgálni, sőt mi több, lovagi címet is szerzett. Az ilyesfajta váltás akkoriban nem volt ugyan szokatlan, de Downing esetében különösen tudatos és opportunista lépésnek számított. A történeti források meglehetősen egységesek abban, hogy bár rendkívül intelligens és hatékony személyiség volt, ugyanakkor kíméletlen, kapzsi és erkölcsileg hogy úgy mondjuk rugalmas. Samuel Pepys, a korszak egyik legfontosabb kortárs megfigyelője csak mint áruló gazember jellemezte.
Elsődleges motivációja a hatalom és a pénz volt, vagyonát tudatosan építette ingatlanbefektetések révén és tervei szerint a királyi palota közelében álló Hampden házat is szerette volna megszerezni, ami azonban jó ideig nem sikerült, mert az még mindig Knyvet leszármazottainak bérletében volt. Tervei 1682-ben váltak végül valóra, amikor végül csak megszerezte az ingatlanra vonatkozó bérleti jogokat, és Sir Christopher Wren-t, a kor ünnepelt építészét bízta meg az új tervek elkészítésével.
A munkálatok hamarosan meg is kezdődtek, 1682 és 1684 között a meglévő épületeket lebontották, és helyükre 15-20 sorházból álló zsákutcát építettek az újonnan kialakított utca, a Downing Street északi oldalán. A nyereség maximalizálása érdekében a házakat olcsón, a helyi mocsaras talajhoz képest gyenge alapokkal építették, rendes téglahomlokzat helyett pedig vakolatra húzott csíkokkal keltették az egyenletesen rakott téglák látszatát.
Erről a fajta építkezésől Sir Winston Churchill miniszterelnök a 20. században azt írta: "Ingatag és könnyű szerkezetű, azon nyerészkedő vállalkozó által építve, akinek a nevét viseli."
Míg azonban az építkezés nagyban zajlott, egy meglehetősen nagy befolyással bíró szomszéd, egészen pontosan II. Károly király lánya, Charlotte Lee Lichfield grófnője panaszt tett, ugyanis az új házakat közvetlenül a nagy és impozáns ingatlana mögé építették, amely a Horse Guards-ra, azaz a Lovasőrség épületére nézett. A hölgy cseppet sem örült a háza háta mögött épülő nemkívánatos házsornak, akinek panaszára édesapja nem túl támogatólag a következőket válaszolta:
"Úgy gondolom, egészen ésszerű meglátás, hogy más házakból ne nézhessenek be az Ön házába az Ön engedélye nélkül, így bízom benne ez a levél elegendő lesz ahhoz, hogy az Ön építésze olyan magasra építse fel az Ön kerítését, amilyen magasra csak kívánja."
Akkoriban a Downing Street-i házak eredeti számozása még teljesen más volt, mint amit ma látunk, a számozás esetleges volt, és a házakat inkább lakóik neve vagy címe alapján ismerték, semmint a házszám alapján. A mai 10-es szám például eredetileg 5-ösként kezdte életét, és csak 1779-ben számozták át.
A későbbi Downing Street 10-es háznak több tekintélyes lakója is volt történelme során, többek között:
* Elizabeth Wiseman Yarmouth grófnője (élt: 1688-1689) - egy arisztokrata hölgy, akinek első férje Sir Robert Wiseman volt, akinek halála után gazdag özvegy lett
* George Granville Lansdowne 1. bárója (élt: 1692-1696) - angol költő, drámaíró és politikus
* Henry de Nassau d'Auverquerque Grantham 1. grófja (élt: 1699-1703) - holland-angol nemesember és III. Vilmos király udvaronca
* egy bizonyos Chicken úr - az utolsó magánlakó volt a házban, aki az 1730-as évek elején kiköltözött
1732-ben II. György király (uralkodott: 1727-1760) mind a Downing Street-i házat, mind a Horse Guards-ra, azaz a Lovasőrségre néző házat, melyben egykor II. Károly király lánya lakott, Sir Robert Walpole-nak adományozta, aki a korban Nagy-Britannia egyik legfontosabb politikusa volt. A mai értelemben ismert miniszterelnöki cím hivatalosan akkoriban még nem létezett, de Walpole-t a történészek mégis az első brit miniszterelnöknek tekintik, ugyanis pontosan azt a szerepet töltötte be, mint a mai miniszterelnökök, bár akkoriban a tisztségét First Lord of the Treasury-nek nevezték, azaz magyarul a kincstár kancellárjának.
Érdekesség, hogy a Downing Street 10-es szám ajtaján lévő, használaton kívüli réz levélbedobó nyíláson a hagyomány szerint a mai napig is ez a régi politikai cím olvasható.
Sir Robert Walpole egészen pontosan 1735. szeptember 22-én költözött be, miután a Downing Street-i és a Lovasőrségre néző házat egybe építették és teljesen felújították. Innentől kezdve a főbejárat a Downing Streetre nézett, az épület fő része pedig, ahol a Walpole házaspár élt, a hátsó észen kapott helyet. Ekkor építették meg a fogadószobákat és egy szokatlan, három oldalú, U alakú lépcsőt, mely a mai napig is az épület egyik legimpozánsabb eleme.
Walpole a földszinti tereket üzleti célokra használta, és a ház északnyugati oldalán lévő legnagyobb helyiséget alakíttatta ki dolgozószobának, ami ma a Cabinet Room, azaz a kormányülések terme. Ide kattintva virtuálisan körbe is nézhettek ebben a szobában. Fent az első emeleten, a Walpole házaspár a Horse Guards Parade, azaz a Lovasőrség mögötti alakuló tér felé néző szobákban lakott. Lady Walpole a mai White Drawing Roomot, azaz a fehér szalont használta társalgóként, a mai Terracotta Room, azaz a terracotta szoba pedig ebédlőjükként szolgált.
A Walpole házaspár hamarosan fontos vendégeket is fogadott elegáns házukban, köztük II. György német származású feleségét, Karolina királynét, politikusokat, írókat és katonákat.
Amikor Walpole 1742-ben elveszítette politikai támogatottságát a Parlamentben és lemondott tisztségeiről, elhagyta a Downing Street-en lévő rezidenciáját is, habár ezután több mint 20 év telt el, mire egy újabb miniszterelnök beköltözött. Történt ugyanis, hogy néhány utóda nem tartott igényt az állam által biztosított hivatalos lakhelyre, inkább saját rezidenciájukban éltek.
A következő beköltöző George Grenville (élt: 1712-1770) brit államférfi volt, aki egyben Nagy-Britannia miniszterelnöke is volt a fiatal III. György király (uralkodott: 1760-1820) uralkodásának korai szakaszában, ám mindössze két évig szolgált, és megpróbálta megoldani a hétéves, franciákkal vívott gyarmati világháború okozta hatalmas adósság problémáját, nem túl sok sikerrel.
A következő miniszterelnök az épületben Lord North (élt: 1732-1792) volt, aki elsősorban az amerikai függetlenségi háború idején vezette Nagy-Britannia Királyságát. North nagyon kedvelte a házat, ekkoriban került az épületre a bejárati ajtó felett ma is látható lámpa és a híres oroszlánfejes ajtókopogtató is. Gyakran tartott vendégségeket is az épületben, mígnem egy ilyen alkalommal, 1780-ban zavargás tört ki az utcán, azon törvény bevezetése után, mely enyhítette a katolikusokkal szembeni korlátozásokat. North vacsoravendégei felmásztak a ház tetejére, hogy onnan nézzék a London-szerte égő tüzeket.
Az 1800-as évek elején a Downing Street bár továbbra is a mindenkori miniszterelnök hivatalaként szolgált, otthonként kevésbé volt népszerű, majd újabb 20 évig a kor legtöbb miniszterelnöke inkább saját városi házában lakott.
Az 1820-as években újabb komoly átalakításokról döntöttek az épületet illetően, a ragyogó és különc Sir John Soane építészt, a Bank of England tervezőjét bízták meg azzal, hogy a házat megfelelőbbé tegye magas rangú szerepéhez. Soane létrehozta a faburkolatú State Dining Roomot, azaz az állami ebédlőt és a Small Dining Roomot, azaz a kisebb ebédlőt az elegáns vendéglátás számára, ezeket a szobákat ide kattintva virtuálisan körbe is járhatjátok.
Ez azonban még mindig nem volt elég színvonalas utódjának, Arthur Wellesley-nek Wellington hercegének, aki csak addig költözött be, amíg saját fényűző otthonát, az Apsley House-t a Hyde park sarkában felújították. Ugyanígy a későbbi vezetők, mint William Lamb Melbourne vikomtja, aki a fiatal Viktória királynő tanácsadója és mentora volt, valamint Henry John Temple Palmerston vikomtja, a krími háborúk miniszterelnöke a 10-es számot csak hivatalnak és kabinetülések helyszínének használták.
A Downing Street 10-es szám mellett a 11-es szám 1828-ban lett a mindenkori pénzügyminiszter hivatalos rezidenciája, de ekkoriban a környék egyáltalán nem számított jó környéknek Londonban, egyre lepusztultabbá vált, szomszédságában bordélyházak és mindenféle ivók sokasodtak.
Hamarosan azonban megszülettek a tervek, hogy hogyan állítsák helyre a Downing Street régi fényét, így a környékbeli néhány épület lebontása mellett döntöttek, azonban a biztonság így is problémává vált, sőt mi több a közelben épült Külügyminisztérium díszes épülete is elhomályosította a vele szemben álló 10-es szám jelentőségét.
Mire Benjamin Disraeli (élt: 1804-1881) miniszterelnök lett, a ház már rossz állapotba került, a lakóhelyiségeket 30 éve nem használták, úgyhogy eljött a modernizáció ideje. Az 1800-as évek végén az épület egyszerű sorházból modern felszereltségű nagy rezidenciává alakult át, olyan otthonná és hivatallá, amely méltó az ország vezető politikusához.
William Gladstone (élt: 1809-1898) miniszterelnöksége idején, 1880 környékén vezették be a villanyvilágítást az épületbe és szerelték fel az első telefonokat.
Gladstone utódja, Robert Gascoyne-Cecil Salisbury márkija (élt: 1830-1903) szintén egy olyan miniszterelnök volt a brit történelemben, aki nem élt a Downing Street 10-es szám alatt, már csak azért sem, mert egyáltalán nem kedvelte a Cabinet Roomot, szűknek és túl zártnak érezte, ezért a szemközti Külügyminisztérium nagyobb Cabinet Roomjában dolgozott szívesen.
Amikor Ramsay MacDonald (élt: 1866-1937) miniszterelnök 1924-ben először belépett az épületbe, azt szerette volna, hogy a 10-es szám visszanyerjen valamit abból a nagyságból, amely még Walpole és Pitt idejében jellemezte, az 1700-as években. Mivel hiányzott belőle egy rendes könyvtár, MacDonald hozzálátott ennek kialakításához és létrehozta a miniszterelnöki könyvtárat és a szokás, hogy maga a miniszterelnök és más miniszterek is könyveket ajándékoznak a könyvtárnak, a mai napig is fennmaradt.
Az épületet 1937-ben központi fűtéssel szerelték fel és megkezdték a korábban a személyzet által használt padlástér zegzugos szobáinak átalakítását is egy olyan apartmanná, amely immáron a miniszterelnököt szolgálja.
Az első világháború időszakában (1914-1918) a Downing Street 10 Cabinet Roomja volt a brit háborús erőfeszítések központja. Herbert Henry Asquith (élt: 1852-1928) miniszterelnök kabinetjében ott ült a későbbi miniszterelnök David Lloyd George és Winston Churchill is, előbbi mint pénzügyminiszter, utóbbi mint az Admiralitás első lordja. Amikor végül 1918. november 11-én kihirdették a fegyverszünetet, ünneplő tömegek lepték el a Downing Streetet.
Második világháború idején már Arthur Neville Chamberlain (élt: 1869-1940) volt a miniszterelnök, amikor 1939. szeptember 3-án sz épület Cabinet Roomjából rádióbeszédet intézett a nemzethez, bejelentve, hogy az ország mostantól hadban áll Németországgal. Chamberlain hamarosan, egészen pontosan 1940. május 10-én lemondott miniszterelnöki tisztségéről, és azt tanácsolta VI. György királynak (uralkodott: 1936-1952), hogy kérje fel Winston Churchillt (élt: 1874-1965) kormányalakításra.
Amikor Churchill lett a miniszterelnök, feleségével a Downing Street második emeleti lakásába költözött, ahol munkájának nagy részét is végezte. Gyakran diktált beszédeket, emlékeztetőket és leveleket titkárnőjének, miközben reggelente vagy késő este az ágyában felpolcolva feküdt, kezében szivarral.
1940 októberére megkezdődött az intenzív bombázási időszak Londonban, a német Blitz, azaz villám hadművelet keretében, és október 14-én egy hatalmas bomba hullott a Treasury Greenre a Downing Street 10 melletti belső kertre, mely megrongálta sz épület konyháját és reprezentációs termeit is, valamint megölt három védelmi szolgálatot teljesítő katonát. Churchill éppen a Garden Roomsban, azaz a kertre néző szobában vacsorázott, amikor a légitámadás elkezdődött, erről írt is egy feljegyzést:
"A 10-es szám kertszobájában vacsoráztunk, amikor a szokásos éjszakai légitámadás megkezdődött. Több hangos robbanás történt körülöttünk nem nagy távolságban, és nemsokára egy bomba esett, talán száz yardnyira (*kb. 90 méter), a Horse Guards Parade-on, nagy zajt csapva. Egyszer csak gondviselésszerű sugallatom támadt, miszerint az épület konyhája igen magas és tágas, és egy nagy, mintegy 25 láb (*kb. 7.5 méter) magas síküvegablaka van a kert felé. Annak ellenére, hogy a komornyik és a szobalány teljes közönnyel folytatta a vacsora felszolgálását, én hirtelen felálltam, kimentem a konyhába, megmondtam a komornyiknak, hogy tegye a vacsorát a melegen tartó lapra az ebédlőben, és utasítottam a szakácsot és a személyzetet, hogy azonnal menjenek az óvóhelyre. Alig ültem vissza az asztalhoz körülbelül 3 percre, amikor egy igazán hangos csattanást hallottam, közvetlen közelről, és egy heves rázkódás is jelezte, hogy a házat találat érte. Az egyik szolgálatot teljesítő rendőr bejött a szobába, és elmondta, nagy kár keletkezett, a konyha, az éléskamra és a Treasury felőli irodák megsemmisültek."
A támadás utáni napon a kabinet átköltözött a Downing Street 10-es szám alól a Külügyminisztériummal szemben lévő titkos földalatti háborús bunkerbe az Annex-be, ami ma múzeumként, mint Churchill War Rooms ismerünk.
Agota
A szűnni nem akaró bombatalálatok után 1940-ben Churchill és felesége kiköltöztek a Downing Streetről, a bútorokat és értéktárgyakat eltávolították és csak a Garden Rooms, a Cabinet Room és a magántitkárok irodája maradt használatban. Churchill nagyon nem szeretett az Annexben, a föld alatt lakni, és annak ellenére, hogy a 10-es szám szinte üres volt, továbbra is azt használta munkára és étkezésre.
Az 1950-es évekre a Downing Street-i épület állapota válságos pontra jutott, az elszenvedett bombakárok súlyosbították a meglévő szerkezeti problémákat, az épület megsüllyedt, a falak megdőltek, az ajtókeretek megcsavarodtak, és a javítási számla évente óriási volt. A hatóságok 1954-ben felmérést készítettek a szerkezet állapotáról és arra a következtetésre jutott, hogy drasztikus beavatkozásra van szükség, mielőtt az épület összeomlik vagy leég.
Az eljáró bizottság számos lehetőséget terjesztett elő, köztük a 10-es, 11-es és 12-es szám teljes lebontását és új épülettel való helyettesítését, ám ezt az elképzelést elvetették, és úgy döntöttek, hogy a 12-es számot újjáépítik, a 10-es és 11-es számot pedig megerősítik, történelmi elemeiket megőrzik. Menet közben a Downing Street 10-es szám alatti épületet teljesen kibelezték, a falak, a padlók, sőt még a Cabinet Room oszlopai is korhadtnak bizonyultak, és ki kellett őket cserélni. Új elemeket is hozzáadtak, köztük egy, a Downing Streetre néző szobát, és a 11-es számnál egy kisebb verandát a pénzügyminiszter számára.
Arra is fény derült, hogy a megszokott külső homlokzat valójában egyáltalán nem fekete, hanem sárga, és a fekete szín mindössze az elmúlt két évszázad súlyos légszennyezésének eredménye. A megszokott megjelenés megtartása érdekében az újonnan megtisztított sárga téglákat feketére festették, hogy korábbi színükhöz hasonlítsanak, így láthatjuk az épületet a mai napig is.
Később az ikonikus női miniszterelnök, a Vaslady Margaret Thatcher (élt: 1925–2013) költözött a legendás falak közé. Az 1979-ben kezdődött regnálása idején az egyik legkomolyabb válság 1982-ben érkezett, a Falkland-szigeteki háború képében. A miniszterelnök a konfliktus ideje alatt egész éjszakákat töltött ébren a Downing Street beli lakásban, személyi asszisztense, Cynthia Crawford társaságában, aki szintén beköltözött a házba, hogy társaságot nyújtson a miniszterelnöknek az egész éjszakás virrasztások idején. Ő így emlékezett vissza ezekre a napokra:
"A háború teljes időtartama alatt (74 nap) Margaret Thatcher egyszer sem öltözött át hálóruhába a lakásban, nem tudott aludni sem, mert készen akart állni arra az esetre, ha történik valami. Azt is mindig tudni akarta, hogy percről-percre mi történik, minden egyes részletet, hogy ura maradhasson az eseményeknek. Eltökéltsége és állóképessége hihetetlen volt."
Az elmúlt évtizedek összes építőmunkája kárba veszhetett volna, amikor 1991-ben újra bomba robbant, ekkor ugyanis egy IRA-habarcsgránátot lőttek ki egy fehér furgonból, mely a 10-es szám kertjében robbant fel, mindössze néhány méterre attól a helytől, ahol John Major (élt: 1943-jelenleg is) miniszterelnök éppen kabinetülést vezetett az Öbölháború idején. Bár senki sem halt meg, a robbanás krátert hagyott kertben, és betörte a szomszédos házak ablakait.
Eközben 2006-ra világossá vált, hogy a Downing Street-i épületegyüttes már nem képes megbízhatóan ellátni feladatát, megállapították, hogy az épület már nem időjárásálló, a fűtési rendszer meghibásodóban van, az információs és kommunikációs technológiai hálózat pedig működőképességének határán van, áramkimaradások és vízszivárgások gyakran előfordultak, amik immár jelentős hatással voltak a Miniszterelnöki Hivatal mindennapi működésére. Az épületben dolgozók létszáma sok éven át stabilan 50 fő körül volt, ez azonban ekkorra már mintegy 170 főre emelkedett.
A szerkezeti problémák voltak az elsők amelyekkel foglalkoztak, és megindult a szakaszos külső helyreállítási projekt is az ólom ereszcsatornák, a repedező téglafalazat és más szerkezeti hibák kezelésére. A jellegzetes fekete meszelést is megújították, mert sok helyen elhalványult, és előtűnt alóla a sárga téglafal.
Az épület a mai napig is minden héten hivatalos események helyszíne, beleértve találkozókat, fogadásokat, ebédeket és vacsorákat. Nemcsak államfők és hivatalos méltóságok látogatják, hanem az Egyesült Királyság társadalmának minden területéről érkező emberek számára is tartanak itt eseményeket, köztük kiemelkedő teljesítményt nyújtóknak, közszolgálati alkalmazottaknak és jótékonysági munkásoknak. Ezek a fogadások általában kötetlen összejövetelek, de az ebédek és vacsorák formálisabb események.
Az épület egyébként jóval nagyobb, mint amilyennek a homlokzata alapján látszik, ugyanis a bejárati ajtó mögött közvetlenül található kockás padlójú előcsarnok egy szobákból és lépcsőkből álló zegzugos rendszerbe vezet. A 10-es szám a bejárati ajtótól balra is kiterjedt, és elfoglalja a Downing Street 12 jelentős részét is, amely a Downing Streeten 11-en, a pénzügyminiszter hivatalos rezidenciáján áthaladó folyosón keresztül közelíthető meg.
Amióta a Downing Street 10 a miniszterelnök hivatalos rezidenciájává vált, az épület egyszerre töltötte be a lakóhely és a munkahely kettős szerepét Nagy-Britannia miniszterelnökei számára.
Valamint semmiképpen sem szabad megfeledkeznünk Larry-ről a Downing Street fő egerészéről, aki egy 2011-ben született házimacska és élete nagy részét a mai napig a falak között éli.
Agota
Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
idegenvezeteslondon@gmail.com
Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az Idegenvezetés London blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf
Facebook: Idegenvezetes London
Instagram: @idegenvezeteslondon
YouTube: @idegenvezeteslondon
borítókép: CC BY 2.0 https://creativecommons.org/licenses/by/2.0, via Wikimedia Commons
