London titkai: Wilton's Music Hall
London kanyargós kis utcáin sok izgalmas helyszínt találunk eldugva, alkalmanként olyannyira láthatatlanul, hogy csak az veszi észre őket, aki tudja, mit keres.
Valahogy így áll a Wilton's Music Hall (azaz a Wilton's Zeneterem) is a Tower of London épületétől nagyjából 6 percnyi sétára, egy kis sikátorban, egészen pontosan a Graces Alley, London E1 8JB cím alatt.
Magának a helynek a története az 1690-es évekre nyúlik vissza, amikoris pubként hasznosították a ma is látható épület egy részét, Prince of Denmark (azaz Dánia hercege) néven. A legendárium szerint elsősorban a skandináv származású hajósok és matrózok látogatták előszeretettel, akik Londonba érkezvén, átmenetileg a szomszédos Wellclose téren béreltek maguknak szállást.
Az elkövetkezendő évszázadok során azonban bővítették és átépítették a helyet, 1826 környékén pedig csak mint mahagóni bár ismerték, ugyanis akkori tulajdonosa volt a városban az első, aki mahagóniból (Közép- és Dél-Amerika trópusi esőerdeiből származó, vörösesbarna, selymes fényű faanyag) készíttetett bárpultot és egyéb berendezéseket. Ekkorra már gyakorlatilag az utcában található 5 házat építették eggyé, a Graces Alley 1-4 és a Wellclose Square 19 számok alattiakat.
Nem sokkal később, 1839-ben az ivót egy kisebb hangversenyteremmel is bővítették, 1843-ban pedig megkapta az Albion Saloon szalonszínházi engedélyt is, azaz innentől kezdve egész estés darabok bemutatására is jogosult lett.
1850 környékén vásárolta meg a komplexumot egy bizonyos John Wilton (élt: 1820-1881), aki Bath-ban született, egy hentes fiaként. Wilton tervei között szerepelt, hogy elhozza az East End-re (a város keleti felére), a munkásosztály számára is azt a fajta színházi életet és csillogást, amit a mai napig is West End-ként, avagy színházi negyedként ismerünk Londonban.
Wilton 1859-re kibővíttetette a színháztermet és át is nevezte azt Magnificent New Music Hall-ra, azaz a Csodálatos új zeneterem névre. Akkoriban a terem 1500 fő befogadására volt alkalmas (szemben a mai 400 fővel) a látogatók többsége pedig a munkásosztályból származott.
A terem elhelyezkedése hasonlatos volt a maihoz, azaz az utcafrontról a pubba lépett be először a látogató, majd a hátsó traktusban volt kialakítva a színházterem, ugyanis az utcafronti színházi épületek után akkoriban elég sokat kellett fizetni. A pub és egyben a színházterem előterét tükrökkel, csillárokkal és falfestményekkel díszítették, valamint a kor legnépszerűbb fűtési és szellőztetési rendszerét szerelték be.
Jelenleg a színházteremnek van egy alsó szintje és egy öntöttvas lábakon álló galéria része de aki jól figyel, az láthatja, hogy a terem közepéről, a valaha ott lévő hatalmas csillár hiányzik. Korábban láthattunk volna a teremben vacsoraasztalokat, padokat a nézőközönség számára és némi szabad területet is azoknak, akik olcsóbb jeggyel, állva követték az előadásokat.
Korában nem ez volt az egyetlen ilyen kialakítású Music Hall, volt belőlük még a városban egy néhány, például Lambeth városrészben a Canterbury Hall, a Covent Garden területén az Evans Music-and-Supper Rooms és a Weston's, de ezek ma már sajnos nem léteznek, a Wilton's az egyetlen amely mai napig is fennmaradt.
A Wilton's Music Hall repertoárját eleinte a madrigálok (középkori szerelmes témájú versek megzenésített formája), a bohózatok és az operarészletek uralták, de volt itt időnként cirkuszi előadás, valamint balett és alkalmanként vásárokat is tartottak.
A kor egyik ünnepelt csillaga volt Madame és Monsieur Senyah tornászok, akik elsősorban trapézt és köteleket használtak a bemutatókhoz, valamint itt volt látható George Leybourne előadóművész is, akit leginkább mint Champagne Charlie (Pezsgős Charlie) ismertek, a pezsgő iránti rajongása okán.
Az 1870-es években a Wilton's többször is gazdát cserélt, majd 1877-ben egy tűzvészben igen komolyan megsérült, csak a falak és a belső tartó oszlopok maradtak meg. Több mint 8 évig tartott az újáépítése, de végül a metodista egyház tulajdonába került. A 19. század végére, ami még a viktoriánus időkre tehető, a város keleti felén élő munkásosztály rendkívüli módon elszegényedett, így ebben az épületben is évtizedeken át szegénykonyha működött.
Maga az épület a II. világháború bombázásait túlélte, azonban a metodista egyház 1956-ben feladta az épületet és mert ezután rongy raktározáson kívül semmi másra nem használták, az állaga meglehetősen leromlott. Az 1960-as években, amikor a város keleti felén elindult a nyomornegyed felszámolási program, a helyi önkormányzat lebontásra ítélte az épületet.
Csak a közösség összefogásának köszönhető, hogy mégis megmenekült, így 1971-ben megkaphatta a II. fokú műemlékvédelmi besorolást, majd egy alapítványt is létrehoztak, aminek a fő feladata hogy az épület létét biztosítsa.
A modern időkben néhány ikonikus videoklippet is forgattak az ódon falak között, pl. a Frankie Goes to Hollywood nevű együttes "Relax" avagy Annie Lennox "No More I love You’s" című dalához is.
Manapság változatos műfajokban elég széles repertárban találhatunk itt szórakozást, az éppen futó előadásokról ide kattintva tájékozódhattok.
Én magam színházi előadásokat nézek itt alkalmanként, a londoni színháznegyedhez képest töredék áron, ugyanis a legjobb helyeken (a balkonon, szemben a színpaddal) is találni £25-30 környékén jegyeket.
Belépve az épületbe a jobb oldalon található a pub rész, majd az emeletre felmenve egy szerény étterem rész, amely inkább csak apróbb falatokat kínál, semmint komoly sülteket vagy készételeket.
Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
idegenvezeteslondon@gmail.com
Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf
Facebook: Idegenvezetes London
Instagram: @idegenvezeteslondon
X (korábban Twitter): @Idegenvezetes_L
