Londoni időutazás: a George Inn
A középkorban amikor látogatók érkeztek Londonba, két lehetőségük volt, vagy lóval érkeztek vagy pedig gyalogosan. Ezeknek az átutazóknak - és persze lovaiknak is, ha voltak - éjszakai szállásra volt szükségük, ételre és persze az állatoknak ellátásra.
Ezen fogadók (angolul inn néven emlegették őket) tulajdonosaiknak meglehetősen jól jövedelmeztek, ezért nem is voltak igazán rászorulva, hogy bármilyen jöttmentnek szállásul szolgáljanak, azonban mégis sokszor meglehetősen vegyes társaság verbuválódott egy-egy szálláshelyen.
Az éjjel-nappal üzemelő konyha mellett általában sört is csapoltak, a fogadó alsó helyiségeiben pedig sokszor az utolsó "fillérig" ment a szerencsejáték. Azonban ha valaki fizetésképtelenné vált, a fogadós nem sokat töprengett, hanem gyorsan utcára tette a vendéget, lefoglalva magával hozott ingóságait vagy akár a lovát is.
Érkezéskor a lovászfiúk az állatokat az istállóba vezették és elláták őket, míg tulajdonosuk evett valamit majd egy olyan szobában hajthatta álomra a fejét, melyet más utazókkal kellett megosszon. A matracokat szalmával tömték ki.
Londonban a mai napig működik egy 17. századi két szintes, galériás fogadó, igaz azóta már profilt váltott és szállásra itt már nincs lehetőség, de egy jó pint sört meginni vagy valami egyszerű pub ételt megkóstolni van esélyünk.
