Londoni kincseim: a római sestertius
Korábban, az Idegenvezetés London oldalhoz tartozó Facebook oldalon már írtam egy néhány számomra érdekes régiségről, amelyeket helyi, azaz londoni antikváriumokban és bolhapiacokon vadásztam össze, de úgy gondoltam minden tárgy a maga nemében van annyira érdekes, hogy úgy döntöttem, inkább egy-egy bejegyzésben elteszem a róluk szóló leírásokat az utókornak is.
Egyik tárgy sem különösebben értékes (még), de történetük annál inkább érdekes.
Ebben a bejegyzésben egy római sestertius érméről lesz szó, melyet egy antikváriumban találtam.
Meglehet, hogy nem mindenkinek ismerős a tény, hogy London városát eredetileg a rómaiak alapították, idestova 2000 éve. A római hadsereg először Kr. e. 55-ben jelent meg Britanniában, amikor Julius Caesar (élt: Kr.e. 100 - Kr. e. 44), kora legerősebb politikai vezetője, két hadjáratot vezetett a sziget ellen. Ezek elsősorban felderítő és politikai akciók voltak akkoriban, még nem tartós hódítás, így a római uralom ténylegesen csak nagyjából 100 évvel később, Kr. u. 43-ban kezdődött, amikor Claudius császár (uralkodott: Kr. u. 41-54) négy légióval inváziót indított Britannia ellen. A hadjárat gyorsan haladt, a rómaiak először elfoglalták a délkeleti területeket, majd létrehozták az első katonai és kereskedelmi központokat.
A római hódításhoz a Temze egy bizonyos átkelőhelye (a mai London Bridge környékén) különösen fontos stratégiai pontnak bizonyult, így ennél az átkelőnél jött létre a település, amelyet a római források Londinium néven említenek. A város alapítása valószínűleg Kr. u. 47 és 50 között történt, miközben a rómaiak egy ponton fahidat építettek a folyón, és a környéket gyorsan kereskedelmi csomóponttá alakították. Londinium kezdetben nem volt katonai légiós tábor, inkább a kereskedők, a kézművesek és a hivatalnokok városa lett, azonban a Temze jól hajózható szakasza és a római úthálózat találkozása miatt a település néhány évtized alatt a provincia egyik legfontosabb gazdasági központjává nőtte ki magát.
A város fejlődését rövid időre megszakította a Kr. u. 60 körül kitört felkelés, amelyet Boudica, a kelta népcsoporton belüli icenus törzs királynője vezetett. Az icenusok eredetileg Kelet-Anglia területén éltek, nagyjából a mai Norfolk és Suffolk környékén, a törzs pedig a római hódítás kezdetén formálisan a Római Birodalom szövetségese lett, részben megőrizve önállóságát. Boudica férje, Prasutagus király a rómaiakkal együttműködve uralkodott, azonban halála után a római hatóságok megszüntették a királyság autonómiáját, ami miatt a Boudica által vezetett lázadók felégették Londiniumot, bár a rómaiak hamar visszaszerezték az ellenőrzést, és újjáépítették a várost. A 2. századra Londinium már közigazgatási és kereskedelmi központ volt, kikötővel, fórumokkal, fürdőkkel és amfiteátrummal, gyakorlatilag mindazzal, amit Rómában is találni lehetett.
Na de visszatértve a római sestertius érmére, amiről maga a bejegyzés is szól, azt egy London környéki antikváriumban találtam.
Maga a sestertius a római pénzrendszer egyik alapvető bronz címlete volt, a neve pedig a latin semis tertius kifejezésből ered, amely szó szerint azt jelenti, hogy kettő és fél és eredetileg a korabeli pénzrendszerben a denarius negyedének felelt meg.
Korábban itt az oldalon írtam már a régi angol pénznemekről, ahol említettem a denariust is, mint a modern kori angol pénzrendszer egyik ősét, ezt a bejegyzést idelent el is olvashatjátok.
Agota
Magának a latin eredetű sestertius elnevezésnek a története is érdekes, ugyanis a szó eredete valóban egy matematikai kifejezésből jön. A sestertius szó a már korábban említett semis tertius kifejezés rövidülése, a semis jelentése fél, a tertius jelentése harmadik, így a két szó együtt azt jelenti, hogy kettő és fél.
Ez így elsőre nem feltétlen logikus, de a rómaiak így számolták a törteket. Ha azt mondták, hogy „harmadik”, akkor a számolás a harmadik egységig halad. Ha ehhez hozzáteszik, hogy fél, akkor azt jelenti, hogy a harmadik egység feléig jutunk, azaz:
Első egység = 1
Második egység = 2
Harmadik egység fele = 0,5
Tehát ha a harmadik egység feléig jutunk, akkor az összesen kettő és fél és ezért jelentette a semis tertius a 2,5 értéket.
A rómaiaknál a sestertius már a Kr. e. 3. században létezett kis ezüstérmeként, de a klasszikus nagy bronz sestertius, amilyen az enyém is, csak később jelent meg Kr. e. 23 körül és gyorsan a római mindennapi gazdaság egyik fontos pénze lett.
A császárkori sestertiusok általában nagy, 30 és 35 milliméter közötti átmérőjű érmék voltak, átlagosan körülbelül 20 és 28 gramm tömeggel - az enyém 31 mm és 25 gramm súlyú. A legtöbb darab nem egyszerű bronzból készült (azaz réz és ón ötvözetéből), hanem úgynevezett aurichalcumból, vagyis magas cinktartalmú sárgarézből.
Ezt az ötvözetet a rómaiak aranyszerű színe miatt szívesen használták, az érméket pedig nem öntötték, hanem verték, azaz a fémet először korongokra vágták, majd két acél szerszám közé helyezték, és kalapáccsal ütötték rá a képet. A veretek túlnyomó többsége Rómában készült a központi pénzverdében, és bár a birodalom más városaiban is működtek pénzverdék, Britanniában a korai császárkorban nem vertek rendszeresen sestertiusokat.
Amikor a Nyugatrómai Birodalom bukásával a római uralom a 4. és 5. században megszűnt Britanniában, az itt használatban lévő római bronzérmék nagy része egyszerűen kikerült a használatból és elveszett. Sok darab a földbe került települések, utak vagy piacok közelében, másokat szántás közben forgattak be a talajba. Évszázadokkal később ezek az érmék gyakran régészeti feltárások során vagy úgynevezett hoardokban kerültek elő, vagyis olyan elrejtett pénzleletekben, amelyeket valaki egykor elásott.
Nagy számban találtak római érméket a Temze mentén, a régi Londinium területén, valamint a kelet-angliai vidéken is, de a legtöbb ilyen érme erősen korrodált, mert közel kétezer évig feküdt nedves talajban vagy vízben.
Az én érmém is egy ilyen erősen korrodált darab, és mert ilyen, a pontos korát és azt hogy pontosan melyik császárt ábrázolja, már nemigen lehet megállapítani, ugyanis a numizmatikában a biztos azonosításhoz általában a pontos portré és-vagy a felirat is szükséges.
Azt azonban tudni lehet, hogy melyik korszak zárható ki.
Az érmén a portré jobbra néz, a homlok viszonylag meredek, a fej hosszúkás, a haj rövid, nem göndör, és szakáll sem látszik egyértelműen, ami fontos, ugyanis a legtöbb 2. századi császár, például Hadriánus, Antoninus Pius vagy Marcus Aurelius mind szakállas portréval jelent meg a sestertiusokon.
A két legvalószínűbb jelölt a portré alapján a szakirodalom szerint Domitianus császár (uralkodott: 81-96) vagy Traianus császár (uralkodott: 98-117) lehet, ez utóbbi talán egy kicsit valószínűbb.
Az érme hátoldalán még kopottabb az egykori motívum, de néhány halvány forma még felismerhető, pl. egy függőleges forma a közép környékén, a forma felső részén egy kisebb kiemelkedés, valamint a forma alja szélesebb, mintha talapzat lenne. Ebből kiindulva meglehet hogy egy istennő álló alakja lehetett ott eredetileg (pl. Victoria, Pax vagy Fortuna), akik gyakran egy pálcát, pálmaágat vagy bőségszarut tartottak. Lehetett ott egy oszlop vagy emlékmű (pl. Traianus-oszlop), avagy hadizsákmány vagy katonai trófea jelzése, ami a római propagandaérméken gyakori volt és egy függőleges póznát ábrázolt amire fegyvereket akasztottak.
Na de hogy mennyit is ért a sestertius érme a korában?
A nagyobb fizetések akkoriban denariusban történtek, de a mindennapi vásárlásoknál nagyon gyakran sestertiust használtak. A történészek a római árakat főleg feliratokból, katonai fizetésekből és Pompeii falfelirataiból ismerik, álljon is itt ezek közül egy néhány az érdekesség kedvéért, a Kr. u. 1-2. századból.
egy fürdőbelépő: 1 quadrans volt, ami egy sestertius negyede
kenyér: 1 sestertius
egy korsó egyszerű bor: 1-2 sestertius
egy adag olcsó étel egy utcai vendéglőben: kb. 3-4 sestertius
egy egyszerű szamár: kb. 500 sestertius
egy rabszolga: néhány ezer sestertius
egy római légiós éves fizetése Augustus idején: kb. 900 sestertius
egy jó minőségű ház egy római városban: akár több tízezer sestertius
Az érmém kora nagyjából 1900 év körül lehet, ami már magában egy elképesztő életkor, numizmatikailag azonban az "illegible bronze sestertius" kategória, azaz olyan érme melynek azonosítása nem lehetséges, de a típusa felismerhető.
Akárhogy is van, ez a római pénzérme szerény gyűjteményem egyik megbecsült darabja és amikor a római időket felidéző történelmi sétát végigjárjuk majd Londonban, ti is a kezetekbe foghatjátok a múlt egy izgalmas darabját.
Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
idegenvezeteslondon@gmail.com
Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az Idegenvezetés London blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf
Facebook: Idegenvezetes London
Instagram: @idegenvezeteslondon
YouTube: @idegenvezeteslondon
