Magyarok Londonban: az Esterházy család
Angliában, illetve az Egyesült Királyságban a nemesi címek ma is hivatalosan léteznek, és az örökletes arisztokrácia jogilag is elismert, míg Magyarországon ma már nincs jogilag elismert nemesség vagy főnemesség, bár a történelmi családok és leszármazottaik természetesen továbbra is léteznek.
Magyarországon a rangokat 1947-ben megszüntették, mégpedig a ma is hatályos 1947. évi IV. törvény alapján, mely eltörölte többek között a hercegi, grófi és bárói rangokat, sőt még a címek használatát is tiltja. Ma a korábbi főnemesi családok leszármazottainak önmagában a származásuk nem biztosít külön jogokat vagy kiváltságokat, így nincs például örökletes politikai tisztségük, és önmagában a családnév sem jogosítja fel őket birtokra vagy kastélyra.
Történelmi és családi értelemben tehát megmaradt az identitásuk, de ha ma valakit grófként említenek egy interjúban vagy családtörténetben, az Magyarországon nem államilag elismert rangot jelent.
Azonban ha visszatekintünk egy kicsit az időben, akkor az is kiderül, hogy az egykor volt magyar nemesek szoros kapcsolatot ápoltak a világ minden tájával, beleértve Londont is.
A továbbiakban a magyarországi Esterházy család történetét tekintjük át, akik sok szálon kapcsolódtak a városhoz.
Történetükbe II. Esterházy Miklós (élt: 1765-1833) idején kapcsolódunk be, aki a család egyik legjelentősebb műgyűjtője és művészetpártolója volt és akinek a nevéhez fűződik a fertődi Esterházy-kastély fénykora is.
II. Esterházy Miklós magyar gróf, birodalmi herceg, császári táborszernagy, diplomata és műgyűjtő volt a budapesti Szépművészeti Múzeum gyűjteményének egyik legfontosabb megalapozója, ugyanis európai utazásai során hatalmas képzőművészeti gyűjteményt épített fel. Ugyanígy, ő volt Haydn utolsó Esterházy-mecénása, és Haydn második londoni útja után visszatérve, ismét az ő szolgálatában dolgozott, pl. miséket írt Miklós felesége, Maria Josefa Hermenegilde von Liechtenstein hercegnő (élt: (1768-1845) névnapjára.
Esterházy Miklós grófnak katonai pályája is volt, részt vett a török elleni háborúban, 1797-ben saját költségén ezer önkéntest szerelt fel, és később táborszernagyi rangot kapott, vagyis a műgyűjtés mellett a Habsburg-állam katonai szolgálatában is szerepet vállalt.
Sőt mi több, műgyűjtőként a Londonban letelepedett olasz művész és műkereskedő, Antonio Cesare Poggi gyűjteményéből is vásárolt, ezek az alkotások pedig bekerültek abba az Esterházy-kollekcióba, amely később Magyarország közgyűjteményeit gazdagította.
Na de történetünk valódi főszereplője mégiscsak II. Esterházy Miklós és felesége Maria Josefa, első szülött fia, Esterházy Pál Antal (élt: 1786-1866). Ő mint a király személye körüli miniszter, Sopron vármegye örökös főispánja, belső titkos tanácsos, császári és királyi kamarás valmint diplomata, egészen pontosan londoni nagykövet működött 1806-től, 29 éves korától.
Külföldön főnemesként akkoriban még az Osztrák Császárságot képviselte, pályájának központi kérdése pedig a brit és a Habsburg-kormányzat együttműködése volt a napóleoni háborúk utáni Európában. Azonban Londonban még egy Esterházy számára is gondot jelentett megfelelő házat találni, elsősorban olyat, ami méretében megfelel, jó környéken van és nem is olyan nagyon drága.
