1956: Amikor Nagy-Britannia befogadta a menekülő magyarokat
Van egy évszám, mely a magyarok szívébe vörös színnel íródott és van néhány olyan nap melyekre így évtizedek távolából is tisztelettel tekintünk. 1956 őszén a magyarok úgy döntöttek, hogy elég volt a megalázottságból, a félelemből és kiszolgáltatottságból, az éjszakai elhurcolásokból és a rögtönítélő népbírósági perekből.
Magyarország népének a sztálinista diktatúra elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt, mely a budapesti diákok békés tüntetésével kezdődött 1956. október 23-án és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával fejeződött be november 10-én.
A világ félelemmel vegyes tisztelettel figyelte az eseményeket, de hogy igazi, hathatós segítséget miért is nem kaptunk sehonnan annak megvitatása messzire vezetne... Voltak országok - közöttük az Egyesült-királyság is - mely a megtorlások elől menekülő magyarokat szeretettel fogadta, nekik egy új életet biztosított, valamint rövid időn belül pénzt, lakást, ösztöndíjat és munkahelyet is adott nekik, szinte mindent ami az ország polgárainak is járt.
Magyarországot 1956-ban hozzávetőleg 200 000 magyar hagyta el, közülük 11 000 érkezett a szigetországba, elsősorban Oxfordba és Londonba. Feljegyzések szerint a britek tárt karokkal fogadták és nagyra értékelték a bátrakat, nem csak a hivatalok de az átlagemberek is szívesen segítették őket beilleszkedni, úgy tartják, hogy az ország történetében ez volt az egyik legnagyobb szervezett menekültbefogadás a második világháború után.
A menekültek a Royal Air Force (RAF), azaz a Királyi Légierő repülőgépein érkeztek az országba, ahol ideiglenes befogadó táborokba kerültek, elsősorban Kent, Yorkshire és Oxfordshire megyékben, de sokan már az első hetekben Londonban kaptak elhelyezést pl. Hammersmith, Kensington, Finchley vagy Richmond városrészekben.
A brit Vöröskereszt, a Refugee Council (Menekültügyi Tanács) és számos egyházi szervezet is segített az integrációban, nyelvkurzusokat szerveztek az újonnan érkezőknek, lakhatást biztosítottak, segítettek a munkahelykeresésben és a gyerekek iskolai elhelyezésében is.
A brit egyetemek is nagyvonalúan reagáltak, a University College London, a London School of Economics és az Imperial College külön ösztöndíjakat alapított magyar diákoknak, valamint az emigráns magyar értelmiség Londonban új közösségi életet is építhetett, megalakult a Magyar Szabadságkör, elindult a Magyar Fórum című lap valamint számos kulturális és politikai klub.
Az akkor érkezettek közül 500-an kaptak állami egyetemi ösztöndíjat akik ma szinte egytől-egyig elismert professzorok új hazájukban.
Az anyaországban 1956 után azonban nehéz idők jártak, javában folytak a megtorlások, a visszatérők pedig hosszú börtönéveknek nézhettek volna elébe ha legyőzi őket a honvágy. Akkoriban úgy tűnt, hogy Magyarország hosszú távon kommunista ország marad, így rengeteg család maradt évtizedekre szétszakítva a politikai hatalmak szembenállása miatt.
A magyar menekültek egy kisebb csoportja azonban kevésbé volt szívesen látott vendég Nagy-Britanniában, ők pedig a bányászok voltak. Magyarországon ezt a nehéz munkát megbecsülték, azonban az új országban az itteni bányászok nemigen akarták megosztani velük a szűkös lehetőségeket. Ebben az időszakban a bányászatra az Egyesült Királyságban nehéz idők jártak, tömegesen szűntek meg munkahelyek a tervezett atomreaktorok miatt. Érdekes egybeesés, hogy Nagy-Britanniában éppen 1956-ban nyitották meg az első civil felhasználású atomreaktort Sellafield-ben, Cumbria megyében.
A brit önkormányzatok azonban addig mentek, hogy még magyar nyelvű újságot is nyomtattak a bányászok számára, melyben az egyéb munkalehetőségekről tájékozódhattak.
Ezekben az években a szigeten szinte teljes volt a foglalkoztatottság, de a képzett munkaerőnek így is nagyon örültek. Az ide érkező magyarok nagy része gond nélkül integrálódott és lett hasznos tagja a társadalomnak, így a megsegítésükre fordított összeget később többszörösen is megszolgálták.
Közülük csak nagyon kevesen tértek haza végül Magyarországra, ami az akkori politikai és gazdasági viszonyokat ismerve nem nagy meglepetés.
Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
idegenvezeteslondon@gmail.com
Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf
Facebook: Idegenvezetes London
Instagram: @idegenvezeteslondon
X (korábban Twitter): @Idegenvezetes_L
