Különleges Anglia: shilling, font, penny - tegyünk rendet a régi angol pénzek között
Ha Londonba készültök, akkor bizonyára hoztok magatokkal némi költőpénzt is, mégpedig az ország hivatalos pénzneméből, az angol fontból. Az igaz, hogy manapság már nem feltétlen kell mindent készpénzben, mert a legtöbb helyen kártyával is, avagy csak azzal fizethettek.
Ezzel a fizetés kérdéssel kapcsolatban írtam korábban egy bejegyzést is, mert elég sok kérdés érkezett, hogy mit és hogyan is érdemes előkészíteni, ezt idelent meg is találjátok.
Agota
Azonban visszatérve az ország hivatalos pénznemére, érdemes lenne megnézni, hogy mivel is fizettek a korabeli angolok, mert bizony nem azokkal a váltópénzekkel amelyeket manapság ismerünk.
Az első urgásunk az időben nagy lesz, ugyanis visszamegyünk egészen a Nyugatrómai Birodalom bukásához, i.sz. 476-ba, amikor amikor megfosztották trónjától az utolsó császárt, Romulus Augustulust. Ennek következtében a római közigazgatás összeomlott, az addig jól működő központi pénzverés széttöredezett és a rómaiak helyébe lépő Merovingok, azaz a frankok (egy germán törzsszövetség) első királyi dinasztiája ezeken a széttöredezett alapokon próbált meg eleinte boldogulni.
A rómaiak korában a következő pénzeket verték:
* solidus = fő aranypénz (1 egység)
* tremissis = aranypénz, a solidus 1/3-a, a neve is pont ezt jelenti latinul
Ezek közül a frankok az arany tremissist tartották meg, de valódi, saját pénzrendszert nem alakítottak ki egészen addig, míg I. (Nagy) Károly frank király át nem vette a hatalmat i.sz. 768-ban. Károly idejekorán felismerte, hogyha birodalmat akar építeni - márpedig akart - akkor ahhoz elengedhetetlenül szükséges a központosítás és a pénzverés monopóliuma, mert pénz nélkül nem lehet adóztatni, hadsereget fenntartani és azzal csatákat nyerni.
Ennek okán 790 környékén be is vezette a pénzreformot országában, amikoris eltörölte az aranypénzt és bevezette helyette az egységes ezüstalapú rendszert, valamint egységesítette a súlyokat és az értékeket is.
Az aranypénz eltörlésére egyébkánt azért volt szükség, mert a rómaiak idején ez a nemesfém Afrikából és a Közel-Keletről érkezett elsősorban, azonban a rómaiak bukása után ezek az útvonalak megszűntek a Frank Birodalomban pedig nem volt belőle elegendő.
A frankoknál végül egyetlen érme marad forgalomban, ami az ezüst denarius, melynek immár egységes a súlya és a finomsága is, a szabályok betartását pedig immár központilag ellenőrzik. Az alábbi elszámolási egységeket pedig csak számolásra használták, az első kettőt pénz formájában nem verték:
* libra (ez lesz majd a későbbi font, eredeti angol nevén pound)
* solidus (ez lesz majd a későbbi shilling)
* denarius (ez lesz majd a későbbi penny - csak ezt verték a frankok)
1 libra = 20 solidus = 240 denarius, ami pontosan megyegyezik a későbbi angol font rendszer váltójával is.
Számunkra, akik a 10-es számrendszerben szocializálódtunk, kissé nehézkesnek tűnhet ez a fent említett felosztás, de akkoriban nagyon is logikus volt, hiszen a 12-es rendszer a római hagyományból eredt, mivel praktikusan osztható 2-vel, 3-mal, 4-gyel és 6-tal is, a 20-as pedig a germán számolási rendszerből érkezett, így gyakorlatilag a kettőt kombinálták a frankok.
Miután a frankok a rómaiak utáni legnagyobb birodalmat építették ki, ami a mai teljes Franciaország, Belgium, Luxemburg területét, valamint részben a mai Németország, Hollandia, Svájc, Olaszország, Spanyolország, Szlovénia, Csehország és Ausztria területét tette ki, nem is meglepő, hogy ezt ezt az új pénzrendszert hamarosan Európa nagy része is átvette, beleértve Angliát is.
Ez úgy történhetett, hogy az akkori angolszász királyságok a 600-700-as években elég intenzív kapcsolatban állnak a frank világgal kereskedelmi, politikai és egyházi vonalon is, pénzügyeikben pedig átvették a korábban említett hármas felosztást:
* font (a frankoknál ez volt a libra)
* shilling (a frankoknál ez volt a solidus)
* penny (a frankoknál ez volt a denarius)
Amit Nagy Károly frank uralkodó létrehozott, az a világon egyedülálló, ugyanis Anglia 1000 éven keresztül használta az általa bevezetett és megszilárdított pénzrendszert.
De mint tudjuk, aminek kezdete van annak minden esetben vége is, úgyhogy eljött az idő, amikor Angliában is pénzreformra került sor, ez pedig nem is volt annyira régen, egészen pontosan 1971-ben. De mielőtt erre a reforma rátérnénk, vizsgáljuk meg, hogy egészen pontosan hogyan is alakult a pénzkérdés a szigetországban.
A frank denarius mintájára vert angol pénzérméket ezüst penny néven vezették be, de csak valamikor az 1000-es évek után egységesítették súlyban és méretben, I. Hódító Vilmos király (uralkodott: 1066-1087) idején. Később, VII. Henrik király (uralkodott: 1485-1509) idején jelent meg az aranyból készült font érme a Tudor-dinasztia nagyságát hírdetvén, majd nem sokkal a király halála előtt az ezüst shilling is megérkezett, mintegy közbülső váltópénz gyanánt, mely azután a pénzrendszer legpraktikusabb eleme lett.
Akkoriban a pénzeket a következőképp jelölték:
* £ - font (ez a latin libra szóból fejlődött ki)
* s - shilling (ez a latin solidus szó szövidítése)
* d - penny (ez a latin denarius szóból fejlődött ki)
Aztán van itt még egy szó amit gyakran hallhatunk, ez pedig a sterling, mely az Egyesült Királyság pénznemét jelenti. A név története nehezen visszakövethető, de talán onnan eredhet, hogy I. Hódító Vilmos király uralkodásának vége felé az ezüst penny súlyban nehezebbé vált, és az ezt követő két évszázadon keresztül pontosan ugyanazon a súlyon is maradt. A következetesen egységes, 22,5 grain súlyú ezüst penny külföldön is megérdemelt hírnevet szerzett mint erős és állandó pénznem, a sterling szót pedig melléknévként pontosan ebben az értelemben használták, erős, stabil, szilárd. (1 grain ≈ 0,065 g, eredetileg egy gabonaszem tömegéből eredeztették, innen is a név: grain = mag)
Idővel szükséges lett, hogy az angolok a címleteket bővítsék, így megjelentek a kisebb váltópénzek is, melyek a következők:
* negyed penny (farthing), amit apró vásárlásokra használtak, pl. kenyér, sör, gyertyák
* fél penny (halfpenny), amit mindennapi kis értékű vásárlásoknál használtak, pl. piac, pub, szolgáltatások
* két penny (half-groat), amit a penny és a groat közti „hézag” kitöltése használtak
* három penny (threepence), amit szintén a penny és a groat közti „hézag” kitöltése használtak
* négy penny (groat), amit nagyobb vásárlásoknál, bérfizetésnél, kereskedelemben használtak
* aranypénz (noble), ami eredetileg 6 shilling 8 penny, azaz 80 penny = ⅓ font értéket képviselt és a frankok logikájával számolva teljesen érthető érték volt és hadizsold, nemzetközi kereskedelem, nagyobb kifizetések esetén használták
Az 1960-as években azonban az angol pénzrendszer szükségszerű egyszerűsítésére, tizedesítésére, azaz a 10-es számrendszerre való áttérésre került sor, és az érméket elkezdték lecserelni.
Az első a sorban 1968-ban a shilling lett, ekkor szorította ki a forgalomból az új 5 pennys érme, a tizedesítés előkészítéseként. Azonban még ekkor sem tűnt el azonnal, mivel súlya és átmérője pontosan megfelelt az 5p értékének, így továbbra is együtt forgott az 5p érmékkel egészen 1990-ig, amikor aztán végleg kivonták a forgalomból.
1971 februárjában az Egyesült Királyság hivatalosan is áttért a tizedes rendszerre.
A bejegyzés vége felé pedig ide hoznék két személyes történetet is. Az első az, hogy az egyik londoni bolhapiacon, egy alkalommal vásároltam a ma már forgalomban nem lévő 3 penny-s azaz threepence érmék közül kettőt. Ha a képeket jól megnézitek, akkor az egyiket 1940-ben verték, VI. György király (uralkodott: 1936-1952) idején, a másikat pedig lánya, II. Erzsébet királynő (uralkodott: 1962-2022) idején.
Ezeket a 3 penny-s érméket a történelemben először VI. Edward király (uralkodott: 1547-1553) idején, egészen pontosan 1551-ben verték ezüstből, az értékük pedig 3 penny, azaz ¼ shilling volt. Az emberek széles körben használták őket, elsősorban napi vásárlásoknál, pubokban, piacon vagy a bérek kifizetésénél, egészen a Viktoriánus időkig, azaz Viktória királynő uralkodásának idejéig (1837-1901).
Nagy fordulat azután 1937-ben, VI. György király uralkodásának idején érkezett, ugyanis az érmét újratervezték, és megjelent a képen is látható 12 oldalú, dodekagon forma, de ekkor már ezüst helyett réz-nikkel ötvözetből készítve. A formája nem váletlen, azért 12 oldalú, hogy tapintásra is egyértelműen felismerhető legyen és a vakok is tudják használni.
Korában a legismertebb pénzérme volt, mivel mindenre jó volt, pl. sört, újságot, buszjegyet, édességet fizetni, valamint gyerekzsebpénznek is. Kultúrálisan is beépült az angolok mindennapjaiba, mert pl. karácsonyi pudingba is 3 penny-s érmét rejtettek. Végül a tizedesítás ideján, 1971-ben vonták ki a forgalomból.
A másik szívemnek kedves sorozatom az újkori 2 penny-s érmékből áll, ezeket is bolhapiacon szereztem be és 3 uralkodói generációt ölel fel, V. György király, VI, György király és II. Erzsébet királynő idejéből.
Az itt bemutatott érmék gyakorlati értéke egyelőre még nem túl magas, de számomra az eszmei értékük viszont az. 😊
Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
idegenvezeteslondon@gmail.com
Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf
Facebook: Idegenvezetes London
Instagram: @idegenvezeteslondon
YouTube: @idegenvezeteslondon
