Különleges London: Wellington hercegének köve

Ha meghalljuk Wellington herceg nevét sokaknak azonnal a Wellington bélszín ugrik be érthető módon, de azt már valószínűleg kevesen tudják, hogy miért is lett e különleges bélszín neve Wellington.

Amiről szó van, az egy ropogós, vajas tésztába burkolt bélszín, melyet fűszeres-gombás krém és érlelt sonka ölel. Ez a híressé vált étel leginkább a francia eredetű filet de boeuf en croûte-ra (bélszín kéregben) hasonlít, és valószínűleg csak a Waterloo-i csata után nevezték át az ételnek ezt a bizonyos variációját Wellington-bélszínre. Az eredeti francia fogást hagyományosan libamájpástétommal készítik, de a legenda szerint a libamájat itt gombára cserélték, ugyanis Arthur Wellesley, azaz Wellington első hercege nem igazán kedvelte a libamájat.

Na de ki is volt ez a méltán híres Arthur Wellesley akit a történelem mint Wellington első hercege ismer?

Wellesley 1769-ben Írországban született, arisztokrata családba, tanulmányai egy részét a Windsorban lévő Eaton College-ben töltötte, ahonnan a történelem során az ország eddig 16 miniszterelnöke is kikerült, valamint itt végzett a királyi család jelenlegi tagjai közül Vilmos és Harry is. Tanulmányai másik felét Franciaországban egy katonai akadémián fejezte be és 18 évesen már zászlósként lépett a brit hadseregbe.

Karrierje során sokfelé volt rá szükség, szépen lépkedett felfelé a katonai ranglétrán, sikereiért III. György király 1804-ben lovagi címet adományozott neki. Katonái tisztelték és félték, hadjáratait rendkívül alaposan tervezte meg és készítette elő, egyszerre volt óvatos és bátor.

Legemlékezetesebb győzelme a Waterloo-i csata volt, melyet a belgiumi Waterloo mellett vívtak (mindössze 1 órányira Brüsszeltől) brit-porosz-holland közös haderő részvételével 1815. június 18-án Napóleon francia hadai ellen, aki azután négy nap elteltével végleg le is mondott.

Wellesley a győzelmei nyomán vikomt, márki, tábornagy, a Térdszalagrend lovagja lett és Wellington hercegeként élete végéig a Lordok Házának (a Parlament felső házának) tagja lett. 1827-ben elvállalta a tory (azaz a konzervatív) kormány vezetését, miniszterelnök lett, de 1830-ban már meg is bukott.

A halál 1852-ben, 83 éves korában érte, testét Nelson admirális mellé a Szent Pál Katedrálisba temették.

Na de térjünk akkor rá, hogy mi is lehet Wellington herceg köve Londonban?

Nos ha London központjában jártok, pár száz méterre a Trafalgar tértől, egészen pontosan az Athenaeum Club épülete előtt (107 Pall Mall, London SW1Y 5ER) akkor a járda szélén láthattok két gránitkövet egymás tetején.

Az alsó valamivel hosszabb mint a felső és az oldalukon egy felirat is található, ami kb. annyit tesz: "Ez a felhágókő Wellington hercegének kívánságára állíttatott 1830-ban" (felhágókő: pl. lóra való felszállást segítő pár lépcsőfok)

Maga a helyszín is érdekes, ugyanis az Athenaeum Club egy 1824-ből származó privát gentlemen's club, mely a mai napig is üzemel, bár a klub nevéről és funkciójáról az épület falán semmilyen kiírást nem találunk.

Nem véletlen, ugyanis a tradicionális londoni gentlemen's club-ok, mindig is privát klubok voltak és akkoriban még semmi erkölcstelen nem történt ott, mindössze annyi csak, hogy a férfiak ezeken a helyeken gyűltek össze, egymás között szivaroztak, üzletről beszélgettek, bizonyos ügyekért lobbiztak és úgy általában hasznos kapcsolatokat építettek. Ezeknek a kluboknak első számú és legfontosabb szabálya a titoktartás volt, így sokszor az avatatlanoknak az sem volt világos, hogy egy-egy épületben ilyen és hasonló klubok működtek.

Az Athenaeum Club ma már nem annyira exkluzív mint valaha volt, egy bizonyos összeg megfizetése és egy néhány már belépett tag ajánlása után gyakorlatilag kis kivétellel bárki tagja lehet. Története során azonban volt néhány kiemelkedő tagja, mint például Charles Dickens, Charles Darwin, Arthur Conan Doyle, Rudyard Kipling, Theresa May és természetesen miniszterelnőksége idején maga Arthur Wellesley azaz Wellington első hercege is.

Az 1800-as években még sokan szívesen jártak lóháton Londonban és így tett Wellington hercege is. A klub előtt volt néhány felhágókő felállítva a vendégek számára, akik így sokkal kecsesebben és kényelmesebben tudtak a lovuk hátára felkapaszkodni, de Wellington érdemei és saját óhaja elismeréseképpen saját köveket kapott, egyéni felirattal.

Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
idegenvezeteslondon@gmail.com

Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf

cover: by Bob Harvey, CC BY-SA 2.0 https://creativecommons.org/licenses/by-sa/2.0, via Wikimedia Commons