London titkai: a Crossbones temető

Londonban, a Borough Market és a London Bridge közelében, a Redcross Way mellett található egy aprócska emlékkert, amely egy régi temető helyét őrzi. Crossbones néven ismerjük, és a becslések szerint mintegy 15 000 ember földi maradványai nyugszanak itt, mégis a mai fennmaradásában és látogathatóságában meghatározó szerepe volt a helyi közösség összefogásának.

Története a környék prostituáltjaihoz, szegényeihez és gyerekeihez kapcsolódik, azonban ahhoz, hogy ezt jobban megértsük, szükség van egy kis időutazásra.

A középkori Southwark városrész több, eltérő fennhatóság alatt álló területből állt, amelyek egyike volt a Liberty of the Clink (azaz a Clink nevű, különleges jogállású püspöki birtok) ahol Winchester püspöke gyakorolta a földesúri hatalmat. Itt a Temze déli oldalán, a korabeli City (azaz a londoni óváros) hatóságai nem rendelkeztek ugyanazzal a jogkörrel, mint a Temze északi oldalán, azonban ez nem jelentett teljes törvényen kívüliséget, ugyanis a püspöki birtoknak saját igazgatása, szabályai és börtöne is volt.

A püspök londoni rezidenciája, a Winchester Palace a mai Southwark Cathedral közelében állt, nagyterme falának egy része és a rózsaablak ma is látható a Clink Streeten.

London titkai: az egykori Winchester Palace

Ha Londonban, és azon belül is a London Bridge környékén jártok, akkor érdemes egy pillantást vetni a több mint 500 évvel ezelőtt itt állt Winchester Palace megmaradt romjaira. Könnyű a helyszínt megtalálni, a Borough Market mögötti utcában áll, a pontos címe pedig Pickfords Wharf, London SE1 9DN Maga a Winchester

Idegenvezetés LondonAgota

A City of London korlátozásai miatt itt a déli parton, a Bankside-on, olyan tevékenységek is virágozhattak, amelyeket a városi hatóságok tiltottak vagy igyekeztek visszaszorítani, így elsősorban kocsmák, bordélyházak és állatviadalok vonzották ide a látogatókat, később pedig a színházak is a környék szórakoztató életének fontos részei lettek.

A bordélyokat a korabeli angolban gyakran stews, illetve stewhouses néven emlegették, a kifejezés pedig a fürdőházakkal kapcsolódott össze, bár nem minden fürdőház volt bordély. Érdekes módon, a 15. században a környékbeli bordélyok Winchester püspökének irányítása alatt álltak, maga a püspök pedig a bérleti díjakból és a pénzbírságokból is bevételhez jutott.

Az ide vonatkozó szabályzat a nők kiszolgáltatottságát is próbálta korlátozni, ugyanis büntette, ha egy háztulajdonos akarata ellenére visszatartott egy nőt, azt is előírta, hogy a nők maguk dönthettek arról, hol szeretnének lakni, valamint megtiltották, hogy férjes asszonyok vagy apácák dolgozzanak a lebujokban. Az itt dolgozó nőket Winchester libáinak (Winchester Geese) nevezték, utalva a püspök fennhatóságára.