London titkai: a város legkisebb rendőörse a Trafalgar téren

London tele van városi legendákkal és ezek közé tartozik a Trafalgar Square sarkán álló apró, kerek fülke, amelyet gyakran London legkisebb rendőrőrsének neveznek.

A valóság azonban ennél egy kicsit árnyaltabb, ugyanis az építmény soha nem volt hivatalos rendőrőrs, hanem inkább amolyan megfigyelőfülke, amelyből a rendőrség szemmel tarthatta a teret, és közvetlen telefonkapcsolaton keresztül értesíthette a közeli Cannon Row rendőrőrsöt, ami a Parlament közvetlen közelében volt található.

A kis fülke története 1919-ben kezdődött, amikor a Metropolitan Police, azaz a londoni rendőrség vezetése állandó megfigyelőpontot kért a Trafalgar térre, mivel a 19. század végétől az rendszeresen szolgált politikai gyűlések és tüntetések helyszínéül, sokszor előzetes bejelentés nélkül. A rendőrség számára kulcsfontosságú volt, hogy szükség esetén gyorsan tudjon erősítést hívni, így kezdetben egy ideiglenes, fából készült fülkét helyeztek el a közeli metrólejárat mellett.

Az Office of Works, azaz a korabeli Közmunkák Hivatala, amely a 19. századtól a 20. század közepéig felelt az állami tulajdonú épületekért, műemlékekért, parkokért és közterekért, azonban nem akart egy új, feltűnő építményt a térre, ezért hosszú egyeztetések után született csak kompromisszum.

Ez az egyeztetés valóban hosszú és komplikált volt, ugyanis az akkoriban az Office of Works állandó titkára Sir Lionel Earle és a Metropolitan Police részéről Mr George Edwards OBE (az OBE rövidítés az Officer of the Order of the British Empire kitüntetést jelenti, amelyet a brit állam adományoz közszolgálati vagy katonai érdemekért) közötti végtelen megbeszélésekből állt. 1919 júniusában a Metropolitan Police főbiztosa jelezte, hogy szeretne egy megfigyelőfülkét közvetlen telefonkapcsolattal a közeli Cannon Row rendőrőrsre, a Trafalgar Square-en vagy annak közelében, ugyanis az előző hónapokban már többször előfordult, hogy a téren szolgálatot teljesítő rendőrök komoly helyzetekben nehezen tudtak erősítést kérni.

Néhány hónappal később az Office of Works közölte, hogy a térre történő telefonfülke-telepítéstől a lehető legnagyobb mértékben elzárkózik és a már meglévő fa megfigyelőfülkét a metrólejáró mellett is csak azzal a feltétellel engedélyezték, mert az háborús vészhelyzetben feltétlenül szükséges volt.

Októberre a Cannon Row rendőrőrs felügyelője arról írt, hogy áthidaló megoldásként az Office of Works felajánlotta egy falba vájt üreg kialakítását egy telefon számára a téren, de ezt a megoldást pedig a rendőrség utasította el. Felmerült a Union Club (ma Canada House), valamint az Admiralty House bevonása is a tervekbe, ahol az ablakok melletti benti telefont használhattak volna a rendőrök a tüntetések vagy egyéb megmozdulások idején.

A metróbejárat melletti ideiglenes fa telefonfülke azonban 1921-ben még mindig ott állt, akkorra már úgy tűnt, hogy ez a megoldás félállandóvá vált, ám időközben a London Underground, azaz a londoni mterótársaság is felújításokat tervezett, ezért azt mindenképpen el kellett mozdítani.

1921 júniusában Sir William Horwood, a Metropolitan Police főbiztosa egy ingerült levelet fogalmazott Sir Earle-nek, az Office of Works állandó titkárának amelyben azt kifogásolta, hogy az Office of Works egyáltalán nem érti, milyen nehézségekkel szembesül a rendőrség a gyakori, engedély nélküli tüntetések miatt, a rendőrség szerint elengedhetetlen volt egy megfigyelőfülke, ahonnan a tömegek figyelhetők, és ahonnan gyorsan lehet erősítést hívni.

Sir Earle válaszában közölte, hogy szerintük a még mindig meglévő fa fülke kivételesen méltatlan megjelenésű, amivel több parlamenti képviselő is egyetértett, tervezték is annak eltávolítását, sőt ugyanezt akarta a London Underground is. Egyedül csak a rendőrség ragaszkodott hozzá, így az a megoldás is felmerült, hogy telepítsék az új megfigyelő pontot a téren álló National Gallery tetejére, de természetesen végül ezt a lehetőséget is leszavazták.

Azonban 1926-ban, amikor az első világháború utáni nehéz időkben a bányászszakszervezetek szervezésében általános sztrájk tört ki, hogy támogassák a szénbányászokat a bércsökkentés és a hosszabb munkaidő ellen, végre a rendőrségi megfigyelőfülke sorsa is rendeződött, eldöntötték, hogy a régi fa fülkét gránit megfigyelőfürkére cserélik.

Azonban ez a változtatás egy újabb oda-vissza üzengetést nyitott, Sir Earle és Mr Edwards között, mígnem 1927-ben a megbeszélésekbe becsatlakozott Sir John Anderson, a Belügyminisztérium államtitkára is - akinek a neve később a második világháborús Anderson-óvóhelyekről vált ismertté - és egy huszárvágással rendett tett a vitában.

Megállapodásuk alapján az építkezésre kiutaltak 550 font költséget (ez mai árfolyamon kb. 44 000 font) és bár eredetileg elektromos világítást terveztek bele, a végén az mégiscsak gázzal működött.

A következő évben, azaz 1928-ban a munkálatok befejeződtek, és a kulcsokat megkapta a rendőrség. Két évvel később a lámpákat végül elektromosra cserélték és úgy kötötték be a felsőt, hogy villogjon, amikor a telefont odabent felemelte valaki.

Majd 40 éven keresztül, egészen az 1970-es évekig szolgált megfigyelőfülkeként, amikor a helyi megfigyelést a rádiós kommunikáció feleslegessé tette, azonban maga a fülke a mai napig is látható a tér jobb sarkában.

Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
idegenvezeteslondon@gmail.com

Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az Idegenvezetés London blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf

Facebook: Idegenvezetes London
Instagram: @idegenvezeteslondon
YouTube: @idegenvezeteslondon

borítókép: Tânia Mousinho on Unsplash