Magyarok Londonban: Liszt Ferenc

Magyarországon nincs szinte olyan ember, aki ne ismerné a világhírű magyar zeneszerző, zongoraművész, karmester és zenetanár, a 19. századi romantika egyik legjelentősebb zeneszerzőjének, Liszt Ferencnek (élt: 1811-1886) a nevét.

Nos volt időszak, amikor Londonban is hasonló népszerűségnek örvendett, nem volt senki az előkelőbb társaságokban aki ne találkozott volna vele személyesen, avagy legalább kortárs műveivel.

A kis Ferenc 1811-ben Doborjánban született, mely akkoriban a Magyar Királyság egyik városa volt, 1921 óta azonban már Ausztriához tartozik. Sopron városától mindössze 20 km-re található, így elmondható, hogy már mikor megszületett Ferenc, egy erősen német nyelvű kulturális közegben találta magát.

Édesapja Liszt Ádám, Esterházy II. Miklós herceg kismartoni (ma szintén Ausztriához tartozik Eisenstadt néven) uradalmának volt az alkalmazottja, egészen pontosan uradalmi tisztviselője, hivatalos beosztása szerint juhászati felügyelő és gazdasági tiszt. Emellett képzett amatőr zenész is volt, magas szinten csellózott, énekelt és kamarazenélt.

Ez a zenei kötődés, és mellette az Esterházy-udvar zenei közege (elsősorban Haydn hagyománya) később közvetlen hatással volt Liszt Ferenc zenei neveltetésére, édesapja ugyanis már igen korán felismerte fiának kivételes zenei képességeit, és minden lehetőséget megragadott a kibontakoztatására.

A kis Liszt 9 éves korában már nyilvánosság előtt zongorázott Sopronban és Pozsonyban, majd hamarosan műpártoló főurak támogatásával Bécsben folytathatta tanulmányait Carl Czerny és Antonio Salieri tanítványaként.

Carl Czerny (élt: 1791–1857) osztrák zongoraművész, zeneszerző a 18–19. század fordulójának meghatározó zenésze volt és egy kivételes pedagógus, Ludwig van Beethoven tanítványa és a modern zongoratechnika egyik megalapozója.

Antonio Salieri (élt: 1750–1825) olasz származású zeneszerző pedig maga a bécsi udvar főzeneigazgatója, elsősorban operaszerző.

Liszt Ferenc 11 évesen mutatkozott be Bécsben, első koncertje nagy feltűnést is keltett, és itt személyesen is találkozhatott magával Beethovennel, Czerny közvetítésével. A bécsi szereplést négy további sikeres pesti illetve budai koncert követte, majd 1823-ban, 12 évesen édesapjával Franciaországba, Párizsba költözött, mely város akkoriban az európai művészeti élet egyik központjának számított.

A terv az volt, hogy itt felvételizik majd a Conservatoire de Paris-ba, melynek vezetője akkoriban Luigi Cherubini (élt: 1760-1842) itáliai születésű zeneszerző volt. Cherubini egy rendkívül fegyelmezett, szabálytisztelő igazgató volt, a Conservatoire szabályzata pedig kimondta, hogy az intézmény elsősorban francia állampolgárokat vesz fel tanulónak, külföldieket csak kivételes esetben, nagyon ritkán azonban legtöbbször még zsenik esetében sem tettek kivételt, így Liszt Ferenc lemaradt erről a lehetőségről.

A család hamarosan visszatlrt Bécsbe és a kis Liszt itt folytatta zenei tanulmányait, magánúton zeneelméletet és ellenpontozást tanult, közben hangversenykörútra indult. (Az ellenpontozás maga egy olyan zeneszerkesztési elv és technika, amelyben két vagy több önálló dallam egyszerre szól, és egymással összhangban halad.)

Hangversenykörútja során jutott el első alkalommal 1824-ben, 13 évesen Londonba is, műsorán többnyire a népszerű operákra írt ábrándok, parafrázisok (egy már létező mű szabad, virtuóz, kreatív újraértelmezései) szerepeltek. A londoni fellépésének helyszíne a Regent Street-en található egykori Argyll Rooms volt, mely a 19. században jelentős koncert- és társasági helyszín volt Londonban, sajnos azonban 1830-ban tűzvész következtében elpusztult.

A londoni látogatás célja egyértelmű volt, bemutatni a kontinens egyik legnagyobb zenei ígéretét az angol közönségnek, ugyanis London akkoriban Európa egyik leggazdagabb városa volt, az európai zenei élet, az arisztokrácia és a felső polgárság kultúrális életének egyik központja.

Az Argyll Rooms-ban bemutatott koncertjein kívül több hangversenyt is adott, főként szalonokban és koncerttermekben, ahol rendkívüli technikájával, lenyűgöző improvizációs képességével és zenei intelligenciájával azonnali sikert aratott.

Elmondások szerint ebben az időben Londonban IV. György király (uralkodott: 1820-1830) előtt is fellépett, akinek kíséretében ott lehetett az akkoriban 5 év körüli jövendőbeli Viktória királynő (uralkodott: 1837-1901) is, akkor még hercegnői minőségében.

16 évesen, 1827-ben azután újra visszatért Párizsba, ahol le is telepedett egy időre és tehetségének köszönhetően a társasági élet ünnepelt hőse lett, megismerkedett Frédéric Chopinnel (élt: 1810-1849) és Hector Berliozzal (élt: 1803-1869) is, akiktől sokat tanult.

Néhány év múlva, 19 évesen újabb európai koncertkörútra indult, 1835-ben pedig, 24 évesen a genfi konzervatórium tanára lett, majd az 1840-es évek elején Weimarban az udvari színház karmesterévé vélasztották, ahol népszerűsítette és vezényelte kortársai műveit, valamint tanította a kontinens minden sarkából érkező pályakezdő muzsikusokat és komponistákat.

Élete második felében idejét nagyrészt Weimar, Róma és Budapest között osztotta meg, azonban ekkoriban is koncertezett különböző európai nagyvárosokban, többek között Londonban is.

Természetesen londoni tartózkodása során többször fellépett a királyi udvar köreiben is, de hogy magával Viktória királynővel (uralkodott: 1837-1901) találkozott volna az nem valószínű, ugyanis Viktória rendkívül részletes naplót vezetett napi feljegyzésekkel, melyben zenei élményeiről is sokszor írt, de Liszt neve nem szerepel az igazolt udvari magánfellépések között.

Azonban magának a brit udvarnak a támogatása akkoriban komoly társadalmi rangot adott, így méginkább megerősítette Liszt nemzetközi hírnevét és ajtókat nyitott meg az arisztokrata szalonok felé. Fellépései idején a londoni közönség rajongott érte, gyűjtötte személyes tárgyait, sőt a korabeli sajtó magával ragadó koncertélményekről számolt be, amolyan „Lisztománia” alakult ki körülötte.

Azonban a korabeli brit zenekritikusok egy része túl radikálisnak tartotta Liszt művészetét, míg mások korszakalkotónak nevezték azt. Ez a vita végül hozzájárult ahhoz, hogy Liszt zenéje intellektuális diskurzusok tárgya lett és a romantikus zene fejlődése új irányt kapott Angliában is.

Liszt műveinek nagy részét zongorára komponálta, ám ezek zömének eljátszásához rendkívüli technikai tudás szükséges. Összesen kb. 1400 művet komponált (beleszámolva eredeti műveit, átiratait stb.), amivel minden idők egyik legtermékenyebb zeneszerzője lett, de zenei átiratokkal is foglalkozott. Művei a világ minden részén a mai napig elmaradhatatlan elemei a koncertprogramoknak.

Liszt Ferenc emlékét azonban Anglia szerte őrzik, pl. Liverpoolban, a Williamson Square nevű téren működő Play House Színház épületének falán. Az emléktáblát 2011. október 22-én, Liszt Ferenc születésének 200. évfordulója alkalmából avatták fel, mivel a világhírű zeneszerző 1840. december 1-jén, az akkor ugyanezen a téren álló, még Theatre Royal nevű színházban koncertezett.

Természetesen Londonban is megtaláljuk Liszt emléktábláját, mégpedig a Great Marlborough Street 18-as szám alatt, az egykor itt állt Érard-ház utódának oldalán. A 18. század vége és a 19. század eleje között a zongorakészítésnek három meghatározó központja volt: Bécs, London és Párizs. A párizsi műhelyek közül az egyik - amely világhírnévre tett szert - Sébastien Érard műhelye volt, ugyanis az itt készült hangszerek nemzetközi elismerést kaptak, a legkomolyabb korabeli zenészek, valamint zeneszerzők egyaránt nagyra becsülték őket. Egy idő után Sébastien átköltözött Londoba és míg itt élt, Liszt Ferenc két alkalommal is, 1840-ben és 1840-ben is itt szállt meg, barátja házában.

Ma ennek a londoni háznak a falán található az 1986-ban, a Liszt Társaság által elhelyezett emléktábla.

Ugyanígy Magyarországon is számos helyen őrzik emlékét, az egyik legismertebb talán a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér (korábbi nevén a Ferihegyi Nemzetközi Repülőtér). Itt a belső terminálban, fent a galérián, egy nagyon érdekes kis szoborral találkozhattok, melynek készítője Kolodko Mihály magyar-ukrán szobrászművész, akinek specialitása a miniatűr méretű, ám annél kifejezőbb, sokszor szatírikus humorral készített kis bronz szobrok.

Ha a SkyCourt utasterminál területén szétnézel, négy egyedi bronz papírrepülővel találkozhatsz, Liszt legismertebb műveinek kottarészleteivel. Olvasd be a QR-kódokat, vagy kattints ide aSpotify lejátszási listára, és hallgasd meg a zeneműveket.

Mivel 2025-ben ünnepelte fennállásának 75. évét a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér, ezért erre az alkalomra a meglepetések sorát egy igazán különleges installáció átadásával zárták december 19-én, a 2B Terminálon. Leleplezték ugyanis a Patrik Proško cseh művész által készített egyedi, háromdimenziós, a névadó zeneszerző-legendáról készült installációt, mely csak egy bizonyos szögből nézve adja vissza Liszt Ferenc arcát. A mű több ezer hangszerből és alkatrészből, korabeli tárgyakból és Liszt életét, munkásságát és örökségét tükröző történelmi dokumentumból valósult meg.

Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
idegenvezeteslondon@gmail.com

Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf

Facebook: Idegenvezetes London
Instagram: @idegenvezeteslondon
YouTube: @idegenvezeteslondon