St. James's Park: a londoni madárrezervátum lakói 1. rész

Sokan a Buckingham Palota közvetlen közelében található 23 hektáros St James's Parkot tartják a város legszebb parkjának, melyhez valószínűleg hozzájárul az itt található mesterséges tó, a rajta élő számtalan vizimadár faj és a királyi kertészek által csodálatosan karbantartott virágágyások is.
Korábban már írtam néhány bejegyzést a parkkal kapcsolatban itt az oldalon, ezeket itt találjátok.


Ebben a bejegyzésben most a park lakóit vesszük számba, mégpedig elsősorban a számtalan madárfajt, akikkel a park közepén található mesterséges tó körül, avagy annak vizén ringatózva találkozhatunk.
Szerencsére már teljesen megszokták az ember közelségét, így gyakorlatilag testközelből figyelhetjük meg őket, de ne feledjétek, a madarakat a parkban etetni tilos!
Fekete hattyú (Black swan)
Cygnus atratus
Ausztrália jellegzetes madara, és bár nevük alapján feketének hívjuk őket, színük bársonyos fekete, fehér szárnyvégekkel és fehér pihetollazattal. Európában sokáig úgy gondolták, hogy csak fehér hattyúk léteznek, ezért a fekete hattyú felfedezése szinte sokkolta a 17. századi világot. Ezek a madarak nem csak szépségük miatt különlegesek, ők ugyanis társas lények, és életük nagy részében egyetlen párhoz hűségesek.

Tőkés réce (Mallard)
Anas platyrhynchos
A világ egyik legismertebb és legelterjedtebb vadkacsája, szinte minden kontinensen találkozhatunk velük. Könnyű felismerni őket, a hímek ragyogó, smaragdzöld fejükről és sárga csőrükről beazonosíthatóak, míg a tojók barna, foltos tollazata tökéletes rejtőszínt biztosít. Érdekesség, hogy a tőkés réce a legtöbb házikacsa őse, vagyis a háziasított kacsák döntő többsége ebből a vadfajból származik. Rendkívül alkalmazkodó madár, városok parkjaiban és tavain is otthon érzi magát, sőt gyakran barátkozik az emberekkel, ha ennivalóval kínálják. Azonban a repülésben is kiválóak, vándorlásaik során akár több ezer kilométert is megtesznek V-alakú formációban repülve.

Sárgalábú sirály (Lesser black-backed gull)
Larus fuscus
Európa partvidékének egyik leggyakoribb és legéletrevalóbb madara, angol nevét szürkésfekete hátáról és szárnyairól kapta, amely szépen kontrasztban áll a fehér mellkassal. Lábai élénk sárgák, csőre piros folttal díszített, ezek alapján könnyen felismerhető. Érdekesség, hogy ez a faj igazi túlélő, mert nemcsak tengerpartokon él, hanem városokban is remekül alkalmazkodik. Londonban például gyakran látni, ahogy a temze partján vadászik vagy a piacok környékén lopkodja a maradékokat. Hatalmas távolságokat képes megtenni, sok példány Észak-Európából Afrikáig vonul, így valódi világjárónak számít.

Kanadai lúd (Canada goose)
Branta canadensis
Észak-Amerika ikonikus madara, amelyet ma már Európában is rengeteg tó és park állandó lakójaként láthatunk. Könnyű felismerni, elegáns fekete nyaka és feje éles kontrasztban áll fehér pofafoltjával és barna testével. Híresek arról, hogy hatalmas rajokban, V-alakú formációban repülnek, miközben hangos gágogásukkal tartják egymással a kapcsolatot. Érdekesség, hogy a kanadai ludak rendkívül hűségesek, életük során általában egyetlen párt választanak, és közösen nevelik fiókáikat.

Barátréce (Common Pochard)
Aythya ferina
Közepes méretű bukóréce, amelyet legkönnyebben a hímekről lehet felismerni, nekik vörösesbarna a fejük, fekete a mellük és ezüstszürke a testük. A tojók diszkrétebbek, barnás színezetük jó álcát biztosít a fészekvédéshez. Nevét onnan kapta, hogy a táplálékért rendszeresen lebukik a víz alá, ügyesen kutatva vízinövények és apró állatok után. Télen gyakran hatalmas csapatokban jelennek meg Európa tavaiban, így Magyarországon is sokszor látható vendégek. Érdekesség, hogy a barátréce a természetvédelem szempontjából ma már sérülékeny fajnak számít, mert élőhelyeinek egy része eltűnt vagy leromlott, ezért különösen értékes, amikor egy-egy tó partján felbukkan, hiszen a vizes élőhelyek gazdagságát jelzi.

Bütykös ásólúd (Shelduck)
Tadorna tadorna
Feltűnően színes, közepes méretű vízimadár, amelyet sokan a réce és a lúd közötti átmenetnek tartanak. Tollazata elegáns fehér, fekete és gesztenyebarna mintázatú, a hímek piros csőrén pedig jellegzetes bütyök díszeleg, innen ered a magyar neve is. Különleges fészkelési szokása van, gyakran elhagyott nyúlüregekben vagy föld alatti járatokban neveli fiókáit, ami szokatlan a vízimadaraknál. Érdekesség, hogyhíresek társas viselkedésükről, ugyanis a nyár végén több ezres csapatokban gyűlnek össze vedlés idején, így ilyenkor különösen látványos madártömeget alkotnak.

Heringsirály (Herring gull)
Larus argentatus
Az egyik legismertebb sirályfaj Európa partvidékén, és ma már a városokban is állandó lakó. Nevét onnan kapta, hogy egykor a halászok gyakori kísérője volt, főleg a heringrajok körül gyűltek össze nagy tömegben. Felnőtt példányai könnyen felismerhetők, hátuk szürke, testük fehér, csőrük sárga piros folttal. Rendkívül alkalmazkodó, mindenevő madár, éppúgy vadászik halakra és kagylókra, mint városi hulladékra. Érdekesség, hogy a heringsirályok híresek intelligenciájukról is, pl. képesek kagylót a magasból kőre ejteni, hogy feltörjék, vagy követni a halászhajókat a biztos zsákmány reményében. Bár sokan pimasz városi betolakodónak tartják őket, ökológiai szerepük fontos, hiszen takarítóként is működnek a part menti élőhelyeken.

Nyílfarkú réce (Pintail)
Anas acuta
Elegáns, karcsú testalkatú vadkacsa, amely nevét hosszú, hegyesen kiálló faroktollairól kapta. A hím különösen feltűnő, csillogó barna feje, hófehér mellkasa és nyaka, valamint szürkés teste messziről is megkülönbözteti más récéktől. A tojók visszafogottabb, barnás mintázatú tollazatukkal jól rejtőzködnek a nádasban. Ez a faj igazi vándor, hatalmas távolságokat tesz meg. Északon, a tundrán költ, majd télen Dél-Európában, Afrikában vagy Ázsiában telel. Érdekesség, hogy a pintail különösen szereti a nyílt, sekély vizeket, és gyakran hatalmas, vegyes récés csapatokban jelenik meg, igazi színfoltot adva a tavaknak.

Kanalas réce (Shoveler)
Anas clypeata
Könnyen felismerhető különleges, széles és lapát alakú csőréről, mely azonban nagyon is praktikus, segítségével szűri ki a vízből az apró rákokat, rovarokat és növényi részeket. A hímek feltűnően szépek, smaragdzöld fejük, hófehér mellük, gesztenyebarna oldaluk van, a tojók visszafogottabb, barnás színezetűek. Érdekesség, hogy a kanalas récék gyakran körbe-körbe úsznak kisebb csapatokban, így hozzák mozgásba a vizet, hogy könnyebben kiszűrhessék belőle a táplálékot. Ez a „forgó tánc” különösen látványos, és ritka együttműködést mutat a vadkacsák világában.

Viharsirály (Common gull)
Larus canus
Kisebb és kecsesebb, mint a jól ismert heringsirály, ezért sokan szelídebb sirályként is tartják számon. Szürke hátáról, fehér testéről és finom sárgás csőréről lehet felismerni, szemei pedig gyakran barátságosabb kifejezést adnak neki, mint nagyobb rokonaiknak. Bár Európa és Ázsia nagy részén elterjedt, sok helyen ritkábban találkozni vele. Szereti a partvidéket, de gyakran látni mezőkön, réteken és városok közelében is, különösen télen. Bár a sirályokról sokszor pimasz városi tolvajként beszélünk, ez a faj inkább csendesebb, nyugodtabb természetű.

Bahamai réce (Bahama pintail)
Anas bahamensis
Elegáns és különleges vadkacsa, amely elsősorban a Karib-térségben, Dél-Amerika északi részén és a Galápagos-szigeteken él. Tollazata világosbarna, finom pettyezéssel, a legfeltűnőbb jegye azonban a pirosas-rózsaszínes csőre fekete heggyel, emiatt messziről is könnyen felismerhető. Nem annyira a hideg vizekhez kötődik, mint más récék, sokkal inkább a meleg, sekély lagúnákat, mangrove-öblöket és sós tavakat kedveli. Érdekessége, hogy gyakran kisebb csoportokban úszik, és kifejezetten békés természetű fajnak tartják. A bahamai réce a szépsége miatt sok vízi madárparkban és dísztóban is feltűnik világszerte, így olyan helyeken is láthatjuk, ahol természetes élőhelyén sosem fordulna elő. Ez a faj tehát egyszerre egzotikus látvány és a trópusi vizes élőhelyek nagykövete.

Dankasirály (Black-headed gull)
Chroicocephalus ridibundus
Európa egyik legismertebb és leggyakoribb sirályfaja. Neve kicsit megtévesztő, hiszen csak a költési időszakban visel valóban sötétbarna (nem teljesen fekete) fejet; télen feje világos, csak egy sötét folt marad a füle mögött. Közepes termetű, könnyen felismerhető kecses repüléséről és jellegzetes, kissé „nevetősnek” ható hangjáról, innen ered a latin neve is (ridibundus = „nevető”). Nemcsak tengereknél, hanem tavaknál, folyóknál és városi parkokban is gyakori vendég. Érdekesség, hogy a dankasirály rendkívül ügyesen alkalmazkodik, rovarokat, halakat, gabonaszemeket, sőt akár városi ételek maradékát is fogyasztja. Gyakran látni, ahogy szántóföldek felett követi a traktort, rovarokra és gilisztákra vadászva.

Mandarinréce (Mandarin)
Aix galericulata
Kétségkívül a világ egyik legszebb vadkacsája, a hímek tollazata olyan, mintha egy keleti festmény elevenedne meg: narancssárga vitorlaszerű oldaltollak, fehér csíkkal díszített zöldes-lilás fej, vöröses csőr és szinte mesebeli színkavalkád. A tojók ezzel szemben visszafogott, szürkésbarna tollazatúak, fehér szemgyűrűvel – ők biztosítják a fészek jó rejtőszínét. Eredetileg Kelet-Ázsiából, főleg Kínából és Japánból származik, ahol a mandarinréce a szerencse, a szépség és különösen a házastársi hűség szimbóluma. A réce párok gyakran egész életükre együtt maradnak, emiatt hagyományosan esküvői ajándékként is adták őket. Ma már sokfelé betelepítették, így Európában is egyre gyakrabban találkozni velük, főleg parkok tavaiban.

Fütyülő réce (Wigeon)
Anas penelope
Elegáns és viszonylag kisméretű vadkacsa, amely különösen a hímek jellegzetes fütyülő hangjáról kapta a nevét. A hím tollazata rendkívül látványos, rozsdásbarna fej, rajta világos sárgás homlokcsík, szürke test és rózsás árnyalatú mell. A tojók visszafogottabb barnás-szürkés mintázatúak. A fütyülő récék északon, a tundrán költenek, de télire nagy csapatokban vonulnak dél felé, és ilyenkor Európa tavaiban, folyóin és tengerparti lagúnáiban tömegesen jelennek meg. Érdekesség, hogy a fütyülő réce szívesen legel füvet a szárazföldön, sokkal inkább, mint a legtöbb más réce, emiatt gyakran látni őket réteken és mezőkön, akár libák társaságában.

Kontyos réce (Tufted duck)
Aythya fuligula
Egy kis termetű, de feltűnő megjelenésű bukóréce, amelyet legkönnyebben a hímek elegáns fekete-fehér tollazatáról és jellegzetes, hátrafelé lecsüngő „kontyáról” lehet felismerni. A tojók barnás színűek, diszkrétebb megjelenésűek, de náluk is gyakran látható egy kisebb tollbóbita a fejen. Ez a faj igazi víz alatti vadász: táplálékát, a kagylókat, csigákat, rovarlárvákat a tófenékről szerzi meg, ezért sokszor lehet látni, ahogy kis csapatokban merülnek és bukdácsolnak a vízen. Érdekesség, hogy a kontyos récék kifejezetten társas lények, télen gyakran hatalmas, több ezres csapatokban pihennek tavakon és folyókon, gyakran más récékkel, például barátrécékkel vagy fütyülő récékkel vegyülve.

Vörösnyakú lúd (Red-breasted goose)
Branta ruficollis
A világ egyik legszínesebb és legkülönlegesebb vadlúdja, fekete teste fehér sávokkal díszítve, és a legfeltűnőbb jegye a mellkasát és nyakát borító mélyvörös szín, amelyről a nevét is kapta. Ez a faj a tundrán költ, főleg Nyugat-Szibériában, majd télre a Fekete-tenger partvidékére vonul, különösen Bulgária és Románia területeire. Érdekesség, hogy a vörösnyakú ludak gyakran ragaszkodnak más, nagyobb testű madarakhoz, például vadludakhoz vagy éppen ragadozó madarak fészkelőhelyeihez. Ez furcsán hangzik, de így védik meg magukat a ragadozóktól, a nagyobb madarak jelenléte biztonságot nyújt számukra.

Vörösfejű réce (Red-crested potchard)
Netta rufina
Egy elegáns, közepes méretű bukóréce, amelyet a hímek látványos megjelenése tesz igazán különlegessé. A gácsér feje élénk narancsvörös, mint egy púpos sisak, hozzá élénkpiros csőr és kontrasztos fekete mell társul, míg teste világosabb szürkés-barna árnyalatú. A tojók sokkal visszafogottabb, barnás tollazatúak, de finom eleganciájuk így is megkülönbözteti őket más récéktől. Ezek a madarak főként tavakban és lassú folyású vizekben élnek, ahol növényi táplálék után kutatnak, gyakran lebukva a víz alá. Érdekesség, hogy a vörösfejű récék nemcsak a természetben, hanem dísztavakban is gyakran felbukkannak.

Csuklyás bukó (Hooded merganser)
Lophodytes cucullatus
Észak-Amerika egyik legkülönlegesebb récéje, amelyet könnyű felismerni jellegzetes, csuklyaszerű fejdíszéről. A hímeknél ez a fehér, legyezőszerű tollcsomó fekete kerettel szegélyezett, és hangulatuktól függően lelapítható vagy felborzolható, párzási időszakban kifejezetten látványos. A tojók szerényebb barna színűek, de nekik is van egy kisebb, bolyhos kontyuk. A csuklyás bukók igazi specialisták a víz alatti vadászatban, keskeny, fogazott szélű csőrük tökéletes a halak és rákok elkapására. Sekély tavakban, folyókban és mocsarakban élnek, és gyakran egy lendülettel merülnek a zsákmány után. Érdekesség, hogy a faj hímjei nemcsak külsejükkel, hanem furcsa, békaszerű hangjaikkal is udvarolnak a tojóknak, a látvány és a hang együtt különlegessé teszi nászidőszakukat.

Nyári lúd (Greylag goose)
Anser anser
Európa egyik legismertebb és legősibb vadlúdfaja, sőt a legtöbb házilúd közvetlen őse. Teste robusztus, tollazata szürkésbarna, rózsaszín csőréről és lábáról könnyű felismerni. Nyílt mezőkön, tavak partján és mocsarakban érzi jól magát, és gyakran nagy, gágogó csapatokban látható. Rendkívül éber madár, ezért a vadonban nehéz a közelébe férkőzni, de ahol megszokta az emberek jelenlétét, ott kifejezetten barátságos tud lenni. Érdekesség, hogy a nyári ludak évezredek óta az ember közelében élnek, már az ókori Egyiptomban is ábrázolták őket templomfalakon. Híresek hűségükről is, mivel párjukhoz és családjukhoz rendkívül ragaszkodnak, és közösen nevelik fiókáikat.

Piroscsőrű réce (Rosy-billed pochard)
Netta peposaca
Dél-Amerika különleges vadkacsája, amely főleg Argentína, Uruguay és Paraguay tavaiban, lagúnáiban él. Nevét a hímek feltűnő, élénkpiros, gömbölyű csőréről kapta, a tojók ezzel szemben sokkal visszafogottabb barnás színezetűek, így jól rejtőzködnek a fészek közelében. A faj a bukórécék közé tartozik, vagyis rendszeresen lebukik a víz alá táplálékért, főként növényekért, gyökerekért, de apró víziállatokat is fogyaszt. Bár vadon él, sok dísztóban és madárparkban is tartják, mert különleges megjelenésével igazi ritkaságnak számít Európában is. Érdekesség, hogy a piroscsőrű réce a dél-amerikai kultúrában a vitalitás és az életerő szimbóluma, mivel élénk színei és energikus viselkedése erőt sugároz.

Bütykös hattyú (Mute swan)
Cygnus olor
Európa tavainak és folyóinak egyik legikonikusabb madara, amely a szépség, a méltóság és a hűség szimbólumává vált. Hatalmas hófehér teste és kecses, S alakban ívelt nyaka messziről is felismerhető. Narancssárga csőrén jól látható a fekete bütyök, innen ered a magyar neve is. Angol nevével ellentétben nem teljesen néma, bár sokkal halkabb, mint más hattyúk, mély sziszegő és fúvó hangokat hallat, főként ha veszélyt érez. Érdekesség, hogy a bütykös hattyúk életük nagy részében egyetlen párt választanak, és hűségesen együtt maradnak, közösen nevelve fiókáikat.
Történelmileg Angliában különösen fontos madár, a középkor óta számos szabadon élő bütykös hattyú hivatalosan a brit uralkodó tulajdonát képezi, melyről bővebben ide kattintva olvashatsz.

Folytatása következik...
Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota idegenvezeteslondon@gmail.com
Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf
Facebook: Idegenvezetes London
Instagram: @idegenvezeteslondon
X (korábban Twitter): @Idegenvezetes_L