Különleges Anglia: a brit uralkodó hattyúi

Londonban rendgeteg parkot találhatunk, közöttük olyanokat is, melyekben a szabad vízfelületeken jelentős madár populáció él. A mindenféle madár között sűrűn találkozhatunk hattyúkkal is, akikről a városi legenda úgy tartja, hogy közülük a legtöbb a mindenkori uralkodó saját tulajdonát képezi.

Ez valóban igaz lehet?

Nem teljesen, ugyanis bár a mindenkori brit uralkodó valóban rendelkezik az összes jelöltlen bütykös hattyú felett az Egyesült Királyság nyílt vizein, de valójában csak azokra tart igényt, amelyek a Temze folyó bizonyos szakaszain és mellékfolyóin úszkálnak, elsősorban Windsor környékén.

Ahhoz azonban, hogy az uralkodó hattyúi mindenkor rendben legyenek, szükség van valakire akinek a feladata az állatok felügyelete és furcsa mód ez a pozíció a mai napig is létezik a brit királyi udvarban, betöltőjét úgy hívják, hogy Warden of the Swans and Marker of the Swans (azaz a hattyúk gondnoka és jelölője), és egy bizonyos David Barber már 1993 óta tölti be ezt a fontos tisztséget.

Erre a királyi hattyúszámlálásra (Swan Upping) minden évben július harmadik hetében kerül sor, amikoris a middlesex megyei Sunbury-on-Thames és az oxfordshire megyei Abingdon között hajókázva az összes, kis és nagy bütykös hattyút összegyűjtik, egészségüket ellenőrzik majd elengedik őket.

A hattyúszámlálás hagyománya a 12. századra tekint vissza, amikor azeket a madarakat elsősorban nagyszabású lakomákon szolgálták fel, így azok befogása avagy tenyésztése csakis királyi engedéllyel volt lehetséges, tehát nyilván a szaporulatot ellenőrizni is kellett valamely módon.

Manapság az Egyesült Királyságban az uralkodón kívül csak három szervezet tarthat igényt bütykös hattyúk tulajdonjogára.

Abbotsbury Swannery (Dorset megye)
Történelmi hattyútelep, melynek hivatalos története szerint a helyet a bencés szerzetesek hozták létre, miután az 1040-es években kolostor épült Abbotsburyben. A hattyúkat akkoriban még élelmezési célból tartották, azonban a kolostort 1539-ben, VIII. Henrik kolostorfeloszlatása idején megszüntették, de a swannery része tovább élt. A hely ma már természetvédelmi, oktatási és turisztikai szerepet tölt be, hattyúikat pedig kétféeképpen jelölik: a fehér műanyag gyűrű azt jelzi, hogy a hattyú Abbotsburyben kelt ki, míg a sárga gyűrű azt, hogy máshol kelt, és a Korona igényt tarthat rá.

Worshipful Company of Vintners (azaz a londoni borász/borkereskedő céh)
Ez az egyik olyan történelmi céh (livery company), amely ma is részt vesz a Swan Upping eseményen. A Vintners hivatalos oldala szerint a társaság hattyútulajdonlási joga egy olyan régi szokáson alapul, amelyet emberemlékezetet meghaladó idő óta fennállónak tekintenek. A jogi emlékezet kezdőpontját azonban Angliában hagyományosan 1189-hez, I. Richárd király trónra lépéséhez kötik. A Swan Upping során a Vintners hattyúit, illetve fiókáit különleges azonosító gyűrűvel jelölik meg, a tulajdonjogot a fiókák esetében pedig a szülők alapján állapítják meg.

Worshipful Company of Dyers (a londoni kelmefestők/festőmesterek céhe)
A Dyers Company hivatalos oldala szerint a céh Tudor-kor óta a Koronával és a Vintners Companyval együtt felügyeli a Temze hattyúinak jólétét. Ugyanitt azt is írják, hogy a bütykös hattyú körülbelül 1189 óta királyi madárnak számít, és 1483-ban törvény mondta ki, hogy csak az uralkodó adományozhat hattyútulajdonlási jogot, illetve swan markot, vagyis hattyújelet.

Hogy néz ki egy tipikus Swan Upping-nap?

A hattyúgyűrűzés napján korán kelnek a résztvevők, akik mind a 19-en felöltik egyenruháikat, majd elszállítják őket ahhoz a folyószakaszhoz ahol aznap az ellenőrzést végzik.

Az első evezős hajó, amelyik hattyúcsaládot lát, azt kiáltja: "All Up!"
Ez a jelzés arra, hogy a hajóknak fel kell venniük a megfelelő pozíciót, ugyanis a csónakok ilyenkor körbeveszik a hattyúcsaládot, majd fokozatosan egyre közelebb húzódnak egymáshoz, amíg a felnőtt madarakat és a fiókáikat (cygnet) csapdába ejtik és ki tudják emelni a vízből. A legnagyobb kihívás a sikeres befogás, ugyanis egy hattyúcsaládot elkapni nem könnyű, és mind a hat résztvevő csónaknak csapatként kell együtt dolgoznia.

A hattyúcsaládot ezután partra viszik, ahol megvizsgálják őket sérülések és betegség jelei után kutatva. A leggyakrabb probléma a horgászfelszerelésbe akadt hattyú, akiket ilyenkor megszabadítanak a zsinóroktól.

A fiatal hattyúkat megmérik és lemérik, majd egy kis azonosító gyűrűt helyeznek a lábukra. Miután a szükséges adatokat összegyűjtötték, a családot visszaengedik a vízbe, és a folyamat ismétlődk, ahogy egyre csak haladnak a folyón.

Érdekes tény, hogy a királyi udvartartáson kívül csak nagyon kevés intézményhez kapcsolódott a hattyúk hagyománya, de ezek közül is a legismertebb a cambridge-i St John’s College (egyetem), ugyanis az ő levéltári anyagaik szerint még a 19. században is fogyasztottak ott felnőtt, illetve fiatal hattyút, és erre 1896-ig van is bizonyíték. A későbbi, 20. századi májusi báli menükön szereplő „roast swan” (sült hattyú) vagy „cygnet St Jean” (hattyúfióka St Jean's módra) már valószínűleg nem valódi hattyú volt, hanem csirkéből vagy libából készített, látványosan tálalt utánzat. A kollégium Cam folyó felőli falában ma is emlegetnek régi hattyúcsapdákat, de ezeket természetesen ma már nem használják.

Na de mit is érdemes tudni a bütykös hattyúról (Cygnus olor)?

A bütykös hattyú Európa és Ázsia nagy részén őshonos madár, és ritka téli vendégként Észak-Afrika egyes részein is előfordul. Angol neve mute swan, vagyis néma hattyú, de ez kicsit félrevezető, mert nem teljesen néműk, inkább csak jóval halkabb, kevésbé harsány hangúak, mint például az énekes hattyú vagy a trombitás hattyú. Sziszegő, prüszkölő, halk trombitáló hangokat adhat ki, de nem ezekről a hangokról ismerjük fel elsősorban.

Külsőre azonban könnyedén azonosítható, nagy testű, fehér tollazatú vízimadár, hosszú, kecses, gyakran S alakban tartott nyakkal, narancssárga csőrrel és a csőr tövénél fekete résszel. A „bütykös” név a csőrtőnél látható fekete dudorra utal, amely különösen a hímeknél feltűnő.

A hattyúk valóban a madárvilág óriásai közé tartoznak, a bütykös hattyú szárnyfesztávolsága akár közel 2,5 méter is lehet, és a világ egyik legnehezebb repülni képes madara. Élőhelyét tekintve tavakon, folyókon, csatornákon, víztározókon, parkokban és mocsaras vizes élőhelyeken találkozhatunk vele. Főként vízinövényekkel táplálkozik, de legelhet part menti füvön is.

A párkapcsolatuk körül sok romantikus elképzelés él, ugyanis gyakran mondják, hogy a hattyúk egy életre választanak párt, és ez részben igaz is, mert a párok kapcsolata gyakran hosszú éveken át tart. Ugyanakkor a természet itt sem kegyes, egy sikertelen költés, párvesztés vagy más ok miatt előfordulhat "válás" is.

A hattyúdal kifejezés nagyon régi kulturális motívum és elsősorban az ókori világban elterjedt elképzelés volt, hogy a hattyú élete végén, közvetlenül halála előtt különösen szépen vagy hangosan énekel, bár ez a valóságban nem igazolt.

A hattyúk erős szimbolikus szerepe nem véletlen, fehér tollazatuk, elegáns mozgásuk, hosszú nyakuk és vízen sikló testtartásuk miatt sok kultúrában a szépség, tisztaság, méltóság, szerelem és átváltozás jelképei lettek. A görög mitológiában Zeusz például hattyú alakját vette fel, amikor elcsábította Lédát és később ebből a történetből született meg Helené is, a trójai háború mondakörének egyik központi alakja.

A hattyú ma már védelemre szorul, még ha nem is tartozik a legveszélyeztetettebb brit fajok közé, de a modern veszélyek között ott van a horgászzsinór, a horog, a műanyag hulladék, a vízszennyezés, a kutyák okozta stressz és az ember közelsége, főleg költési időszakban.

A hattyú egyébként ma már védett állat az Egyesült Királyságban, megölése, netán elfogyasztása bűncselekménynek számít.

2024-ben mindössze 86 fiatal hattyút számoltak meg Sunbury Lock (Middlesex) és Abingdon Bridge (Oxfordshire) között, ami 45%-al volt kevesebb, mint egy évvel korábban. Ez a csükkenő szám akkor valószínűleg a madárinfluenzának volt köszönhető. 2025-ben azonban már 115 fiatal hattyút számoltak össze a Temze érintett szakaszán.

Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
idegenvezeteslondon@gmail.com

Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az Idegenvezetés London blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf

Facebook: Idegenvezetes London
Instagram: @idegenvezeteslondon
YouTube: @idegenvezeteslondon

cover: by Pixabay