Titokzatos London: Pocahontas legendája

Ha eddig azt gondoltátok, hogy Pocahontas, az indián lány legendája csak kitaláció, esetleg csak egy romantikus 20. századi rajzfilm szereplőjéről van szó, akkor rosszul gondoltátok.

Pocahontas egy valós szereplője volt a brit történelemnek, emlékét ma is őrzik, sőt mi több Londonban is megfordult. Ha pedig érdekel bennetelet a teljes történet, mely igen csavaros és a valóságban már kevésbé romantikus, akkor olvassatok tovább.

Hogy történetét megérthessük, vissza kell mennünk az időben, mégpedig a 17. század elejére, az észak-amerikai gyarmatosítás idejére. A legendához tartozó legtöbb adat angol beszámolóból származik, amelyeket egyrészt John Smith kapitány jegyzett le, valamint egyéb angol gyarmati feljegyzések és londoni beszámolók őriztek meg. Erről a bizonyos John Smith kapitányról még lesz szó a későbbiekben.

Pontos feljegyzések híján csak feltételezhető, hogy Pocahontas 1596-ban született, miután az Amonute nevet kapta, de szólították Matoaka néven is. A Pcahontas inkább csak amolyan becenév volt, mejnek jelentése egyébként játékos, vidám természetű, élén és kíváncsi természetére utalt.

Édesapja Wahunsenaca volt, aki a Powhatan indián törzsszövetség mamanatowickja, vagyis legfőbb vezetője volt. Ez a Powhatan törzsszövetség fénykorában körülbelül 25 000 emberből állt, és több mint 30 különböző nyelvet beszélő törzset foglalt magában, mindegyiket a saját törzsfőnökének vezetése alatt. A powhatan nép a saját földjét Tsenacomoco néven emlegette, földjük pedig mai Virginia állam keleti és délkeleti részén terült el, főként a Chesapeake-öböl déli térségében, a part menti síkságon. Virgina állam az észak-amerikai kontinens keleti partján, közvetlenül a mai Washington DC-től délre található.

Érdekes módon az angol források nem írnak Pocahontas édesanyjáról, de egyes történészek feltételezik, hogy a nő a szülés során meghalhatott, ezért elképzelhető, hogy Pocahontas végül nem hagyta el apja közösségét, pedig a powhatan hagyományok szerint a leány gyermekek édesanyjukkal egy szomszédos faluban nevelkedtek, és csak akkor tértek vissza a törzsbe, amikor már leváltak az anyatejről.

Kisgyermek korában a törzsi szokások szerint Pocahontas kevés vagy semmilyen ruhát nem viselt, haját leborotválták, kivéve egy kis részt hátul, amelyet hosszúra hagytak és gyakran befontak. Télen persze viselhetett szarvasbőrből készült köpenyt, bár ilyen ruhadarabot akkoriban nem mindenki engedhetett meg magának. Ahogy nőtt, a törzs asszonyaitól megtanulta a női munkákat, még akkor is, ha a legfőbb törzsfőnök kedvenc leánya volt is, ami ugyan bizonyos kiváltságokat és védelmet jelentett, de ugyanúgy el kellett sajátítania mindazt, ami egy felnőtt nő életéhez szükséges.

Ide tartozott a gyermekek szülése és nevelése, a házak építése, valamint a földművelés, ugyanis a törzsben a nők vetették és aratták a termést, főztek, vizet hordtak, tűzifát gyűjtöttek, és folyamatosan gondoskodtak a tűz fenntartásáról. Ők készítették a házakban használt szőnyegeket is, a kosarakat, az edényeket, a köteleket, a fakanalakat, mozsarakat, cserzették a bőrt és értettek a gyógynövények gyújtéséhez, felhasználásához is. A férfiak ez idő alatt vadásztak, ellátták a törzs tagjait az alapvető élethez szükséges kellékekkel és ha kellett természetesen védelmezték is azt.

Mindezeket a készségeket Pocahontas nagyjából 13 éves korára sajátította el, amikor a powhatan lányok általában elérték a pubertást.

Az angolok az indiánok földjére 1607 májusában érkeztek és hamarosan meg is apították Jamestown települést, amikor Pocahontas körülbelül 14 éves lehetett. Érdekesség, hogy ez a bizonyos Jamestown ma is létezik, bár már nem élő városként, hanem történelmi és régészeti helyszínként, mivel 1699-ben egy tűzvész elpusztította az állami épületek nagy részét. A város a nevét az akkoriban regnáló Stuart származású, I. James (Jakab) angol királyról kapta (uralkodott: 1603-1625) aki egyben Skócia uralkodója is volt VI. James néven 1567 óta, maga az állam a Virginia nevet pedig I. Erzsébet királynőtől (uralkodott: 1558-1603), I. Jakab elődjétől kölcsönözte, akit a történelem csak mint szűz királynő (virgin queen) ismer.

Az angolok 3 hajóval érkeztek (Susan Constant, Godspeed, Discovery), amin nagyjából 100 telepes érkezett Angliából, akik mind férfiak voltak és különféle mesterségeket képviseltek. Voltak közöttük katonák, kézművesek, munkások de néhány arisztokrata származású férfi is, akikre az élet megszervezése várt. A kezdeti időszak rendkívül nehéz volt az angolok számára, betegségek, éhínség és a helyi konfliktusok miatt az első év végére a telepesek közül csak 38 ember maradt életben, habár a következő években folyamatosan érkeztek új szerencselovagok az óvilágból.

Az angolok és a Powhatan törzs első találkozása 1607 telén történt, amikor John Smith kapitányt, katonát, felfedezőt és gyarmati vezetőt Pocoahontas édesapjának, a törzsfőnöknek a testvére elfogta.

A törzsfő John Smith kapitányt a törzseik ellen elkövetett erőszak miatt halálra ítélte, sőt már a kivégzésére készültek, amikor Pocahontas odarohant, és testével védte meg az angolt. Smith végülis szabadon távozhatott, és amikor visszatért Jamestownba, magával vitte az indián törzs ajándékait is, azaz élelmiszereket az éhező telepesek számára. A jövőben az indiánok és az angolok közötti küldöttségek rendszeres tagja lett Pocahontas is, aki hamarosan a béke jelképe lett az angolok számára.

A két nép közötti kapcsolat azonban fokozatosan mégiscsak megromlott, az angol telepesek elkezdtek egyre több élelmet követelni, annak ellenére is, hogy a helyi termést súlyos szárazságok tizedelték. 1609-re a feszültség akkorára nőtt, hogy Pocahontas már nem látogathatta Jamestownt többé, John Smith pedig egy sérülése miatt visszatért Angliába. A telepesek között elterjedt a hír, hogy Smith kapitány meghalt, amiről hamarosan az indiánok is tudomást szereztek.

Pocahontas időközben felnőtté vált és 1610-ben férjhez ment Kocoumhoz, az egyik törzs harcos vezetőjéhez. A telepesek és a helyi törzsek között a problémák csak sokasodtak, mígnem 1613-ban Samuel Argall kapitány úgy döntött, hogy elrabolja a lányt, hogy ezzel is politikai nyomást gyakorolhasson a powhatan törzsre. Így is történt, a lányt egy csellel tőrbe csalták, majd túszként Jamestownba vitték.

Míg Pocahontast az angolok fogságban tartották, a település tiszteletese angol nyelvre és a keresztény vallásra tanította, ahol azután megismerkedett egy bizonyos John Rolfe nevű angol ültetvényessel, aki elsősorban dohánytermesztéssel foglalkozott és hamarosan egymásba is szerettek.

Pocahontas megtanult angolul, sőt 1614-ben, 18 éves korában megkeresztelkedett, a keresztségben a Rebecca nevet kapta, majd ugyanabban az évben feleségül ment Rolfehoz. A házasság néhány évre újra békét hozott az angolok és a powhatan törzsek között, a család pedig hamarosan egy kisfiúval, Thomas Rolfe-al bővült.

Két évvel később a kis család messzi útra indult, ugyanis Rolfe és indián felesége mint kísérő, Angliába utazott. Az angolok nem titkolt célja az volt, hogy a lányt mint a gyarmatosítás sikerének jelképes alakját mutogassák. Így is történt, Pocahontas Londonban részt vett különböző udvari eseményeken, és találkozott még magával I. Jakab király udvarával is.

A sors furcsa fintoraként az udvarban újra összesodorta őt az élet John Smiths kapitánnyal, akit ő addig halottnak hitt.

Egy év angliai tartózkodás után a család újra útra kelt, ezúttal vissza az újvilágba, de útközben a lány nagyon megbetegedett. Nem is voltak túl messze Londontól, mindössze a Temze-torkolatban Gravesend városában, amikor Pocahontast partra kellett segíteni, de hiába a gondos orvosi ellátás, a lány 22 éves kora környékén meghalt.

A halál pontos oka mai napig nem ismert, mert sajnos nem maradtak fenn orvosi feljegyzések vagy részletes korabeli diagnózisok, így a történészek csak valószínű betegségeket tudnak megnevezni. A leggyakrabban említett magyarázat egy súlyos légúti fertőzés lehet, talán tüdőgyulladás vagy valami hasonló betegség. Egy másik gyakran említett lehetőség a himlő, mely az amerikai őslakos népek számára különösen veszélyes volt, mert nem rendelkeztek a betegséggel szemben immunitással.

Halála után 1617. március 21-én temették el őt Gravesend városában, a St George's Church (Szent György templom) altemplomában, de mert a templom később leégett, ezért a sír pontos helye ma már nem ismert.

Pocahontas élete rövid volt, de története több mint négyszáz éve foglalkoztatja az embereket, számtalan könyv, festmény, szobor és film készült róla. Életének pontos részletei részben a fennmaradt írásos forrásokból, részben az őslakos hagyományokból ismertek, amelyek néha eltérnek egymástól, egy azonban biztos, alakja a mai napig az amerikai történelem egyik legismertebb és legtöbbet emlegetett figurája.

Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
idegenvezeteslondon@gmail.com

Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az Idegenvezetés London blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf

Facebook: Idegenvezetes London
Instagram: @idegenvezeteslondon
YouTube: @idegenvezeteslondon