Botrányos angol történelem: az angol Térdszalagrend, avagy egy harisnyakötő karrierje
A történelem rendkívül változatos dolog, főleg a brit történelem, amely számos alkalommal hozott váratlan, meghökkentő vagy egyenesen megmosolyogtató fordulatokat. Ezen történések sorából is kiemelkedik a brit Térdszalagrend zavarbaejtő eredete, annak ellenére, hogy a szigetország jelenlegi egyik legnagyobb lovagi elismeréséről beszélünk, arról nem is szólva, hogy ez a legrégebbi ma is működő lovagrend a világon.
A középkori Anglia és Franciaország közt 116 éven keresztül (1337-1453) dúlt a háború a két ország trónjáért és az elfoglalt területekért, mely azután a 100 éves háború néven vonult be a történelembe. A háború négy szakaszában hol az angolok, hol a franciák kerekedtek felül, így történt, hogy III. Erdward király (uralkodott: 1327-1377) egy alkalommal éppen a francia Calais városának elfoglalása alkalmából nagyszabású bált rendezett.
A bálon részt vett az angol nemesség színe-java, megjelent itt a tündöklő szépségű Joan of Salisbury grófnő is, akinek a tánc közepette leoldódott és földre esett a harisnyakötője (angol nevén garter), ami világoskék színével akkoriban igencsak intim ruhadarabnak számított.
Az udvari cselszövők azonnal tárgyalni kezdték az eseményt, azonban III. Edward király ezt nem hagyhatta, azonban védelmébe vette a megszégyenült hölgyet. A saját kezűleg felemelt harisnyakötőt egy, éppen a közelben álldogáló, és a harcokban hősiesen résztvevő férfiú nyakába akasztotta a következő francia szavak kíséretében: Honi soit qui mal y pense (azaz szabad fordításban: Szégyen reá, aki rosszat gondol róla, esetleg Rossz az aki rosszat gondol).
A teátrális jelenet egyébként pont kapóra is jött az uralkodónak, hiszen III. Edward már régen tervezte, hogy Arthur király Kerekasztalához hasonló elit lovagi társaságot hoz létre a királyi hatalom megerősítése, a hűség és katonai érdemek jutalmazása valamint a régi Artúr-legenda lovagi eszményének felelevenítése céljából, mintegy politikai eszközként.
A legendárium szerint így kezdődött hát a Térdszalagrend története, mely később egy értékes plakettel is kiegészült és máig ez Anglia legmagasabb rendű kitüntetése.
El kell azonban áruljam, hogy a történet egy rész valóban legendaszerű, ugyanis a leiratok szerint sohasem létezett a fent említett csodaszép Joan of Salisbury grófnő.
A modern történészi konszenzus szerint a legenda legvalószínűbb szereplője nem más, mint Joan of Kent (élt: 1328–1385), akit korában az ország leggyönyörűbb nőjeként tartottak számon és történelmileg a későbbi II. Richárd király (uralkodott: 1377-1399) édesanyja volt. Talán azért emlegették tévesen Salisbury grófnőjeként, mert valóban családi szálak kötötték a Salisbury családhoz, de soha nem volt hivatalosan Salisbury grófnője.
A tényleges Salisbury grófnő akkoriban Catherine Grandison (élt: 1304-1349) volt, aki William Montagu, Salisbury 1. grófjának a feleségeként élt, innen a cím is, róla azonban nincs romantikus udvari legenda és nem is kapcsolják hozzá a térdszalagos történetet egyetlen forrásban sem.
A rend védőszentje Szent György, csakúgy mint magának az országnak is, aki a sárkányölő lovag archetípusa és tökéletesen illeszkedett a középkori lovagi ideálhoz. Erről bővebben itt olvashattok:
Agota
A rend ura egyébként azóta is minden esetben az uralkodó (Sovereign of the Order), a rend vezetőjének lovagtársa pedig a mindenkori trónörökös, azaz a walesi herceg (Knights Companion).
Eredetileg a rend egyébként csak tizenkét tagot számlált és kizárólag azok a tisztek alkothatták csak, akik részt vettek a franciaországi hadjáratokban. Az 1800-as években a létszámot huszonöt főre növelték, mert bizonyára többen is szerettek volna az elit társasághoz tartozni, ők első sorban az angol, vagy más államok uralkodó dinasztiáinak tagjai közül kerültek ki.
A tagsággal egyébként pénzösszeg egyáltalán nem jár, de társadalmi elésmerés annál inkább:
* a tagok jogosult a Sir (férfi) vagy Lady (nő) megszólításra
* használhatják a nevük után a KG (Knight of the Garter férfi esetén) vagy LG (Lady of the Garter nő esetén) rövidítéseket
Öltözetük is látványos, kék bársonyköpeny, strucctollas kalap és egy térdszalag a bal lábon, mintegy reprezentálva a lovagrend nevét.
A tagság egyébként mindig az uralkodó személyes döntése, tehát elsősorban királyi családtagok, brit miniszterelnökök (nem mind, de a legtöbb), hadvezérek, államfők és kivételesen kiemelkedő közszereplők kaphatják meg, azonban üzletemberek, művészek, celebek, "jó kapcsolatokkal bíró” emberek semmiképp.
A Térdszalagrend visszautasításának legismertebb története Winston Churchill nevéhez fűződik, a „legnagyobb britet” ugyanis a király ki akarta tüntetni 1945-ben, amiért miniszterelnökként jelentős érdemeket szerzett a II. világháború éveiben, döntései pedig végül győzelemre is vezették az országot. Igen, ám de Churchill pont akkor szenvedett választási verességet és indoklásában a következő szavakkal mondott le a kitüntetésről: „Nem fogadhatom el a Térdszalagrendet a királytól, ha a nép közben útilaput kötött a talpamra”.
A Térdszalagrend számunkra is igen fontos érdekessége, hogy 1416-ban Zsigmond magyar király különös kegyként kapta meg a tagságot, amikor a konstanzi zsinat időszakában (1416 május-augusztus) 1000 fős kíséretével V. Henrik vendégszeretetét élvezte.
Erről a történelmi magyar-angol egyezségről a lenti bejegyzésben bővebben is olvashattok:
Agota
A két király egyébként Canterburyben írta alá a történelem egyetlen angol-magyar katonai szövetségét, Zsigmond király szállása pedig több héten át a Kent grófságban található Leeds Castle-ban volt, amely nem tévesztendő össze a közép-angliai Leeds város erődítményével.
Windsorban egyébként mind a mai napig megtartják a Térdszalagrend lovagjainak (Knights Of The Garter) felvonulását, melyet az egyik legszínesebb és legfesztelenebb királyi ünnepségként tartanak számon. Minden év elején a Facebook oldalamon közzé szoktam tenni a linket, ahol benevezhettek a sorsolásba és ha szerencsétek van, jegyeket nyerhettek a különleges esemény megtekintésére.
Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota idegenvezeteslondon@gmail.com
Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az Idegenvezetés London blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf
Facebook: Idegenvezetes London
Instagram: @idegenvezeteslondon
YouTube: @idegenvezeteslondon
cover: Jebulon, Public domain, via Wikimedia Commons
