Anglia védőszentje: Szent György
György lovagot leginkább a sárkányt legyőző szentként ismerik, azt azonban kevesen tudják, hogy ő a védőszentje Angliának, ünneplésének napja pedig minden év április 23-a. Ilyenkor az angolok hatalmas mulatságot csapnak, Londonban ezek központja minden esetben a Trafalgar tér.
Egyébként az Egyesült Királyság mind a négy országának más a védőszentje, de most csak Szent Györggyel foglalkozunk:
Wales - Szent Dávid (St David)
Skócia - Szent András (St Andrew)
Írország - Szent Patrik (St Patrick)
Anglia - Szent György (St George)
György életéről meglehetősen kevés feljegyzés maradt, ami nem véletlen, hiszen kr.u. 271 körül született és a történetéről szóló görög és latin eredetű legendák egymásnak több ponton is ellentmondanak.
Valószínűleg egy kappadókiai előkelő hellén (görög) családban született, majd apja halála után anyjával Palesztinába költözött. Miután anyját is elvesztette, Nicodémiában vállalt katonai szolgálatot. Kiváló fegyverforgató volt és parancsnoki képességeinek köszönhetően hamar magas tiszti beosztásba jutott. A Diocletianus-féle keresztényüldözés idején lemondott hivataláról, majd keresztány hitéért Dadianosz perzsa király tömlöcbe vetette és hosszú időn át kegyetlenül kínoztatta. Végül a palesztinai Lydda-Diospolisban, 303. április 23-án lefejezték – így vált vértanúvá, majd 494-ben Gelasius (I. Geláz) pápa avatta szentté.
Alakjához, emlékezetéhez számtalan legenda kapcsolódik, amelyekben sok, a kereszténységet is megelőző mítosz és mese élt tovább.
Az egyik legismertebb Sárkányölő Szent György legendája, melynek számtalan változata maradt fenn. Az egyik szerint a líbiai Silena város kapui előtt, egy tóban, egy rettenetes sárkány élt. Ha éhes volt, egészen a városfalig hatolt, és mérgező leheletével annyira megrontotta a levegőt, hogy ebbe sokan belehaltak. A lakók úgy döntöttek, hogy minden nap két bárányt áldoznak a sárkánynak, hogy jóllakassák azt.
Azonban eljött a nap, amikor már elfogytak a lábasjószágok a környéken, így abban egyeztek meg, hogy innentől minden nap egy embert áldoznak föl. Azt, hogy ki legyen az áldozat sorshúzással döntötték el és az egyik nap a király lányára került a sor. A királylány sírva köszönt el szüleitől és királyi öltözetben, egyedül ment el a tóhoz. Ott leült egy kőre, sírva, keseregve várta a sárkány érkezését.
