III. Károly király erdélyi birtoka
Korábban írtam már több bejegyzést is a brit királyi családról, birtokaikról és bevételi forrásaikról, azonban hosszabban még sohasem mutattam be III. Károly király erdélyi magán birtokát, ami egészen pontosan a Zalán-völgyben, a Kárpátok lankás dombjai között, a nagyjából 120 lelket számláló Zalánpatakon található.
Olyannyira megtalálható, hogy nem csak látogatható a hely, de ha kedvetek van, meg is szállhattok a birtokon, ahol az épületek hagyományos módszerekkel és anyagokkal gondosan restauráltak, hogy megőrizhessék a környék autentikus hangulatát. A szobákban eredeti erdélyi antik tárgyakat, bútorokat és textíliákat találhattok, és bár körültekintően restaurálták az épületeket, ezek a felújítások egyáltalán nem feltűnőek a régi házakon.
Nem egy nagy kastélyról vagy angol értelemben vett vidéki főúri kúriáról van szó, maga a birtok egy hagyományos falusi gazdaság több régi épületből álló együttese, udvarral, patakkal, rétekkel és közvetlenül mellette kezdődő erdős területtel.
A terület eredetileg a kőröspataki Kálnoky család birtokához tartozott, és korábban Egyedmezeje néven ismerték. A 17. század végén Kálnoky Sámuel a korabeli Erdély egyik fontos székely főnemese és politikusa volt, aki üveghutát létesített itt, valamint engedélyezte, hogy az üveghuta mellé érkező munkások letelepedjenek és falut hozzanak létre. Német, magyar és román mesterek, illetve munkások telepedtek ide, és az új települést hosszú ideig Üvegcsűr, illetve Zalán Üvegcsűr néven ismerték.
Az üveggyártás évszázadokon át a település gazdasági alapja volt, a helyi hutában ablaküveg és különféle használati, illetve dísztárgyak készültek, ám az üzem 1860 körül megszűnt, és a munkások más környékbeli üveghuták mellé költöztek át.
Ez a történet azért fontos Károly király birtoka szempontjából, mert az általa megszerzett épületek nem egyszerű, később felépített népies nyaralók, hanem korabeli épületek, az egyik épület például az üveghuta intézőjének szolgálati lakása volt, és a komplexumhoz tartozó épületek közül néhány már több mint kétszáz éves.
Károly még herceg korában, 1998-ban járt először Romániában, ezt követően pedig különösen Erdély iránt alakult ki erős érdeklődése, és az évek során rendszeresen vissza is tért ide. A saját nyilatkozatai és az általa támogatott programok alapján főként három dolog ragadta meg:
* a még fennmaradt hagyományos falusi építészet
* a kisüzemi, hagyományos mezőgazdasági módszerek
* az ezekkel összefüggő rendkívüli biodiverzitás, különösen a vadvirágos kaszálórétek
Károly maga is úgy fogalmazott, hogy már első látogatása előtt személyes kötődést érzett Erdélyhez, melynek családtörténeti alapja is van, ugyanis dédnagyanyja, Mária királyné, nagyanyja az erdélyi magyar arisztokrata Rhédey Klaudia grófnő volt. Ez azt is jelenti, hogy nagyjából 1/16-od arányban III. Károly király ereiben magyar vér is csörgedez.
Agota
Na de hogyan vetődött Károly pont Zalánpatakra? A kulcsszereplő ebben a történetben az 1966-ban született gróf Kálnoky Tibor, akinek családja történelmileg ehhez a vidékhez kötődött. Kálnoky a kommunizmus bukása után kezdett családja erdélyi örökségének helyreállításával, valamint hagyományos falusi házak restaurálásával és vendégházként történő hasznosításával foglalkozni.
Károly már rendelkezett egy ingatlannal Szászfehéregyházán, Brassótól kb. 80 km-re északnyugatra, de az a falu központjában állt, és a település akkoriban egyre népszerűbb turistacélponttá vált. Károly ennél sokkal nyugodtabb helyet keresett, olyat, amely egy falu közelében, de nem a központjában áll, patak folyik mellette, és közvetlen kapcsolatban van erdőkkel és vadvirágos rétekkel.
Kálnoky egy körülbelül ötórás gyalogtúra során vezette el Károlyt Zalánpatakra, az egykori üveghutához kapcsolódó, addigra leromlott épületegyütteshez, ahol Károly reakciója lényegében az volt, hogy pontosan ilyen helyet keresett.
