London titkai: a londoni Trafalgar Square egykori galambjai
Ha manapság a londoni Trafalgar téren járunk, a galamboktól biztosan zavartalan lesz majd a sétánk, sőt mi több, gyakorlatilag alig látni belőlük egy néhány pédányt.
Ez meglepő fordulat, miután ezen a helyen nagyjából 160 éven keresztül az egyik legnépszerűbb közösségi szórakozás a folyton növekvő galamb populáció kézből etetése volt. Olyannyira, hogy családok éltek az itteni galambeledel árusításból, akik aprócska autójukkal megálltak a téren és kicsike edényekben árusították a galamb csemegét.
A tér kialakítása az 1840-es években fejeződött be és már ekkor látszott, hogy a város egyik szive lesz, ugyanis népszerűsége elvitathatatlan volt. Ahogy az építkezések befejeződtek, a látogatók azonnal birtokba is vették a helyszínt, de nem csak ők, hanem a városi galamb populáció is.
A ma is ismert változatos színű galambok elődei a szirti galambok lehettek, akiket az 1060 körül lezajlott normann invázió idején háziasíthattak, elsősorban a húsuk és a tojásaik miatt. Ezek a vadmadarak a természetben sziklafalakon éltek, talán ezért is ezért érzik magukat jól a városi épületek párkányain, a hidakon és a pályaudvarokon. A galamb pedig természeténél fogva akár generációkon keresztül visszajár oda ahol élelmet talált, sőt ha etetik őket akkor magát a nekik enni adó embert is felismerik.
Egyébként nem gondolom hogy tudtátok, de egy galamb ha sikerül neki tisztességben megöregedni, akkor akár 10-15 évet is élhet. Valamint az is megfigyelhető, hogy különleges alkalmazkodási képességük okán ezek a madarak az ember közelségében is meglehetősen nyugodtak maradnak, ami nem igazán jellemző egyetlen más vadmadár fajtára sem.
Ahogy említettem már, a Trafalgar téri galambetetés régebben igazi családi kikapcsolódás volt, sokan sétáltak erre, csak hogy élvezzék egy kicsit a rájuk szálló barátságos madarak társaságát.
Az új idők azonban új szabályokat is hoztak, ugyanis 2003-ban az akkori polgármester Ken Livingston javaslatára megtiltották a madarak etetését. A madarak ellen a legfőbb kifogás az ürülékük volt, pontosabban annak savassága, mely kárt okoz a tér szobraiban, így első lépésként elkezdtek galambűző szúrós vezetékeket és egyéb tüskéket felszerelni a környező kiszögellésekre.
A madarak elleni hadjáratot néhány természetvédő nem nézte jó szemmel, akik rendszeresen áthágták a rendeletet, így a város hamarosan ki is terjesztette a madarak etetését tiltó rendelkezést a belváros nagy részére sőt £500-os büntetést is kilátásba helyezett a törvényszegőkkel szemben, mely ma is érvényben van.
A fenti képet Molly-ról a sólyomról és az aznap szolgálatban álló solymászról egy reggeli téli sétám alkalmával sikerült készítenem a Trafalgar téren.
Általában több sólyom is cirkál a téren reggelente, akik beosztásuk alapján váltják egymást, feldatuk pedig nem a galambvadászat, hanem hogy egyszerűen a megjelenésükkel távol tartsák a nem kívánatos betolakodókat a térről. Hatékony, mert aznap egy darabot sem láttam belőlük!
Molly egyébként igen beszédes volt sőt még az akkor a tér közepén álló karácsonyfára is felszállt, de hívásra mindig ügyesen visszatért gazdája karjára. Az idomár elárulta, hogy minden nap kiengedik a madarakat, úgyhogy ha kíváncsiak vagytok rájuk, akkor a reggeli órákban sétáljatok el a térre - úgy 8-9 óra körül - hátha szerencsétek lesz.
Egyébként nem a Trafalgar Square az egyetlen londoni helyszín ahol ragadozómadarak - elsősorban sólymok és héják - járőröznek a galambok elriasztása érdekében, ugyanis találkozhattok velük a Charring Cross vagy a Liverpool Street állomások, valamint a londoni repterek környékén is.
Egyébként a ragadozómadár reptetés London belvárosában nem egy olcsó megoldás, a madarak ugyanis meglehetősen jól keresnek, akár £70-90 fontot is óránként, egy műszak pedig általában 4 órát tart a számukra.
Gondolhatnánk, hogy ezen szigorú rendelkezések hatására a londoni galambpopuláció csökkenésnek indult, ám a rendszeres felmérésnek köszönhetően tudhatjuk, hogy bármivel is próbálkoztunk eddig, az a galambok számát nem igazán befolyásolta, még akkor sem, ha a Trafalgar tér környékén járva már csak az eredeti galamb populáció töredékével találkozunk.
Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
idegenvezeteslondon@gmail.com
Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az Idegenvezetés London blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf
Facebook: Idegenvezetes London
Instagram: @idegenvezeteslondon
YouTube: @idegenvezeteslondon
