Londoni top 10: Parlament, azaz a Palace of Westminster
Ha az ember Londonban jár, akkor óhatatlanul belebotlik a Parlament épületébe anélkül, hogy igazán keresnie kellene, hiszen a város egyik stratégiai pontján áll, a Temze partján, ahol 287 méter hosszan jelöli ki a kormányzati negyed bejáratát.
Magának az épületegyüttesnek a hivatalos elnevezése nem csak simán Parliament, hanem Palace of Westminster (Westminster Palota), mivel története kezdetén valójában királyi palotának épült. Amit azonban ma látunk - néhány építészeti részlettől eltekintve - nagyjából 150 éves és Charles Barry tervezői munkáját dícséri.
Azonban hogy a történetet az elején kezdjük, vissza kell utaznunk egészen a középkorig.
A városrész (Westminster) ahol az épület áll, már a középkor óta a mindenkori uralkodó és udvartartása által benépesített negyed volt, sőt egyes források egészen a római időkig tekintenek vissza, ugyanis bizonyos elméletek szerint a mai Parlament környékén állhatott a rómaiak Apollón istennek szentelt temploma, amit azonban egy földrengés elpusztíthatott.
Ezután a következő bizonytható emlék a 8. századból származik, amikor a szászok itt egy Szent Péternek szentelt templomot emeltek, melyet csak West Minster, azaz nyugati kolostor néven emlegettek, szemben a keletebbre fekvő Szent Pál Katedrálissal, amelyet East Minsterként, keleti kolostorként említenek.
Akkoriban a Temze képe is egészen más volt mint ma, sokkal szélesebben és jóval sekélyebben hömpölygött, sőt ezt a mocsaras, folyóágakkal körülvett területet akkoriban Thorney Island, azaz Thorney sziget néven ismerték.
A 10. században, egészen pontosan 960 környékén a közelben egy kis monostort alapítottak, melyben egy bencés szerzetesi közösség jött létre és egészen 1540-ig működött is. Mikor VIII. Henrik király (uralkodott: 1509-1547) szakított Rómával, megalapította az Anglikán egyházat és bezáratta a kolostorokat.
Ezt a kis kolostort az akkori uralkodó, Hitvalló Eduárd (Edward the Confessor, uralkodott: 1043-1066) a 11. században építtette újjá, és ennek az eredeti apátságnak a szomszédságában álmodta meg a saját, jóval nagyobb méretű apátsági épületét is, mely elsődleges funkciója királyi temetkezési hely lett, és a mai napig is úgy ismerjünk, mint Westminster Abbey.
Agota
A Westminster Abbey építési munkálatai 1047-ben kezdődtek miután Hitvalló Eduárd királyt megkoronázták, azonban ezzel párhuzamosan egy másik épület alapozása is megindult, mégpedig a mai Parlament helyén, ahová egy királyi palotát terveztek abból a megfontolásból, hogy majd onnan követheti figyelemmel az apátság nagyszabású munkálatait az uralkodó.
Eduárd azonban sokáig nem élvezhette a látványt, mert az apátság 1065-ben ugyan elkészült, de a király 1066-ban meghalt, így végül testét a tervek szerint szeretett Westminster apátságában temették el.
Az angol történelemben az 1066-os év újabb fordulatot hozott, II. Harold király (uralkodott: 1066) után Hódító Vilmos (uralkodott: 1066-1087) került trónra, aki normann, azaz észak francia gyökerekkel rendelkező hadúr volt és a korábban megépült Westminster apátságra, és a mellette álló királyi palotára is igényt tartott, bár ez utóbbit nem használta állandó székhelyül.
Amikor Hódító Vilmos fia, II. Vilmos király (uralkodott: 1087-1100) került trónra, a már meglévő Westminster palotát egy hatalmas, egy kb. 73 x 20 méteres csarnokkal látta el, ami a mai napig áll és Great Hall néven ismert.
Ez a nagyterem volt az uralkodói udvar egyik legfontosabb tere, itt tartották ugyanis az ünnepségeket, a lakomákat, a hivatalos fogadásokat, a tanácskozásokat és sz igazságszolgáltatási eseményeket.
A mai híres hosszú tető akkor még nem létezett, sőt valószínűleg az eredeti 11. századi csarnok oszlopokkal vagy belső támaszokkal tagolt lehetett, mert ekkora szélességet akkoriban nagyon nehéz volt teljesen szabadon áthidalni. A mai, oszlop nélküli hatás döntően a későbbi átépítés eredménye.
Amikor III. Henrik király (uralkodott: 1216-1272) elfoglalta a trónt, komoly bővítéseket eszközölt a palotán, ugyanis ekkor építették meg a királyi lakosztályt az ő és felesége, Provanszi Eleonóra számára, valamint a történelem során elpusztult Szent István királyi kápolnát is (Royal Chapel of St Stephen). Ennek a kápolnának a helyén és emlékezetére ma a Parlament épületében a St Stephen's Hall áll, valamint egy, az eredetinél sokkal kisebb restaurált kápolna.
Érdekesség, hogy a III. Edvárd király (uralkodott: 1327-1377) által építtetett Jewel Tower a mai napig fennmaradt, sőt mi több látogatható, bár ma már külön egységként áll a Parlament épületével szemben. Egykoron ebben a toronyban őrizték III. Edvárd király személyes királyi kincseit.
A következő nagy átépítés II. Richard király (uralkodott: 1377-1399) idején történt, ekkor a csarnok falait megemelték és megerősítették, majd elkészült a ma is látható, óriási kalapácsgerendás tetőszerkezet, mely a mai napig is érintetlen, sőt jelenleg ez Észak-Európa legnagyobb középkori faszerkezetű tetőzete.
A kalapácsgerendés tetőzet lényege, hogy nem hagyományos, hosszú keresztgerendák futnak faltól falig, hanem rövidebb, konzolos gerendák és íves faelemek osztják el a terhet, így a csarnok belül hatalmas, nyitott, oszlopok nélküli térként tudott már működni. Ehhez a 14. századi átalakításhoz kapcsolódnak az itt elhelyezett királyszobrok is, ugyanis a csarnok díszítése Richárd hatalmát és királyi tekintélyét hangsúlyozta.
A palota azonban nem kerülhette el a sorsát, ugyanis VIII. Henrik király (uralkodott: 1509-1547) idején, egészen pontosan 1512-ben hatalmas tűz ütött ki az épületben, melynek eredményeként Henrik áttette székhelyét az akkor még a közelben létező Whitehall palotába, a Westminster palotát pedig sorsára hagyta.
Az újjápítés után azonban többé már nem használták királyi központként, helyette beköltözött az épületbe a parlament alsó és felső háza. A felső ház a Queens Chamber-be költözött, míg az alsóház a Szent István királyi kápolnába, egészen addig míg az egy újabb túzvész következtében 1834-ben le nem égett, elpusztítva a középkori palota nagy részét is, ám a régi csarnok, a Great Hall szerencsére túlélte ezt a pusztítást is.
A mai Parlament nagy része a fentiek okán már 19. századi újjáépítés, Charles Barry és Augustus Pugin munkája, és bár a II. világháborúban bombatalálatok érték a Westminster palotát, de a korábban megmaradt középkori rész ezt a pusztítást is túlélte.
A Parlament egy része időszakosan látogatható, előzetes foglalás után audio tour keretében egy része körbejárható, főleg azon termei, amelyeket egy-egy parlamenti közvetítés során is láthatunk.
Vegyük is sorra, hogy mi minden látható odabent.
A ma látható épületegyüttes és odabent a díszítés nagyrészt az 1834-es tűzvész utáni helyreállítás eredménye, mely munkálatokra Viktória királynő (uralkodott: 1837-1901) ideje alatt került sor, a munkálatokat pedig férje, Albert herceg (élt: 1819-1861) irányította.
A belső dekorációkhoz elsősorban történelmi személyeket és eseményeket választottak, egészen az angolszász időktől, azaz az 5. századtól az 1815-ös Waterloo-i csatáig.
Az egész épületen keresztülvonul egy bizonyos díszitő elem, ami egy koronás felvonóhíd, ugyanis ez az alsó- és a felsőház hivatalos szimbóluma. Elsősorban az erőt, és a biztonságot szimbolizálja, mivel ehhez hasonló felvonóhidakat a középkorban szinte minden valamire való kastélynál alkalmaztak, a teteján a korona pedig magát a királyi hatalmat jelenti.
Norman Porch (Normann kapucsarnok)
Minden évben maga az uralkodó személyesen nyitja meg a parlamenti időszakot (State Opening), mely egy komoly ceremóniális esemény. Általában hintóval érkezik a Buckingham palotából és a Viktória torony aljában lévő kapun belépve 26 lépcsőfokon keresztül jut fel a Normann kapucsarnokig, ahonnan majd belép a Felsőházi terembe. Magában a csarnokban valójában nincs semmi normann, habár eredetileg ide a normann uralkodók szobrait tervezték, de végül helyettük a mindenkori miniszterelnökök mellszobrai kerültek, akik egyébként a felsőháznak is tagjai voltak.
