Magyarok Londonban: Ernő Goldfinger

Ha Londonban sétálunk és időnként elhagyjuk a Buckingham Palota - Big Ben (vagyis Erzsébet torony) - Tower of London háromszöget, akkor igen komoly kincsekre lelhetünk. Felfedezhetjük, hogy Londonnak igen sok arca van, ugyanis építészetileg meglehetősen eklektikus, gyakorlatilag a római időktől napjainkig mindenféle építészeti remekművekkel találkozhatunk.

Nekünk magyaroknak London több pontján is érdemes körbenéznünk, ugyanis 1934-től 1977 között sorban épültek az Ernő Goldfinger magyar származású építész által tervezett házak, melyek egy része a mai napig is lakott.

Mielőtt azonban megvizsgáljuk ezeket az épületeket, nézzük meg, hogy ki is volt ez a méltán híres magyar származású építész.

Ernő Goldfinger 1902. szeptember 11-én született Budapesten, az akkor még az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó Magyarországon. Jómódú, világi zsidó családból származott, apja, Oscar Goldfinger Bécsben dolgozó jogász volt, ám a család vagyonának jelentős része erdőgazdálkodásból és fűrészüzemekből származott a mai Lengyelország és Erdély területén, és ez utóbbi helyszínen is élte a kis Ernő élete első hat évét.

A családban elsősorban németül beszéltek, a magyar nyelvet a kisfiú főleg a ház körül dolgozó alkalmazottaktól tanulta meg, de később angol nevelőt is alkalmaztak mellé.

1912-től Budapesten, majd a család költözése után Bécsben tanult. A családi vállalkozás miatt kezdetben mérnöki vagy üzleti pálya is szóba került, de a Hermann Muthesius által írt Das englische Haus (azaz Az angol ház) című könyv felkeltette Ernő érdeklődését az építészet és különösen a lakóházak tervezése iránt.

Az első világháborút és az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlását követő politikai bizonytalanságban a család elhagyta Magyarországot, Goldfinger ekkor egy ideig Svájcban tanult, 1921 körül Párizsba költözött, majd végül Londonba.

A párizsi École des Beaux-Arts építészeti képzésére 1923-ban iratkozott be, de szakmai fejlődésére Auguste Perret gyakorolta a legnagyobb hatást, aki a korabeli vasbeton építészet egyik úttörője volt. Az 1925-ös párizsi iparművészeti világkiállítás után vált számára egyértelművé, hogy a modern kor valódi örökösei az acélszerkezetek, a vasbeton és az üvegpaloták.

Érdekesség, hogy 1924 és 1929 között André Sive, eredeti nevén Szivessy András magyar származású építésszel dolgozott együtt, elsősorban belsőépítészeti, bútorokkal, üzletberendezésekkel és kisebb átalakításokkal foglalkozva. A partnerség megszűnése után Goldfinger saját párizsi irodát alapított, majd hamarosan megismerte Ursula Blackwellt, aki festészetet tanult. Ursula a tehetős brit Crosse & Blackwell élelmiszeripari család örököse volt, a vállalat nevét pedig a korban elsősorban befőttekről, savanyúságokról, levesekről és konzervekről ismerték Nagy-Britanniában. A pár 1933-ban házasodott össze Párizsban.

Ursula nem csupán Goldfinger felesége volt, hanem művészeti partnere, társadalmi kapcsolatteremtője és jelentős anyagi támogatója is, például a londoni 2 Willow Road telkét, építését és berendezését is nagyrészt Ursula vagyonos alapja finanszírozta.

A pár 1934-ben átköltözött Londonba, majd hamarosan bekerültek a Hampstead és Belsize Park városrészek körül kialakult nemzetközi művészeti és építészeti közegbe. Goldfinger csatlakozott a Modern Architectural Research Group (Modern Építészeti Kutatócsoport) nevű szervezethez, röviden a MARS Grouphoz, mely a modern építészet brit elterjesztésén dolgozott.

Goldfinger pályájának egyik legmeglepőbb fejezete a gyermekek számára tervezett tárgyakhoz kapcsolódik, ugyanis Paul és Marjorie Abbatt úttörő brit játékkereskedők Ernőt bízták meg üzletük, kiadványaik, logójuk, bútoraik és egyes játékaik tervezésével. Az Abbatt-játékok nem pusztán szórakoztatni akarták a gyermekeket, ugyanis az egyszerű geometriai formák, építőelemek és átalakítható tárgyak elsősorban a kreativitást, a térérzékelést és az önálló problémamegoldást fejlesztették.

Goldfinger mint építész is megbízatást kapott, eredetileg egy lakásokból és műtermekből álló modernista épületet akart felépíteni Hampsteadben, azonban a városi tanács elutasította ezt a tervét. A módosított elképzelés alapján végül három egymás mellé épített házat tervezett, amelyek közül a középső, a 2 Willow Road lett Goldfingerék otthona.

A ház vasbeton vázszerkezettel épült, külső falait vörös téglával burkolták, az utcai oldal háromszintesnek, a kert felől azonban négyszintesnek látszik. A központi csigalépcső a központi hengeres szerkezetből nyúlik ki, így nincs szükség nagy lépcsőfordulókra vagy hagyományos lépcsőházra, ami több hasznos lakóterületet hagyott a keskeny épületben.

A ház legfontosabb lakószintjén a nappali, az étkező, a dolgozószoba és Ursula műterme helyezkedett el, de a tolófalak és mozgatható térelválasztók segítségével a helyiségeket külön lehetett választani vagy egy nagyobb, összefüggő térré lehetett alakítani, ugyanis a vasbeton váz miatt kevés belső teherhordó falra volt szükség.
Az alsó szinten később külön lakrészt alakítottak ki a Goldfinger gyerekek számára, a felső szinten pedig hálószobák és egy felülről megvilágított fürdőszoba található, sok eredeti, beépített tárolóval és szekrénnyel.