A Titanic katasztrófa rejtélyei és a magyar kapcsolatok
Valószínűleg nem akad olyan ember, aki ne ismerné a Titanic tragikus történetét. A világ egykori legnagyobb hajója ezer szállal kötődik Londonhoz, bár 1912. április 12-én Southampton kikötőjéből indult első és egyben utolsó útjára. A kisebb kitérőkkel New Yorkba tartó gőzös két nappal az indulás után, 1912. április 14-én éjjel 23.40-kor az Atlanti-óceán északi részén nekiütközött egy jéghegynek, mely megpecsételte sorsát.
A Titanic korának leghatalmasabb hajója volt a maga 270 méteres hosszúságával és 56 méteres magasságával. A hajón a javasolt 64 helyett - helytakarékosság miatt, hogy a sétafedézet szélesebb lehessen - mindössze 16 mentőcsónakot helyeztek el a hajón tartózkodó 2240 ember számára. Egy mentőcsónakban mindössze 65 ember fért el, tehát teljes kapacitással is csak 1040 embert tudtak volna megmenteni.
Végül a 2240 utas és személyzet közül 1500-an veszítették az életüket a katasztrófa során.
Magyar utas a Titanic-on
Az egyetlen bizonyosan magyar származású utas Leopold Weisz volt, aki Veszprémben született 1875 körül Weisz Lipót néven. 19 éves korában emigrált, és Angliában tanult a bromsgrove-i Iparművészeti Egyesületnél, ahol későbbi feleségével is megismerkedett a belga Mathilde Françoise Pëde-del.
