Egynapos kirándulás Londonból: Salisbury és katedrálisa

Londontól nagyjából 1.5 órás vonatútra található egy csodás kis középkori városka, Salisbury, amely sok más várostól eltérően pontosan vissza tudja vezetni eredetét egy konkrét évhez, mégpedig 1220-hoz.

Sőt mi több, ebből a városból 30 perc alatt akár Stonehenge-be is át lehet ruccanni, amiről a lenti bejegyzésben olvashattok bővebben.

Egy napos kirándulás Londonból: Stonehenge

Akik Londonba érkeznek, sokszor eljátszanak a gondolattal, hogy ha már a szigeten járnak, szívesen ellátogatnának Stonehenge-hez is. A kirándulás egy napban megvalósítható, a technikai részletekről a bejegyzés végén majd szót is ejtek, de először nézzük meg hogy mi is ez a varázslatos kőkör. Stonehenge a dél-angliai Salisbury-síkságon álló, nagy szürke

Idegenvezetés LondonAgota

Na de visszatérve Salisbury-hez és az 1200-as évekhez, akkoriban a térség fő központja 2 mérfölddel (kb. 3 kilométerrel) északabbra volt a mai városközponttól, egy bizonyos Old Sarum településnél, ami eredetileg egy vaskori dombvár volt. A rómaiak idején Sorviodunumnak hívták, majd az azt követő angolszász időkben Searoburh néven ismerték. Első hivatalos említése az 1086-os Domesday-bookban, azaz az országos vagyonösszeírásban található, ahol a neve Sarisberie lett, majd nem sokkal később a mai elnevezés, Salisbury maradt a végleges.

A városban található székesegyház eredetije Old Sarumban állt, de 1220-ban úgy döntöttek, hogy ezt a régi települést átköltöztetik a mai helyére, a völgybe és viszik magukkal a katedrálist is. Ez az új helyszín, azaz a mai Salisbury település területe sokkal alkalmasabb volt megélhetés szempontjából, a városka ugyanis orgaikusan fejlődhetett, növekedhetett és sokkal jobb volt a vízellátása is, a közeli Avon folyónak köszönhetően.

Ez a költözés később igen jó döntésnek bizonyult, ugyanis olyannyira beindult itt a fejlődés, hogy alig 200 év alatt, tehát az 1400-as évekre az ország 7. legnagyobb városává lett, népessége akkoriban 7000 fő lehetett.

Salisbury-ben akkoriban textilipar volt a fő gazdasági tevékenység, bár számos más mesterség is virágzott, és mert tudatosan tervezett város volt, központi részei nagyon jellegzetes elrendezésűek, egy jól megtervezett rácsszerkezetre épülnek.
Minden olyan épülettömböt, amelyet négy utca határol, chequer-nek neveznek, és ezekből a városban pont húsz található, történelmi nevekkel, amelyek közül sok egykor volt fogadókról kapta a nevét.

A középkor elmúltával azonban Salisbury visszaszorult más városokhoz képest, és népessége a 19. század kezdetéig alig-alig növekedett, a textilgyártás is hanyatlásnak indult. Ekkoriban azonban a város elkezdett piacközpontként működni, ami azután újra a népesség lassú emelkedését hozta.

Ma már igazi autentikus középkori élményt csak a katedrális környékén, azaz a Cathedral Close-ban találunk, amit körbevesz egy viszonylag sűrűn lakott viktoriánus és edward-korabeli külvárosi rész, majd ezen kívül találhatók a 20. századi terjeszkedés kevésbé karakteres részei és a 21. századi lakóparkok, amelyek szinte megkülönböztethetetlenek más hasonló városokétól.