Egy napos kirándulás Londonból: Salisbury és katedrálisa
Londontól nagyjából 1.5 órás vonatútra található egy csodás kis középkori városka, Salisbury, amely sok más várostól eltérően pontosan vissza tudja vezetni eredetét egy konkrét évhez, mégpedig 1220-hoz.
Sőt mi több, ebből a városból 30 perc alatt akár Stonehenge-be is át lehet ruccanni, amiről a lenti bejegyzésben olvashattok bővebben.
Agota
Na de visszatérve Salisbury-hez és az 1200-as évekhez, akkoriban a térség fő központja 2 mérfölddel (kb. 3 kilométerrel) északabbra volt a mai városközponttól, egy bizonyos Old Sarum településnél, ami eredetileg egy vaskori dombvár volt. A rómaiak idején Sorviodunumnak hívták, majd az angolszász időkben Searoburh néven ismerték. Első hivatalos említése az 1086-os Domesday-bookban, azaz az országos vagyonösszeírásban található, ahol a neve Sarisberie lett, majd nem sokkal később a mai elnevezés, Salisbury maradt a végleges.
A városban található székesegyház eredetije Old Sarumban állt, de 1220-ban úgy döntöttek, hogy átköltöztetik a régi települést a mai helyére, a völgybe és viszik magukkal a katedrálist is. Ez az új helyszín sokkal alkalmasabb volt, a település orgaikusan fejlődhetett, növekedhetett és sokkal jobb volt a vízellátása is, a közeli Avon folyónak köszönhetően. Olyannyira beindult itt a fejlődés, hogy alig 200 év alatt az ország 7. legnagyobb városává lett, népessége akkoriban 7000 fő lehetett.
Salisbury-ben akkoriban textilipar volt a fő gazdasági tevékenység, bár számos más mesterség is virágzott, és mert tudatosan tervezett város volt, központi részei nagyon jellegzetes elrendezésűek egy jól megtervezett rácsszerkezetre épülnek.
Minden olyan épülettömböt, amelyet négy utca határol, chequer-nek neveznek, és ezekből a városban pont húsz található, történelmi nevekkel, amelyek közül sok egykor volt fogadókról kapta a nevét.
A középkor elmúltával azonban Salisbury visszaszorult más városokhoz képest, és népessége a 19. század kezdetéig alig-alig növekedett, a textilgyártás háttérbe szorult azonban a város elkezdett piacközpontként működni, ami újra a népesség lassú emelkedését hozta.
Ma már igazi autentikus középkori élményt csak a katedrális környékén, azaz a Cathedral Close-ban találunk, amit körbevesz egy viszonylag sűrűn lakott viktoriánus és edwardiánus külvárosi rész, majd ezen kívül találhatók a 20. századi terjeszkedés kevésbé karakteres részei és a 21. századi lakóparkok, amelyek szinte megkülönböztethetetlenek más hasonló városokétól.
A várost három különböző folyó szövi át, a Nadder és a Bourne, melyek aztán belefolynak a legnagyobb, Avon folyóba. Mivel a várost soha nem bombázták le, illetve nem torzították el jelentősen a 20. század közepének várostervezési beavatkozásai, a város ma is nagyon értékes úti cél, és egy kifejezetten élhető hely.
Salisbury Cathedral
Ahogy korábban említettem, a katedrális a régi Old Sarum nevű településről költözött átt Salisbury-be az 1200-as évek elején. Az ottani régi katedrálist 1075-ben kezdték építeni és 1091-ben fejezték be és ott dolgozták ki a papok az istentisztelet egy különleges formáját, amelyet Sarum rítusnak neveznek.
Ez gyakorlatilag a római katolikus egyház szertartásrendjének egy helyi angol változata volt, azaz nem külön vallás vagy felekezet, hanem a mise és az ima sajátos, egységesített rendje. Megszabta a mise pontos menetét, az imák, énekek, ünnepek rendjét, a papi öltözetek szabályait valamint az egyházi naptárat és a szokásokat.
Ugyanakkor itt írtak és kötöttek be sok vallási könyvet is saját használatra, amelyek közül sok ma is fennmaradt, sőt azt is feltételezik, hogy a Domesday Book (azaz az 1086-os országos vagyonösszeírás) egyes részeit is az old sarumi első székesegyház papjai írhatták. Azonban sok más angol székesegyháztól eltérően a Salisbury katedrálisban soha nem éltek szerzetesek, ehelyett eredetileg olyan papok vezették az intézményt, akik nem tartoztak egyetlen szerzetesrendhez sem, és saját házaikban éltek a székesegyház körüli területen.
Azonban 1217-re az első székesegyház püspöke és papjai elégedetlenné váltak, mert a várőrséggel való kapcsolatuk igen nehéz volt, valamint problémát jelentett a folyamatos vízhiány és a domb tetején a viharos időjárás is. Egy új helyszínt választottak hát a lenti folyóvölgyben, és III. Honorius pápa egy hivatalos dokumentumot, úgynevezett pápai bullát adott ki, amely engedélyezte az átköltözést.
Az új gótikus székesegyház építése azonnal meg is kezdődött, és az alapköveket 1220. április 28-án helyezték el a püspök vezetésével helyi nemesek és a papok számára csakhamar házakat is építettek a székesegyház körüli területen, amelyet Cathedral Close-nak neveztek el. Az építkezéshez 60 000 tonna követ, 2 800 tonna tölgyet, 420 tonna ólmot használtak fel, magának a toronynak a súlya pedig önmagában 6 500 tonna.
Miközben az új székesegyház épült, Salisbury városa tudatos várostervezés alapjánszintén fejlődött. Sok ember dolgozott a székesegyház építésén, képzett és képzetlen munkások egyaránt, kővel, fával, ólommal és üveggel dolgozva. Nők és gyermekek is részt vettek a munkában, árukat hordtak, állatokat gondoztak, valamint ételt és italt biztosítottak. 1225-re a székesegyház keleti része, a mai Trinity Chapel (Szentháromság kápolna) elkészült, 1258-ban pedig a székesegyházat egy különleges felszentelési szertartás keretében Istennek ajánlották.
Érdekesség, hogy a székesegyház alapjai mindössze 1,2 méter mélyek, az alapok alatt csak kavics és víz található, így a katedrálisnak nincs altemploma. Van azonban a padlózatban egy külön nyílás, ahol naponta többször is megmérik a vízállást odalent, hogy fel tudjanak készülni egy esetleges árvízre, ami szerencsére 1915 óta nem fordult elő.
A 14. században azonban a székesegyház új építkezésbe kezdett, körülbelül 1300 és 1329 között megemelték a tornyot és hozzátoldottak egy sisakot is, ami így 404 láb, azaz 123 méter magas lett, a mai napig is a legmagasabb Angliában. A toronysisak belsejében egyébként ma is látható az a faállványzat, amelyet egy különösen súlyos vihar után, 1360-ban építettek megerősítés céljából, valamint egy nagy csigaszerkezet is, amelyet az építők használtak az anyagok felhúzására.
A 14. és a 15. században Anglia-szerte elterjedt volt az úgynevezett chantry capel (mise kápolnák) építése, ahol a papok az elhunytak lelkéért üdvéért imádkoztak. Ilyen képolnából akkoriban 13 volt megtalálható a kápolnában, de mára már csak egy néhány maradt belőlük.
1445-ben könyvtár és előadóterem is épült a katedrálisban található kerengő keleti oldalán, ahol a könyvtárban a könyveket lánccal rögzítették a polcokhoz, hogy ne lehessen egyszerűen csak elvinni őket onnan, így szerencsénkre még ma is több száz kéziratos könyvet és több ezer nyomtatott kötetet őriznek itt a 15. századtól napjainkig.
1457 után, amikor Osmund püspököt, a régi Old Sarumban található katedrális építtetőjét és a korai egyházi és adminisztratív rendszer kialakítóját a pápa szentté avatta, betegek kezdték látogatni a sírját és gazdagon díszített kegyhelyét gyógyulást remélve, így Salisbury amolyan zarándokhellyé is vált.
A 16. században, egészen pontosan 1534-ben azonban Anglia eltávolodott Rómától és kiszakadt a római katolikus egyházból, ugyanis VIII. Henrik király (uralkodott: 1509-1547) a spanyol származású Aragóniai Katalinnal kötött korai házasságából nem sikerült fiú utódot nemzenie és az egyház megkötései ellenére ragaszkodott a váláshoz.
Itt a lenti bejegyzésben elolvashatjátok, hogy mi is pontosan ez az anglikán egyház, valamint azt is, hogy hogyan ért véget VIII. Henrik házassága Katalinnal.
Agota
Miután létrejött az anglikán egyház, Salisburyben megszűntek az elhunytakért mondott imák, a kórus tagjainak sem kellett már papnak lenniük, és sok egyházi kincset is megsemmisítettek, melyek közé tartozott Szent Osmund kegyhelye is, valamint a Sarum rítust sem lehetett már többé használni.
Ezután naponta már csak két istentiszteletet tartottak, míg korábban naponta hét volt, és a latin nyelvű biblia helyett is az angol nyelvű Book of Common Prayer lett használatban 1549-től, mely gyakorlatilag az anglikán egyház hivatalos imakönyve és istentiszteleti rendje, megszabja a mise rendjét, a napi imákat, a keresztelés, esküvő és temetés szertartását, az egyházi ünnepek menetét.
A másik olyan esemény amely a katedrális működését komolyan befolyásolta, az az Angol polgári forradalom időszaka volt 1642 és 1651 között, amikor az istentiszteletek sokkal egyszerűbbé váltak, sőt a karácsony és húsvét ünneplése egyenesen tiltott volt. Amikor 1660-ban visszaállították a monarchiát, azaz megkoronázták II. Károly királyt (uralkodott: 1660-1685), a régi anglikán rend azonnal visszaállt.
A későbbi évszázadokban folyamatos karbantartás és átalakítás zajlott a katedrálisban, majd a két világháború idején a székesegyház támogatást és menedéket nyújtott, szerencsére nem is szenvedett bombatalálatot. A modern időkben is folytatódtak a felújítások, a toronysisakot például 1950-ben részben újjáépítették.
Magna Carta
Ha a Salisbury katedrálisban jártok, miután megcsodáltátok a templom belső tereit, el ne felejtsétek el megtekinteni az ugyanebben az épületben bemutatásra kerülő Magna Carta 1215-ből származó eredeti példányát sem, a Chapter House (káptalanterem) nevű oldalsó teremben, mely a bejárattal szemben lévő falon, a kerengőből nyílik.
Magáról a dokumentumról és aláírásának eredeti helyszínéről a következő bejegyzésben olvashattok részletesen:
Agota
Felsorolásszerűen megemlítem a többi fontos látnivalót, melyeket kár lenne kihagyni míg körbesétáltok a csodálatos templombelsőben:
- A katedrális költözésének animációs kisfilmje
- A katedrális építésének modellje
- A világ legrégebbi működő mechanikus órája 1386-ból
- Keresztelőkút, melyet 2008-ban, a katedrális megépülésének 750. évfordulójára terveztek egy csodálatosan feszített víztükörrel
- William Longespée síremléke, aki az első ember volt ebben a katedrálisban eltemetve 1226-ban, I. János király féltestvére, aki az 1215-ös, Magna Carta megszületését megelőző megbeszéléseken a király tanácsadója volt
- A torony alatti négyzetre állva a kereszthajók között, láthatóak a torony súlyától eltorzult tartóoszlopok
- A kórusban található 106 pad 1236-ban készült
- Szent Ozmund kegyhelye és sírhelye a főhajó végében
- A déli kereszthajó három kápolnája: Szent Margit kápolna a családok számára, Szent Lőrinc kápolna az általános imádságoknak és Szent Mihály kápolna a béke és a katonaság számára
- Káptalanterem: a Magna Carta bemutatója, körben interaktív kiállítással
Ha extra élményekre is vágytok, akkor a következőket javaslom, ezekről a programokról részletesen olvashattok a katedrális weboldalán, az aktuális árakkal egyetemben:
- Toronylátogatás:
Kanyargós, szűk csigalépcsőkön haladva, 332 lépcsőfokot leküzdve, könnyen teljesíthető szakaszokban juthattok fel az ősi tetőszerkezethez, egészen a híres toronysisak aljáig, a talajszint felett 68 méter magasságba, ahonnan remek a kilátás. - Kőfaragó műhely látogatás:
Egy különleges, kulisszák mögötti séta szakértő idegenvezetővel az ország mindössze tíz angol székesegyházi műhelyudvarának egyikébe, ahol szakszerűen formálják meg a 150 millió éves, felső jura kori mészkő akár 5 tonnás tömbjeit is, hogy megőrizzék és helyreállítsák ezt a rendkívüli épületet.
A katedrálisban több nyelven rövidke ismertetőt vehettek magatokhoz közvetlenül azután ahogy beértek a főhajóba, mely a fontosabb emlékeket mutatja az épületben, de ha kértek hozzá magyar nyelvű kiegészítést is, akkor pár sorban magyarul is olvashatjátok a részleteket.
Minden fontos információt (belépők, túrák és események) megtaláltok a katedrális honlapján.
Londonból viszonylag könnyedén elérhető Salisbury, az alábbi útvonalon, vonat jegyet ide kattintva tudtok foglalni.
- London Paddington állomásról Salisbury-be, itt 1 átszállás van az úton, Redingben, de a teljes utazás így is csak kb. 1,5 óra
- London Waterloo állomásról Salisbury-be, átszállás nélkül, kb. 1,5 óra
Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
idegenvezeteslondon@gmail.com
Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az Idegenvezetés London blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf
Facebook: Idegenvezetes London
Instagram: @idegenvezeteslondon
YouTube: @idegenvezeteslondon
borítókép: Benjamin Smith, CC BY-SA 4.0 https://creativecommons.org/licenses/by-sa/4.0, via Wikimedia Commons
