Egynapos kirándulás Londonból: Stonehenge
Akik Londonba érkeznek, sokszor eljátszanak a gondolattal, hogy ha már a szigeten járnak, szívesen ellátogatnának Stonehenge-hez is. A kirándulás egy napban megvalósítható, a technikai részletekről a bejegyzés végén majd szót is ejtek, de először nézzük meg hogy mi is ez a varázslatos kőkör.
Stonehenge a dél-angliai Salisbury-síkságon álló, nagy szürke homokkőtömbökből épült hatalmas műemlék, amely különös vonzerőt gyakorol a régészekre és élénk hatással van az emberek képzeletére a mai napig.
1986-ban az UNESCO világörökség része lett pedig az 1900-as évek elején még tervben volt, hogy a köveket elhordják, ugyanis a magyarázatok szerint akadályozta a környékben az alacsonyan szálló repülőket. Ma az idegenforgalom fogadásra alkalmas komoly infrastruktúrával rendelkezik, évi látogatóforgalma megközelíti az egymilliót.
Stonehenge újkori történelme ott kezdődik, amikor egy bizonyos Cecil Chubb, 39 éves helyi ügyvéd 1915-ben Salisbury városában elment egy árverésre, hogy szerezzen a családi étkezőbe néhány alkalmas széket. Ám minden megváltozott, amikor az árverési kikiáltó bejelentette a 15-ös számú tárgyat, £5 000-os kikiáltási áron (ez mai értéken kb £435 000), a következő néven: „30 hektáros terület a Stonehenge-et is beleeértve”.
Az történt ugyanis, hogy a terület eredeti tulajdonosa, Sir Edmund Antrobus albáró halála után földbirtokai kalapács alá kerültek, így a Wiltshire megyei földterület is, amelyen maga a Stonehenge állt.
Mondjuk az is érdekes, hogy a Stonehenge hogyan jutott Sir Edmund Antrobus albáró tulajdonába, de ehhez a történetet a kora középkortól érdemes indítani, amikor az Amesbury birtok, ahol a Stonehenge is áll, még királyi birtok volt. Az akkoriban uralkodó István király (uralkodása: 1135-1154) - akinek édesanyja Hódító Vilmos lánya volt - azonban 1140-ben egyik hű csatlósának, Salisbury grófjának, majd ezután Warwick grófjának ajándékozta azt. A tulajdonjog egészen 1536-ig nem változott, azonban amikor VIII. Henrik (uralkodása: 1509-1547) megalapította az anglikán egyházat, majd ezt követően felosztotta a korábbi egyházi birtokokat, a tulajdonjogot Sir Edward Seymour-ra, Somerset 1. hercegére ruházta át. A név ismerős lehet, ő volt ugyanis VIII. Henrik király harmadik feleségének, a tragikusan elhunyt Jane Seymour királynénak legidősebb testvére.
A terület egészen 1676-ig volt a Seymour család birtokában, amikor az házasság révén átkerült Thomas Bruce, Ailesbury 2. grófjának a tulajdonába. Ezután gyorsan váltogatta a tulajdonosokat, a környékbeli arisztokraták adták-vették a területet, mígnem végül 1825-ben, örökléssel átkerült Sir Edmund Antrobus albáró birtokába, aki a területet körbekerítette és immár csak belépőjegy megfizetése után volt látogatható. Az I. világháború azonban megpecsételte a család sorsát, Sir Edmund és örököse is odaveszett, így a terület Sir Edmund bátyjára, Sir Cosmora szállt, aki úgy döntött, hogy eladja a birtokot, így az árverést is az ő utasítására írták ki.
Így történt tehát, hogy az árverésen néhány pillanatnyi kínos csend után egy kéz emelkedett a magasba, néhány perc után pedig már £6 000-nál tartott a licit, míg végül Cecil Chubb £6 600-ot (mai értékén kb. £860 000-ot) letéve az asztalra a Stonehenge boldog tulajdonosa lett. Családja mindössze négy kilométerre lakott a jeles kőkörtől és úgy gondolta, hogy bármi is legyen a földterület további sorsa, de azt mindenképpen egy helyinek kell megszereznie.
