Történelmi pubok Londonban: George & Vulture
Londonra gondolva sokakban felmerül, hogy milyen remek is lenne kipróbálni az igazi pub életérzést. Remek ötlet, azonban érdemes az igazi angol történelmi pubokat felkeresni - ha már van belőlük jó néhány a városban - ugyanis ezek nem csak a sokszor évszázados hangulatukkal, de izgalmas történeteikkel is a múltba rántják a látogatókat.
Persze itt mindjárt az elején tisztázni érdemes, hogy a pub nem egyenlő a magyarországi kocsmákkal vagy sarki ivókkal, ugyanis egy magára valamit is adó pub sohasem egyszerűen az alkoholról szól. Valójában ez inkább egy közösségi tér, ahová az emberek jövet-menet betérnek az ismerőseiket köszönteni, napi híreket megosztani, esetleg enni valami készételt, na meg mindezek mellett persze lehörpinteni egy-egy pint sört.
A cél itt nem a lerészegedés, de persze balesetek mindenhol történhetnek. A pubok sokkal inkább szólnak a közösségekről és a kapcsolódásról.
George & Vulture
3 Castle Court, London EC3V 9DL
A George & Vulture (azaz a György és a Keselyű) a City of London területén, azon belül is egy nagyon izgalmas, pár utcából álló sikátoros rész közepén található. Valójában nem teljesen pub, de nem is teljesen étterem, valahol a kettő között. Több londoni étterem ajánló mint Chop House emlegeti, tehát mint olyan éttermet, ahol a jó vastagra szeletelt húst, elsősorban steakeket kínálnak, így hát modern néven steakhouse-nak is nevezhetnénk.
Belső terei nemzeti és történelmi jelentőségűek, így nem meglepő, hogy az épület II. osztályú műemlékvédelmi besorolás alatt áll, története pedig sokkal magasabb polcra helyezi, sem mint egy egyszeri steakhouse, ugyanis ezen a helyen már 1142 óta működött fogadó.
A feljegyzések szerint 1470 környékén, egy tűzvész után alapították itt meg a George Inn-t, azaz a György nevű fogadót, mely kosztot és kvártélyt is biztosított az itt megforduló utazók számára. A György név nem véletlen, ugyanis György lovag, aki az i.sz. 3. században született a mai Törökország területén és lett később római katolikus szent, a védőszentje Angliának.
A fogadó tulajdonosa, hogy megsegítse az egyik helyi borkereskedőt, aki egy korábbi tűzben mindenét elveszítette, átengedte a fogadó egyik szárnyát hogy ott a borkimérés zavartalanul folyhasson. Azonban arra nem számított, hogy a borkereskedő cégére egy élő keselyű lesz, aki szüntelen rikácsolásával és szárnycsapkodásával inkább elriasztotta az érdeklődőket, semmint oda vonzotta volna őket, így hamarosan kénytelenek voltak szabadon engedni a szerencsétlen madarat, de a pub nevében emléke örökre megmaradt.
Érdekesség, hogy a pub külső falai mentén két határkővel is találkozhatunk, ugyanis pont itt húzódik a határvonal a St Michael’s, Cornhill és a St Edmund the King, Lombard Street nevű plébániák között. Egészen precízen mérve, pont a pub közepén halad keresztül a mezsgyehatár, ami azért történhetett így, mert a környéken a templomok egymáshoz olyan közel álltak, hogy valahogyan muszáj volt kijelölni a közöttük lévő határokat.
A feljegyzések szerint 97 templom volt az 1666-os nagy londoni tűzvész előtt a kőfallal körbevett City of London területén, mely gyakorlatilag alig nagyobb mint 1 négyzetmérföld, azaz nagyjából 1.6 négyzetkilométer.
A leiratok alapján tudható, hogy már a középkortól igen népszerű volt a költők és írók között a George & Vulture, és bár arra nincs bizonyíték hogy maga Geoffrey Chaucer, a Canterbury mesék írója is rendszeresen ide járt volna, de az esély nagy, ugyanis azt tudjuk, hogy édesapja John Chaucer, aki királyi engedéllyel rendelkező borkereskedő volt, biztosan megfordult ezen a helyen.
