A londoni British Museum kincsei: a Kristálykoponya rejtélye
A londoni British Museum világszerte az egyik legismertebb múzeum ami nem is csoda, hisz a gyűjtemény története már az 1753-as évben elkezdődött, amikor Sir Hans Soane angol-ír orvos és tudós privát gyűjteménye nyilvánossá vált. Később ebből a gyűjteményből alakult ki a ma már igencsak testesre duzzadt mai gyűjtemény.
Összességében 8 000 000 tárgyat őriznek itt a világ minden tájáról azonban ennek csak 1%-át, azaz 80 000 tárgyat találunk magában az épületben bemutatva. Vannak itt tárgyak melyek a brittek általi tulajdonlása komoly és szűnni nem akaró vitákat vált ki, de egyelőre még nem igen mutatkozik hajlandóság a múzeum oldaláról, hogy bármely ismert tárgyat visszaszolgáltassanak.
Kevesen tudják, de maga a British Library korábban részét képezte a múzeumnak, csak 1976-ban választották azt le bár 1997-ig még mindig egy épületben működött a két intézmény. Maga a British Museum az ország többi nemzeti múzeumához hasonlóan ingyen látogatható, de adományokat mindig nagy örömmel elfogadnak.
A kristálykoponya (avagy koponyák, hiszen több is van belőlük) az emberiség történetének azon rejtélyei közé tartoznak, melyekre a tudomány mai állása szerint még nincs elfogadható válasz. Az első koponya megtalálása Albert Mitchell-Hedges angol utazó nevéhez fűződik, ő bukkant rá ugyanis 1927-ben Közép-Amerikában a mai napig is sok kérdést felvető kvarckristályból készült koponyára, mely arányaiban tökéletes, két darabból áll, megmunkálási minőségét tekintve pedig példa nélküli.
Pontosan ma sem tudni, hogy az első megtalált kristálykoponya mikor és milyen módon készült, de az rendkívüli módon hasonlít az emberi koponyához, anatómiailag tökéletes és a precíz megmunkálása olyasféle technológiát feltételez, amely még ma sem áll az emberiség rendelkezésére. A lelet néhány éven át a régész birtokában maradt, majd végül az 1930-as években egy Brazil múzeumba került.
Az 1970-es években a Hewlett-Packard cég laboratóriuma részletes vizsgálatnak vetette alá a kristálykoponyát, melyet mint kiderült egyetlen nagy kvarckristályból alakították ki, ám a készítői egyáltalán nem használtak fémből készített eszközöket – ugyanis a mikroszkópos vizsgálat során egyetlen karcolást sem fedeztek fel a koponya felületén.
Volt elképzelés arról is, hogy hogy a koponya készítői először gyémánttal gömbformát faraghattak ki, majd a csiszolást, maratást, fényezést víz és homok oldatával végzett megszámlálhatatlanul sok kezeléssel kivitelezték, ez azonban óvatos becslések szerint 300 emberévnyi munkát jelent!
A Mitchell-Hedges-féle kristálykoponya tehát vagy egy mára már elfeledett eljárással készült, vagy több évszázadot is igénybe vett létrehozása. A vizsgálatok során megfigyelték, hogy a kristálykoponya időről-időre változtatja színét és a környezeti/időjárási viszonyoktól függetlenül hol elhomályosodik, hol pedig fényesen ragyog.
