Különleges London: a Korabeli Műtő Múzeum
Londonban rengeteg tematikus múzeum található, de közülük is az egyik kedvencem az, amelyben két különleges történeti tér kapcsolódik össze.
Az egyik a St Thomas’ Hospital (Szent Tamás kórház) egykori gyógynövényszárító és -raktározó padlása, a másik pedig az 1822-ben megnyitott, nők számára fenntartott műtő, amelyet ma Európa legrégebbi fennmaradt sebészeti műtőjeként tartanak számon.
A múzeum mai neve Old Operating Theatre Museum and Herb Garret (Régi Műtő és Gyógynövénypadlás Múzeum), mely gyakorlatilag a volt kórházi padlástér.
A St Thomas’ Hospital ma már a londoni Parlament épületével szemben áll, a Temze másik oldalán, de az eredeti épülete a mai múzeum közelében épült úgy 1702-1703 környékén.
Ennek a 18. századi eredeti St Thomas’ kórháznak is volt egy elődje a középkorban, mégpedig a St Mary Overie, Ágoston-rendi szerzetesi közösségéhez tartozó betegellátó intézmény, a mai Southwark Cathedral környékén. Itt elsősorban szegényeket, betegeket és hajléktalanokat gyógyítottak, melyet azután 1173-ban Thomas Becket tiszteletére átneveztek és 1215-ben új helyre is költöztették, gyakorlatilag a mai múzeum környékére.
A reformáció idején, azaz 1534 környékén, amikor VIII. Henrik király elszakította országát a római katolikus pápaságtól, és megalapította az önálló Anglikán Egyházat, az átalakulásnak a különböző templomok, felekezetek és kolostorok is áldozatul estek, nagy részüket hosszú évtizedekre vagy akár évszázadokra is bezárták, az ott dolgozókat és élőket pedig szélnek eresztették.
VIII. Henrik király fia, VI. Edward azonban újraszervezte az alapvető intézményeket, többek között ezt az itt elhagyott kórházat is, melyet ekkoriban Becket Tamás helyett már egy másik védőszenthez, Tamás apostolhoz kötöttek.
A kórház padlásterében (garret) több mint egy évszázadon át gyógynövényeket szárítottak és tároltak, melyeket a kórházi készítményekhez használtak, ugyanis a korabeli gyógyszerkészítés elsősorban növényi, ásványi és állati eredetű alapanyagokra támaszkodott. Akkoriban a padlás praktikus választás volt, mert ezt a helyszínt nem érintette a pincék nedvessége és a rágcsálók sem veszélyeztették készleteket.
Akkoriban a kórházi patikus feladata volt az orvos által előírt gyógyszerek, kúpok, kenőcsök és borogatások előállítása, így a fellelt iratok alapján bizton állítható, hogy maga a patikus is itt élt és dolgozott az épületben, azonban komoly szabályok között. Bentlakó alkalmazottként nem házasodhatott meg, és a kórházon kívül sem folytathatott orvosi gyakorlatot, viszont a betegek napi ellátásában is szerepet kellett vállaljon az orvostanhallgatókkal együtt.
Érdekesség, hogy az 1800-as években tízezrével használtak piócákat, a múzeum saját adatai szerint a St Thomas’ Hospital 1823-ban 54 650 piócát vásárolt, 251 font 9 shilling 6 penny értékben, ami az orvosi és sebészeti felszerelésekre fordított teljes kiadásuk mintegy 8%-a volt.Az nyilvánvaló, hogy a gyógynövény raktár miért ide került, de a műtő elhelyezésnek is nagyon gyakorlati oka volt, a korabeli templomot ugyanis körülvették a kórház épületei, és a női sebészeti kórterem nagyjából a padlással azonos magasságban feküdt. Korábban a nőket magában a kórteremben operálták, de az új helyiség kialakítása legalább elkülönítette a műtéteket a többi betegtől, és külön bejárást biztosított a hallgatóknak is, egy közvetlen átjárón keresztül.
