Különleges London: történelmi hajók találkozója, a Dunkirk Little Ships
Mint ahogyan azt tanulmányainkból tudjuk, a britek rengeteg csatát megvívtak történelmük során, földön, vízen és levegőben is. Ezeknek a csatáknak minden részlete feljegyzésre került, sőt a mai napig is élénken él a bátor harcosok emléke a nemzet emlékezetében.
Nem is csoda hát, ha bizonyos történelmi hajók minden évben összegyűlnek London szívében, a St Katharine Docks-ban, azaz a Tower of London melletti történelmi kikötőben.
Agota
A szóban forgó történelmi hajók Dunkirk Little Ships (azaz a Dunkirki kishajók) néven ismertek és jelentőségük egy II. világháborús katonai hadművelet okán került be a történelemkönyvekbe.
A pontos történethez vissza kell menjünk 1940-be, a Dunkerque (angolul Dunkirk) nevű észak-francia városkába.
Németország 1940. május 10-én megtámadta Hollandiát, Belgiumot, Luxemburgot és Franciaországot, így a brit és francia hadvezetés arra számított, hogy a német fő támadás Belgiumon keresztül érkezik majd, ezért legerősebb egységeik jelentős részét Észak-Franciaországba küldték.
Ez pontosan megfelelt a német haditervnek, ugyanis miközben a szövetségesek északra vonultak, a német hadseregcsoport páncélos egységei délebbre, az Ardenneken keresztül támadtak, amivel kettévágták a szövetséges arcvonalat, és Belgiumban, illetve Észak-Franciaországban elszigetelték a brit, belga, francia hadsereg jelentős részét.
A bekerített erők számára Dunkirk városa maradt az egyetlen használható menedék, ám 2 héttel később a sarkukban lihegő német páncélosok Dunkirk közelében furcsamód parancsot kaptak az előrenyomulás ideiglenes leállítására. Elméletek szerint talán azért, mert Hitler bízott egy későbbi, britekkel kapcsolatos békekötés reményében.
Azonban az ott feltorlódott brit és francia csapatoknak valami használható tervre volt szükségük, mivel előttük már csak a tenger állt és bár a németek nagy erőkkel már nem nyomultak előre, azért még mindig zajlott a szárazföldi csata.
A bajt csak tetézte, hogy 1940. május 28-án Belgium kapitulált, azaz megadta magát, letette a fegyvert, és beszüntette a harcot a németekkel szemben. Ez veszélyes rést nyitott a szövetséges arcvonalon, így a briteknek egy menekítési tervet kellett villámgyorsan kidolgozniuk és ez lett az Operation Dynamo.
Az evakuálást a britek részéről Bertram Ramsay altengernagy (a tengerészeti tábornoki rendfokozatok között az altengernagy a második legmagasabb szinten áll) irányította, ő és tiszttársai szervezték a hajók indulását és érkezését a Brit-szigetekről, jelölték ki a a tengeri útvonalakat, ellenőrizték a kikötők fogadókapacitását, dolgozták ki a haditengerészeti és kereskedelmi hajók beosztását, valamint a kimentett katonák elszállítását Doverből, Ramsgate-ből és más dél-angliai kikötőkből.
A művelet teljes megindítására 1940. május 26-án este adtak parancsot és azt eredetileg 2 napra tervezték, amely alatt körülbelül 45 000 ember kimentését tartották reálisnak. A tényleges eredmény azonban ezt több mint hétszeresen meghaladta és összesen 338 226 szövetséges katonát menekítettek ki 10 nap alatt.
Ez az elképesztő mérető evakuálás csak azért működhetett, mert brit és francia csapatok időközben folyamatosan védték a kikötőhöz vezető utakat.
Azonban a menekítás nem volt egy egyszerű művelet, ugyanis a német légierő, azaz a Luftwaffe bombázásai súlyosan megrongálták a Dunkik városát és a belső kikötőjét, valamint mert a város környéki partok nagyon lassan mélyülnek, ezért a rombolók, kompok és nagyobb szállítóhajók nem tudtak közvetlenül a part mentén kikötni.
A kikötő hosszú keleti hullámtörője, az East Mole eredetileg nem utasmólónak épült, ám bizonyos hajók mégis képesek voltak mellé kikötni, a katonák pedig keskeny sorokban meneteltek a hajókig, miközben a hajókat légitámadások és tüzérségi tűz is fenyegette.
Ugyanígy a tengerpart más részein katonák tízezrei várakoztak, sokak közülük derékig vagy vállig érő vízben, mert a csónakok nem mindig tudtak egészen a partokig jutni.
Itt váltak nélkülözhetetlenné a kis merülésű apróbb hajók, mert így a nagy hajók a parttól távolabb maradhattak, miközben a kisebbek újra és újra megtették a part és a hajók közötti rövid, de rendkívül veszélyes utat.
