London titkai: a City of London
A City of London földrajzilag egy kis kiterjedésű terület London központjában, mely gyakorlatilag a londoni óvárosnak is tekinthető, de manapság mégis inkább óriási pénzügyi befolyásáról ismert.
Határait a rómaiak által épített városfal jelöli ki, ugyanis bármilyen furcsa, London (korai nevén Londinium) alapítói 2000 évvel ezelőtt a rómaiak voltak, mégpedig a Római Birodalom fénykorában, amikor a sziget déli része a kontinensről érkező hódítók kezébe került. A római hódítás Kr. u. 43-ban kezdődhetett, maga a favázas kis település azonban feltehetően néhány évvel később, körülbelül Kr. u. 47-50 között épülhetett ki.
Kr. u. 60 vagy 61 körül Boudica, a területen élő icenusok királynője által vezetett felkelés során Londiniumot felgyújtották, ám a rómaiak ezt követően azt újjáépítették, kőfallal vették körül és a település hamarosan Britannia egyik legjelentősebb kereskedelmi és közigazgatási központjává vált.
Maga a római városfal építése - mely egyébként ma is kijelöli a City of London határait - valamikor i.sz. 190 és 225 között történhetett, melyhez az építőanyagot is messzebbről kellett szállítani, hiszen London környékén nem sok kő állt a rendelkezésre.
A nagyjából 4.5 méter magas londoni városfal egyébként az egyik legnagyobb építési projekt volt a korabeli Nagy-Britanniában, és hozzávetőleg 85 000 tonna kenti mészkőre volt szükség a befejezéséhez. A mai megjelenésében a fal ennél magasabb ugyan, de ennek oka, hogy a középkorban - egészen pontosan a 12. és a 17. század között - újabb 6 méterrel magasították azt, a biztonság érdekében.
A falhoz eredetileg tornyok és bástyák is tartoztak, majd a késő római korban több külső bástyát is építettek hozzá, amelyek közül néhány alapja ma is megfigyelhető a Barbican és a Museum of London korábbi épületének környékén.
A római város elnéptelenedése után az angolszász kereskedelmi település, Lundenwic, nem a mai City területén, hanem attól nyugatabbra, nagyjából a Strand - Covent Garden - Aldwych környékeken alakult ki.
A 9. század végén Nagy Alfréd király (uralkodott: 871-899) visszafoglalta és újjászervezte a római falakkal körülvett várost és az új települést már Lundenburh néven említették. Ettől kezdve a mai City területe ismét London központjává vált, ső Hódító Vilmos király (uralkodott: 1066-1087) 1067-ben kiadott oklevele meg is megerősítette a londoni polgárok korábban élvezett jogait és szokásait. Ez, a City levéltárában őrzött dokumentum az intézmény legrégebbi irata, és az egyik legkorábbi ismert európai oklevél, amely egy városi közösség kollektív jogait biztosította.
Az 1215-ös Magna Carta 13. cikkelye újra megerősítette London „ősi szabadságait és szabad szokásait”, ami jól mutatja, hogy a City különleges jogállását már a középkorban országos jelentőségű alkotmányos kérdésnek tekintették.
Később további kisebb-nagyobb kapuk és átjárók is létrejöttek a kőfalon, mely kapuk nagy részét a 18. és 19. században lebontották, mert már akadályozták a növekvő közúti forgalmat, án nevük fennmaradt a mai utcákban, városrészekben és állomásnevekben:
* Aldgate
* Bishopsgate
* Moorgate
* Cripplegate
* Aldersgate
* Newgate
* Ludgate
Eredeti méretében a rómaiak által alapított favázas városka, Londinium nagyjából 0.5 négyzetmérföldnyi területen, azaz kb. 1.12 km²-en feküdt, ami nagyjából a mai Hyde Park területével egyezik meg, de az eltelt évszázadok során a területe bővült így a terület amit ma City of London néven ismerünk, az hivatalosan 1.12 mi², ami kb. 1.8 km²-nyi terület, sőt nagyon sokan még mindig úgy emlegetik, mint "Square mile" (azaz a "Négyzetmérföld").
Érdekes mód az eredeti római város fontos épületei közül több ma is megtekinthető a City of London területén:
Agota
Agota
Ide tartozik még a Guildhall római amfiteátruma, amelynek maradványait a Guildhall Art Gallery alatt fedezték fel és jelenleg ingyen látogatható.
