Londoni top 10: Big Ben
Londonban a Big Ben néven ismert torony az egyik olyan látványosság, amelyet mindenki aki a városba látogat, biztosan látni akar. Meglepő lehet, de a torony hivatalos neve nem Big Ben, ugyanis az a benne lakó 13.7 tonna súlyú harangnak a neve.
Magát a tornyot a történelem során emlegették St. Stephen's Tower néven is, de ez sem az igazi, ugyanis van egy másik, kisebb torony a Parlament épületében, mégpedig a nyilvános főbejáratnál és hivatalosan ezt a tornyot nevezik St. Stephen's Tower-nek. Van aki azt mondja, hogy Clock Tower, azaz Óratorony néven fut, de ez sem felel meg a mai valóságnak, bár voltak idők amikor valóban ez volt a hivatalos elnevezése. Van aki simán East Tower, azaz Keleti Torony néven emlegeti, ami már csak a földrajzi elhelyezkedése miatt sem igen állja meg a helyét, hiszen a torony inkább az épület északi részén áll.
Nos a torony valódi neve Elizabeth Tower (Erzsébet torony) mely elnevezés őfelsége II. Erzsébet királynő 2012-es gyémánt jubileumával áll kapcsolatban, akkor kapta ugyanis az elnevezést.
Na de akkor nézzük is meg, hogy hogyan került ez a híres torony a londoni Parlament épülete mellé és milyen titkokat is rejteget.
Óratornyot a helyszínen már 800 évvel ezelőtt is találhattunk volna, ugyanis maga a mai Parlament épületegyüttese az 1046-os év környékén királyi palotaként, mint Palace of Westminster kezdte hosszú pályafutását.
Agota
Ebben a királyi udvarban 1288 és 1292 között építettek fel az első óratornyot, I. Edvárd király (uralkodott: 1272-1307) idején, melyet korában Great Tom of Westminster néven ismertek.
Persze nem a maihoz hasonlatos két mutatós, számokkal ellátott óralapot érdemes elképzelni, mert a korai óráknak egyáltalán nem volt számlapja vagy mutatója, ugyanis a szerkezet elsődleges feladata az volt, hogy meghatározott időpontban megszólaltasson egy harangot.
Ez a hang általában jelezhette a munkanap kezdetét és végét, megnyitotta vagy bezárta a piacot, istentiszteletre és imára hívott, figyelmeztetett tűzre vagy támadásra, összehívta a városi tanácsot vagy a lakosságot és bizonyos esetekben jelezhette a városkapuk nyitását és zárását.
Akkoriban az idő múlását a napfelkeltéhez, a napnyugtához, az évszakokhoz és az egyházi rendhez igazították, de ez nem volt igazán pontos időmérő módszer. Az óratornyok vagy harangtornyok megjelenésével azonban a város lakói ugyanazt a nyilvános időjelzést hallhatták, ami megkönnyítette a mindenféle tevékenységek időbeli összehangolását.
Ebben az időben a toronyban használt óraszerkezet az úgynevezett Turret szerkezet volt, melynek egy máig működő példányát a Salisbury katedrálisban láthatjuk, az 1386-ból származik.
Agota
Ezt a régi óratornyot azután majd száz év múlva egy modernebbre cserélték, mégpedig III. Edvárd király uralkodás alatt (uralkodott: 1327-1377) és érdekes módon a mai toronytól csak néhány méterre állt. Ennek egyetlen óralapja volt és egyetlen mutatója, minden órában pedig egy 4 tonnás harang szólalt meg.
Amikor 1512-ben tűzvész pusztította el a Westminster Palota nagy részét, az éppen regnáló uralkodó, VIII. Henrik (uralkodott: 1509-1547) kiköltözött belőle, majd azt a beköltöző parlament igényeinek megfelelően építették újjá.
A második óratorony 350 év után, az Angol Polgári Háborúban (1642-1649) komolyan megsérült és bár később újjáépítették, az óraszerkezete már sohasem működött olyan kifogástalanul, mint előtte.
Amikor 1707-ben végleg elbontották a tornyot, a benne lakó harangot (Great Tom) eladták a Szent Pál Katedrálisnak, de sajnos szállítás közben a harangot elejtették, amely megrepedt. Szerencsére az akkor még működő (és 2017-ben bezárt) londoni Whitechapel harangöntő műhelyben rendbe hozták, és a mai napig is ő üt el minden az órát a katedrálisban.
Sajnos azonban 1707 után a Westminster Palota majd 150 évre óratorony nélkül maradt, mígnem 1834-ben egy újabb komoly tűzeset történt a parlament épületében, Viktória királynő uralkodása alatt (uralkodott: 1837-1901). Az újáépítéssel egy bizonyos Sir Charles Barry építészt bíztak meg, aki árdekes módon pont a később felépítendő óratoronnyal átellemben, a Bridge Street-en szöletett.
Barry az uralkodó főóramesterére bízta volna a megépítendő óratorony óraszerkezetét, más londoni órások azonban fellázadtak a döntés ellen, így Barry kénytelen volt pályázatot kiírni, ami nem is csoda, hiszen akkoriban London volt a kor egyik legkomolyabb óraműves központja. Elsősorban francia protestáns óraművesek települtek át a városba az 1600-as évek közepétől, amikor odahaza üldöztetésnek voltak kitéve és a londoni Clerkenwell városrészben telepedtek le.
Nos ezek az órások végül összemérhették tehetségüket, ugyanis a pályázati kiírás szerint olyan óraszerkezetre volt szükség az új óratoronyba, mely óránként kevesebb mint 1 másodpercet késhet, valamint az ország legnagyobb haragját kell majd kiszolgálja.
